Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-292

CCXCI1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 1. 1868). 83 meggyőződésre jutottam, hogy az államerdőségekben fekvő vagyon egész jövedelmi képességét csak ugy lehet felhasználni, ha az eddig gyakorlatban levő rendszer, melynél minden őszinte és következetes törekvés a jövedelmek növelésére hiányzott, gyökeresen megváltoztatik. Sok hiány tapasztalható magánál az erdők kezelésénél, melyek közt különösen ki kell emelnem, hogy az erdei kártételek elhárítására nézve a politikai hatóságok részéről igen siker nélküliek az intézkedések ; azonban , ha nem is tökéletesen, de részben még is megfelelnek az erdőmivelés tekintetéből feladatuknak ; más részt az ország majdnem minden erdőségénél a tapasztalás azt bizonyitja, hogy a meglevő fának értékesitése tekintetében egészen fenáll niég a régi megszokott, minden nevezetesebb jövedelem előállitására képtelen lanyha kezelés. Ezen körülmények közt jövőre nézve a gyökeres orvoslást azon rendszer következetes létesítésében látom, ha az állam, mely tapasztalat szerint a kereskedési üzletek vitelére mindenütt a legkevésbbé alkalmasnak mutatkozott, midőn egyrészt megtartja saját felügyelete alatt az erdők mivelését és kezelését , másrészt magát a kereskedelembe vágó értékesítést azokra bizza, kik hivatásuknál fogva a kereskedelmi viszonyokat és a fogyasztási piaezokat jobban ismerik, de saját nyereményük ösztönéből is képesek az egész termelhető mennyiségnek fogyasztókat találni Ezek szerint a következő elveket tartottam és tartok jelenben is az államerdöségekre nézve kiviendőknek ; u. m. : hogy az erdők kezelése rendesen szabályozva, egyenesen az államkormányzata alatt álljon ; hogy az egész évi termelés eladása tömegesen történjék, sa részletes árulás kereskedőkrebízassék ; s hogy a jövedelemnek gyors emelkedése szempontjából ezen rendszer életbe léptetése iránt az intézkedések niegtéfessenek. Miután az összes 2 millió holdat haladó és az ország különböző vidékein elszórt erdőségekben ezen rendszert egyszerre keresztülvinni nem lehetett : azon megbízást adtam az illető erdészeti osztály vezetőjének, hogy válaszsza ki mindenekelőtt azon erdőségeket, melyekben ezen rendszer a legrövidebb idő alatt kivihető, és hogy a szükséges intézkedéseket haladék nélkül létesíteni törekedjék ott, a hol az mindjárt kedvező eredményt állithat elő. így történt, hogy a minisztériumnál tartott tanácskozások alapján a Béga mentében fekvő erdőségekre nézve ezen rendszer behozatala elvileg kimondatott és létesítésére a szükséges intézkedések megtétettek. A mennyire az ilyen felszólalásnak szűk korlátai megengedik, előadtam főbb vonalakban azon elveket, melyeket az államerdöségekre nézve létesíteni czélszerünek tartok. Áttérve magára a kérdésre, t. i. a Béga mentében fekvő erdőségek fakészletének eladása iránt kötött szerződésre, mint már említeni szerencsém volt, az erdészeti osztályt vezető osztálytauácsos általam azzal bízatott meg, hogy a czélszerübb rendszer behozatalát kezdje meg azon erdőségeknél, melyeknél a legnagyobb siker a legrövidebb idő alatt elérhető. Ennek folytán, mint a kezemnél levő hivatalos iratok igazolják, april 6-áról keltezve az illető osztálytanácsos véleményes jelentést terjesztett be hozzám, melyben előadja mindazon okokat, melyeknél fogva Bayersdorf és Biach fakereskedéssel foglalkozó házzal az általam kitűzött alapon, t. i. az évi termeivény teljes értékesitése mellett, 10 évre a faeladás iránt szerzerződést kötni ajánl. E szerződés szerint a fáért magasabb ár éretett el, mint eddig; tehát teszem — mit különösen megjegyezni kívánok — nem áll, a mit Nicolics képviselő úr állított, hogy az állam megtartotta magának mindazt, a mi terhes és tidadott mind azon, a mi könnyű. Az, mi könnyű és mi terhes, nagyon relatív fogalom; de megjegyzem, hogy az állapira nézve legterhesebb és alig létesithető az, hogy az összes évi termeivény eladassák; továbbá a legkárosabb az államra nézve, épen az eddig tapasztaltak szerint, maga az usztatás. Méltóztassanak felvenni, hogy a kezeink közt levő jelentés alapján, az idén az úsztató csatorna rendben tartására körülbelül 20,000 frt terveztetett kiadatni. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy eddigelé minden károsulást, a mi az usztatás alkalmával magánosok vagyonán okoztatott, a kincstár megtéríteni tartozott, holott a szerződés értelme szerint biztosíték nyujtatik az összes évi termeivény eladására, a csatorna jó karban tartására, és arra, hogy ha netalán magánosokon kár okoztatnék, azt a szerződők tartoznak megtéríteni. Mit tartott meg tehát magának az állam? Azt, mi a kezeléssel jár, s az általam kimondott elvekkel megegyezik, t. i. a fának vágatását, és — nem az illető eladó helyre, de — az úsztató helyre való szállítását. Ezek termelési költségek, ép ugy mint a gabonánál az aratás és házhoz vagy országúihoz való juttatás, a termelés költségeit pedig a kereskedőkre nem szokás, nem lehet közvetlen áthárítani. Méltóztassanak megengedni, hogy itt egy kissé kitérjek, mert különben erről megfeledkezném. Nicolics képviselő úr részéről felhozatott, de más oldalról is erre fősúlyt fektetnek, hogy a kincstár többet 20,000 öl fánál nem képes évenkint vágatni. Ennek megezáfolására van szerencsém 11*