Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-291

CCXCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 30. 1868.; 651 azőlődézsma megszüntetését mondotta ki. Én (

azt hiszem, hogy akkor, midőn a politikai és statusgazdasági okok azt követelték, hogy vessünk véget a szőlődézsmának, nehogy 10 — 20 esztendig tartó birtok bizonytalansága átalában a közgazdaságot hátráltassa, ezt az elvet minden következésével el kell fogadnunk. Mert ha veszszük, az országban már nagyobb részt megváltották a szőlődézsmát, megváltották pedig azon reményben, hogy azon feltételeknek bizonyosan könnyebben jut nyomába, mintha később a törvény fog rendelkezni. Már most ha ezen viszonyt a törvényhozás egyszer valahára a közgazdaság érdekében meg akarja szüntetni, kell, hogy ez az egész országban egyszerre történjék; másként lehetetlen, hogy üdvös eredménye legyen. De van még egy másik ok is. Tudjuk, hogy a remanentialis földek megváltása az ország legnagyobb részében megtörtént; megtörtént szerződések által. Ez olyan viszony, a melynek véget kell vetni, mert ezt politikai és közgazdasági okok követelik. Én azt gondolom, ha praecedenst állit fel a t. ház, olyan dilemmába jön, hogy az ország 10 — 20 év múlva sem fog ezen kérdésből kimenekedni. Azért én részemről azt hiszem, itten kivételnek nincs helye, hanem a 16-ik szakasz, ugy a mint a központi bizottság előterjesztette, annál inkább elfogadandó, mert ellenkező esetben olyan praecedenst állitnánk fel, a melynél fogva későbben az úrbéri viszonyok fölötti tárgyalásnál nagy összeütközésbe jönnénk. Paczolay János : T. ház ! E ngem az előttem szólók épen meg nem győztek arról, hogy a 16-ik szakasz, ugy a mint van, megállhasson : mert a 16-ik szakaszban világosan az mondatik, hogy : „a mennyiben a jogérvényesség törvényes kellékeivel bírnak a szerződések." Már ha a jogérvényesség törvényes kellékeivel birnak, hogy lehet a szerződést megváltoztatni ? Ez a törvényhozás hatáskörén túlterjed. Továbbá tapasztalásból tudjuk, hogy az ilyen szőlőváltságokra történt egyességeknél az egyezkedők különös súlyt fektettek arra is, minő idő alatt fog kifizettetni a megváltási tőke, és ezen időhöz képest állapíttatott meg kisebb vagy nagyobb összegben a megváltási tőke. Ilyen előzmények után azt mondani, hogy kötelesek a volt szőlőtulajdonosok elfogadni az államkötvényeket, és hogy az általok rövidebb időre, és igy kisebb összegben megállapított kártalanítást most ugyanazon megváltási alapon hosszabb idő múlva fogják megkapni, nem lehet. Ha a kötvények elfogadására akarjuk kényszeríteni a volt földes urat, föl kell oldanunk az egész megváltási szerződést, mert a megváltási szerződéseknél az összeg megállapítása mindig összefüggésben áll azon idővel, melyre a megváltás történt. Azon kivül, mihelyt a szőlőmegváltás operatiója az országban megkezdődött, számtalan kötvény jóhiszemüleg harmadik, negyedik kézbe ment át. Már most azokat, kik e kötvényeket jóhiszemüleg megvették, károsítani nem lehet. Mindezen tekintetekből kiindulva, t. ház, én a 16-dik szakasz elfogadását a legnagyobb igazságtalanságnak és legveszélyesebbnek tartanám: mert ha egyik szerződést meg lehet semmisiteni, meg lehet semmisiteni a másik szerződést is, és attól félek, hogy a legutóbbi időkben történt birtokszabályozási kérdések a legnagyobb ingatagságnak tétetnek ki. Én tehát mindezen okoknál fogva pártolom Deák Ferencz indítványát. Nyáry Pál: T. ház! Ezen kérdés, véleményem szerint, nem oly egyszerű, hogy könnyen áteshetnénk rajta. Ennek igen sok oldala van. Például hozatik föl a jobbágymegváltás, mely az állam által történt, és az hozatik föl, hogy az állam részéről jótékonyságban részesittettek azok, kik akkor még meg nem váltották jobbágy telkeiket. Azt mondják, hogy az előbbiekre ezt ki nem lehet terjeszteni. Ha ez már az országgyűlésen, elhatározott kérdés volna, nem szólanék; de miután ez még függő kérdés, a melyhez ezután kell szólani az országgyűlésnek, tehát az én véleményem szerint ez nem érv arra nézve, hogy ne azon szempontból tekintsük ezen törvényjavaslatot és épen ezen esetet is , a mint azt kívánja tekintetni a t. miniszter úr. A 4-dik szakasza ezen törvénynek, az én véleményem szerint, itt az irányadó. A 4-dik szakasz azt mondja: „A váltságöszszeget az illető szőlőbirtokosok tartoznak fizetni ; de a megváltás könnyítésére országos közvetítés segélye nyujtatik." Miután azok szabad egyezkedés utján magát, a váltságösszeget megállapították, hogy ezektől miért vonassák meg azon közvetítés, a mit a többieknek nyújt a törvényhozás"? nem látom által. Azon ellenvetések, a melyeket hallottam, mind olyanok, melyek bekövetkezhetnek, valóságok lehetnek ugyan későbben, t. i. meglehet, hogy azon bankó, a mivel fizet az illető váltságköteles, az talán több értékkel fog birni. mint azon papiros ; de az ellenkező is megtörténhetik : mert ha azon kérdés forog majd szőnyegen, hogy mi módon fog amortisáltatni azon bankómennyiség, mely mostan közforgalomban vau ? igen könnyen megtörténhetik, hogy az emberek kevesebb biztosságot látnak abban, mint egy oly papirban, melyből egy 22-ed rész minden esztendőben amortisáltatik. En tehát, röviden szólva, azon véleményben vagyok, hogy ezen szakasz , a mint szerkesztve van, megmaradhat; megmaradhat különösen azon oknál fogva, mert az országgyűlés, a midőn a 4-dik szakaszban a még meg nem váltottakat azon közvetítés jótékonyságában részesiti, az én meggyőződésem szerint, azokat, a kik már