Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-292

CCXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 1. 1868.) # 85 különösen 20 év alatt Keglevieh János, jelenleg István gr., Odescalchi herczegnő, Jeszenák bárónő' szül. Forgách, Pálffy István és Móricz gr., Eszterházy Miklós és Móricz gr., Brenner Ágoston gr., Zichy Alfonz gr., Waldstein János gr. uradalmaiban nevezetes fa vásárlásokat s üzleteket létesített; de a mi e tekintetben különösen kiemelendő, az: hogy azon nagy értékkel rendelkező franczia vasúti társasággal, melynek birtokában vanMarheggtől egész Baziásig hazánk legnevezetesebb vasúti vonala, oly kedvező szerződési viszonyban áll, hogy nemcsak ezen pályatársulatnak Bánságban fekvő nagyszerű erdőségei termelését, hanem még magánosoktól vásárlott fakészleteket is kivételes árszabály mellett képes a mondott pálya bármelyik állomására egész Bécsig szállítani, s erre nézve az 1867-dik évi sept. 27-én kelt szerződés által a mondott társulat fő ügynökévé neveztetett. Ezen ugy szólván kizárólagos képessége Baiersdorfnak oly természetű, hogy ha vele még szerződés kötve nem volna, kényszerítve lennénk most is csak vele szerződni, meggyőződve levén, hogy rajta kivül a temesi s krassói erdők egész termelésének piaczot és tartósan fogyasztókat szerezni más nem képes. Meggyőződvén a szerződésnek általam történt aláírása előtt még arról is, hogy Baiersdorf az 1865-dik évben kötött szerződése nyomán Baziásról 24 ezer öl fát a közbeeső állomásokra s Bécsbe szállított, kötelességmulasztás lett volna használatlanul hagyni azon alkalmat, miszerint oly vállalkozó akadt, ki nem csak soliditásra és ügyességre nézve, de összeköttetései folytán is teljesen képes azon szerződést megtartani, mely minden más vállalkozónak valószínűleg romlását idézte volna elő. Ugy hiszem, hogy az államnak nem ártottam, midőn Baiersdorfot a szerződés aláíratásával lekötötteimde magamnak saját aláírásom elhalasztásával addig a szabad rendelkezhetést. fentartottam, mig a fenebbi tényekről egész meggyőződést nem szereztem. De legtisztább lelkiismeretem szerint a vállalkozó üzérkedőket sem sértettem azzal, hogy oly vállalatra csődöt nem hirdettem, melyből véleményem szerint rajok csak kár és bukás származott volna. De felelős helyzetemre támaszkodva, nem is tartom magamat kötelezve kivétel nélkül minden esetben a gépies árveréshez ragaszkodni. Én átalában, ha valamely tárgy helyességéről meggyőződtem s valamit olyannak tartok, mit saját felelősségemre magamra vállalhatok, az elhatározással késni nem szoktam. Azonban — mint méltóztatnak látni — 12-én ezen tárgy iránt elvileg határoztam; de időt hagytam magamnak, hogy mindazoknak , melyeket említettem, tudomására jussak. Idő közben Temesvár városa,melylyeI a fa kérdésére nézve levelezési összeköttetésben állottam, j küldöttséget indított hozzám. April tizenhatodikán, épen azon napon, midőn szerencsém volt a t. ház előtt a pénzügyi előterjesztést benyújtani, kihivattam a teremből s e tárgyban kivánta küldöttség velem szólani. Ha jól emlékszem, a d. u. órákban fogadtam a küldöttséget — s itt sajuálattal kell azon kívánalomnak kifejezést adnom, miszerint lehetnek küldöttségek, melyeknek fogadásánál czélszerü intézkedés volna, ha mások is jelen lennének — {Halljuk!) s ugy emlékszem, hogy ezen ügyben a küldöttséggel nem egyszer, hanem másodszor is szólottam és mindig azt nyilvánítottam, hogy mindaddig, mig a szerződés aláírását ki nem adtam, ha a temesváriak vállalkozni akarnak, tegyék azt meg, de egy úttal figyelmeztettem arra is, hogy nem csak 18 ezer öl fáról van szó, mert ők mindig súlyt fektettek arra, hogy ha pár ezer öllel többet kapnak is, azt képesek lesznek eladni, mondom, figyelmeztettem őket,hogy itt 50 ezer öl fáról, továbbá még a használati fának eladásáról is van szó, melyből már ezen évben és ez erdők csak egy részéből közel 80 ezer forintot veendünk be, holott e bevétel ugyanott a múlt években 10 —12 ezer forintot tett. Es így előadtam nekik, hogy mily terhes kötelességek járnak ez ügygyei. Tehát 16-kán teljesen azon állapotban volt a kormány, hogy megkínálhasson bárkit a szerződés átvételével; nem csak azért, mert az illető válalkozóknak írott szerződés még másolatban sem volt birtokukban, hanem azért is, mert itt még adott szóról sem lehetett szó, miután én a vállalkozókat nem is láttam és őket csak is a hivatalos tárgyalásokból ismertem. Tökéletesen szabad kezem levén, teljes joggal bárkit megkínálhattam a szerződéssel, minek bizonyságául szolgáljon, hogy midőn*a küldöttség tőlem elment, ismét az esti órákban hivatalos teendőimet végezni kívánván, apraesidialis ügyek vezetőjének azt mondám: miután ugy látszik, hogy a temesváriak részéről semmiféle hajlam nem mutatkozik a szerződés elvállalására, már most a másolatokat a vállalkozók tudomására hozhatni. Kezeim közt van az átvevő kereskedőház aláírása,mely szerint a szerződés másolatát 16-kán vette át; az eredeti szerződés pedig és a másolat az illető számvevőségnek és a pénztárnak a szükséges intézkedések megtétele végett április 2 8-kán, tehát később adattak ki. Ezek azok, miket megjegyezni szükségesnek tartam, nem annyira az itt előadottakra nézve, hanem azért, mivel tán a hivatalos adatok és irományokbemutatásának kívánsága ezen dátumok öszszehasonlitása czéljából tétetett. Én ezekből semmi titkot nem csinálok és azo-