Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-292

S2 CCXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 1. 1863.) Tekintve azon fontos teendőket, melyek még ez országgyűlési rövid időszak alatt elintézendők, semmi sem oly drága, mint az idő, és igy tartózkodtam volna ugyanazon kérdés felett még egyszer felszólalni, mely már egy ízben ugyancsak Nicolics képviselő úr felszólalása folytán a t. ház előtt előfordult; de miután ezen kérdés iránt, mint értesültem, annyi balmagyarázatra alkalmat adható állitások köröztetnek: valóban őszinte köszönettel tartozom Nicolics urnák, hogy ezen tárgyat ismét felhozva, nekem ez által alkalmat szolgáltatott a felett ismét nyilatkozhatni. Örvendek , hogy alkalmam nyilik a t. ház előtt egész tárgyilagossággal előadni e kérdésre vonatkozó felvilágosításaimat, és hogy szerencsém lehet a t. ház előtt az ország igen nevezetes vagyonáról, az erdők kezeléséről, némelyeket átalánosságban elmondani. (Halijuk!) Midőn ezelőtt több mint másfél évvel azon súlyos és nagy felelősség terhével járó teendőket, t. i. hazánk pénzügyének és igy vagyonának kezelését átvettem , bizonyára az első teendők közé kellett tartozni az állam vagyonának azon nevezetes részét, mely az államerdőségekben áll, gondos tanulmányaim tárgyává tenni és annak körülményeit kellőleg felismervén, iparkodnom kellett a létező hiányokat mellőzni, és egy czélszerübb rendszer behozatala végett a szükséges intézkedéseket azonnal megtenni. Mielőtt magáról a kérdés alatt levő fa-eladási szerződésről egész objectivitással szólanék, engedje meg a t. ház, hogy szabadságot vegyek magamnak átalában röviden jellemezni, minő állapotban találtam a pénzügyminisztérium átvétele alkalmával az államerdőségeket, és hogy egyúttal röviden megemlitsem azon elveket, melyeknek következetes keresztülvitele mellett az államerdőségek jövedelmét azon fokra emelni hiszem, mely ezen nagy nemzeti vagyonhoz méltó és aránylagos. Köztudomású s igy Nicolics képviselő úr előtt is bizonnyára ismert adatok azt mutatják, hogy a jjénzügyminiszterium kezelése alatt levő 2,002,491 katasztrális holdat tevő erdőterület az 1862 — 1866 öt évi átlag szerint katasztrális holdankint csak 14'/

2 krczár tiszta jövedelmet hozott. Ily körülmények között kötelességemnek tartottam mindenekelőtt megvizsgáltatni azt, hogy ezen abnormis állapotnak hol rejlenek okai. A vidéki viszonyokat és körülményeket tanulmányozni maga a miniszter természetesen reá nem ér; ha pedig azon közegekhez fordul, kik talán a régi viszonyokat, mondhatom, a régi visszaéléseket rendesen elpalástolni igyekeznek, az igazsághoz nehezen jut. Ennélfogva kötelességemnek tartottam a minisztérium átvétele után azon férfiút, ki közelismerés szerint az erdészeti szakban kitűnő jártasságot tanúsított, s kit saját tapasztalatom szerint én is kitűnő szakembernek mondhatok, Divald urat az erdészeti osztály vezetésével megbízni, s állása elfoglalása után első tendői közé soroztam, hogy az állam ezen nagy kincsét, t. i. a 2,000,000 holdat meghaladó államerdöségeket kiváló vizsgálata tárgyává tegye s nekem jelentést terjeszszen elő azon okokról, melyeknél fogva az államnak ezen nagy kincse ily csekély jövedelmet hajt. Azon számos adatokból, melyek ez irányban gyűjtettek, legfontosabbak azok, melyek az összes termelési képességre vonatkoznak; termelési képesség alatt értem, és erdészeti szempontból értetik azon évenkinti növekedés, melyet az erdő fa-mennyiségben ad. Az államerdők az ország különböző vidékein feküsznek s ennélfogva azoknál a termelési képesség különböző; de átalában véve a fatermelést igen csekély számitás mellett is az összes 2 millió holdon megközelitőleg 1,196,910 ölre lehet számítani. És mit mutatott a tapasztalás *? Azt, hogy az eddig fenállott eljárás szerint az erdészeti hivatalok évenkint 600,000 ölnél többet értékesíteni képesek nem voltak. Tehát majdnem fele az öszszes évi termeivénynek értékesitetlen maradt, és igy, ha egy öl átalános tőkeértékét 3 írttal számítjuk, már ezen nem értékesíthetett fatömeg is körülbelül 1.800,000 forintra megy évenkint. Tehát mindenekelőtt ezen állapoton segíteni volt a feladat. Tapasztalásból mondhatom, hogy nincs nehezebb állás, nincs kényesebb és több kellemetlenséggel járó helyzet, mint mikor megrögzött, meggyökerezett visszaéléseknek kiirtására törekszünk : mert az erre czélzó intézkedéseknél az év tizedek során megrögzött és igy jogosultaknak képzelt önzéssel s haszonleséssel találkozunk. Sajnálattal mondhatum s állithatom, hogy ezen állásomban, melyet ő felsége és a t. ház többségének bizalmából elfoglalni szerencsém van, nekem annyi ellent mi sem szerzett, mint a visszaélések, az önhaszonlesés ellen tett erélyes intézkedéseim és felszólalásaim ; ezt pedig tenni kötelességemben állott, mert ugy hiszem, hogy csak akkor teljesítettem s teljesitem az ország iránt tartozó kötelességemet lelkiismeretesen, ha mindenekelőtt a közérdekeket tekintem, az állam vagyonát megőrizni és szaporítani igyekszem. (Elénk tetszés a középen.) Mint már említem, a hivatalos adatok, melyek minden részleteikben bármikor rendelkezésére állanak Nicolics képviselő urnák, kitüntetik, hogy ' az eddigi kezelésnek egyik fő s haladéknélküli orvoslást kivánó hiánya az, miszerint az államerdők évi termelésének csak fele értékesíttetik. Vannak ezen kivül számos más hiányok is magánál az erdők kezelésénél, sa tett jelentés alapján azon