Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-290
CCXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1868.) 51 Zsedényi képviselőtársam, midőn arra nz ellenvetésre felel, hogy ha az eddigi dézsma mellett nem pusztultak el a szőlőbirtokosok, el fogják birni a tőkeérték évi törlesztését is, czáfolatul a parlacron heverő szőlőföldekre utal. Bocsánatot kérek, a szőlők elparlagosodását nem mindig a dézsma okozta. Megengedem, az is okozta; de hogy nem mindig, és nem rendesen az okozta, mutatja azon körülmény, hogy szabad szőlők is elparlagosodtak. Lónyay Gáb r képviselőtársam azt monda, bogy az 184 8.IX-dik törvény a szőlőkre nézve is kimondá az országos megváltást, s ebből bizonyos consequcntiákat von le. Igaz, hogy az 1848-iki törvény a szőlők megváltását is kimondja, de csak az úrbéri szőlők megváltását, s a törvény ezen rendelete teljesedésbe is ment, arnennj-iben azon szőlők, melyek az úrbéri telkek constitutivumához tartoztak, az 1853 . évi unrczius 2-dikai pátens folytán kiszolgáltatott úrbéri kárpótlásba be is foglaltattak és igy országosan megvá'tattak. Nem kívánom a t. ház figyelmét továbbra is igénybe venni, s berekesztvén előadásomat, kérem a törvényjavaslat átalánosságban való elfogadását. ElllÖfe: Szólásra senki felirva nem levén, méltóztassanak szavazni a felett, hogy a szőlőtized megváltásáról szóló törvényjavaslatot elfogadja-e a t ház átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megl'órténik.)g& t. ház a szőlőtized megváltásáról szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. (Fölkiíltások: Holnap.') Bocsánatot kérek, minden perczet kötelességünk felhasználni: méltóztassanak bele menni a részletes tárgyalásba. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavadat czimét.) Édes Albert: T. ház! Miután az átalános tárgyalásnál az előttem szólottak többnyire bele becsátkoztak a részletezésbe, én most a részletes vitánál bocsánatot és engedelmet kérek arra, hogy átalán osságokba bocsátkozhassam. (Nevetés.) 1848-tól fogva mindig szúró kérdés volt, hogy midőn a IX t. ez. az úrbéri szolgalmat és dézsmát megszüntette, miként maradhatott meg a bordézsma ? s e kérdés hazánk több vidékein élénk súrlódást okozott a szőlőtulajdonosok és földes urak közt. Mellőzve e kérdést, a jelen országgyűlésre maradt a bordézsmát országos nemzetgazdasági szempontból megszüntetni, az ipart rabbilincseiből feloldani s az érdeklett földbirtokosok méltányos kártalanításáról intézkedni. Ugyanazért az e tárgyban hozandó törvény országszerte élénk várakozást keltvén, Deák Ferencz mélyen tisztet vezértársunk törvényjavaslata mindenütt örömmel fogadtatott. Találkoznak azonban egyesek, a magán érdeket a közjóllétnek alárendelni nem képesek, kik azt mondják, hogy ez a tény ismét el van hamarkodva. Nem tudom, hogy e szó „hamar" vagy „fontolva" mennyi időt kívánó fogalom némelyeknél; de én ugy hiszem, hogy 1848-tól 1868-ig elég idő volt róla gondolkozni, s midőn a dézsma eltörlése itt e házban még a múlt 1867-dik év november havában inditványoztatott, értekezleteinken sürgettetett: egy év elég volt hozzá tüzetes felfogással készülődni. Azonban, bár én is azok közé tartozom, kik a törvényjavaslatot átalánosságban, mint határozott lépést a bordézsma eltörlésére, örömmel üdvözöljük :" legyen szabad a törvényjavaslat felett észrevételeimet röviden elmondanom. Előre bocsátom, hogy sem mint szőlőföldbirtokos, sem mint szőlőtulajdonos ez ügyben érdekelve nem vagyok, hanem csak mint hazafi. Én e törvényjavaslatnak már a czimét sem helyeslem. A szőlő elvitázhatlan tulajdona annak, kinek a földes úr, a maga földterületén, akár irott szerződvény, akár gyakorlat által érvényben tartott szolgalmi föltételek mellett, szabad ráépítéssel olyan birtoklást engedett, mit tőle vissza nem vehet, melyről azonban a szőlőt a szőlőtulajdonos bármikor elviheti, fáját feltüzelheti, és igy a földbirtokost a föld haszonvételétől megfoszthatja. E czim : „szőlőmegváltás" azt jelenti, hogy a szőlőtulajdonosnak a maga sajátját kell megvenni. Ugyanazért véleményem szerint a javaslat czime fölcserélendő vagy ezzel: dézsmamegváltás, vagy ezzel: szőlőföldmegváltás. Az elsővel karöltve jár a jog, a másodikkal az osztó igazság fogalma. Az első czimmel a váltság összegének meghatározására alap a dézsma menyisége. A második czim mellett pedig váltságalapul szolgál a föld, s kulcsul a föld minősége osztályzat szerint. Melyik legyen alapul választandó? mielőtt e kérdésre felelnénk, tovább haladok elméletemmel. Közönségesen elismert tudomás, hogy nincs igazságtalanabb adóztatás a dézsmánál. Ezt következő példával világosítom. Két szőlőszomszéd egyenlő nagyságú fekvésű és talajú földön bír szőlőt. Az egyik szorgalmas, a másik hanyag gazda. Az egyiknek szőleje középszám szerint 100 akó bort ád évenkint. a másiké kettőt vagy semmit. Az egyik, ha tizeddézsmás a szőlője, évenkint tiz, ha ötöddézsmás, 20 akó bort ád a földes úrnak. A másik csak néhány itezét, s még azon felül, hogy hasznot nem ád , nyakig érő siskát, csépjét termő szőlőjéből az ott lakó egerek, hörcsögök tábora a szorgalmas szomszéd szőlejét éredéstől fogva szüretig pusztítván , annak több akóra becsülhető kárt okoz. Ugyan nem az igazsággal ellen7*
