Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-290
50 CCXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1868.) zásnál irányadók és döntők lehetnek: én, mint a központi bizottság előadója, kötelességemnek tartom , azok némelyikére észrevételeimet szintén megtenni. Azt hiszem, t. képviselőn törvényhozás csak akkor áll a szigorú törvényesség terén, ha a szolgálmányoknál az évi tartozásnak tőkeértékét veszi a megváltás alapjául. A földtulajdonos jelen pillanatban teljes joggal élvezi azon évi hasznot, a melyet a szőlő birtokából huz. Ha e szolgálmány közgazdasági szempontból káros, s erről a törvényhozás meggyőződik : ám törölje el; de gondoskodni tartozik arról, hogy a földtulajdonos az ezen évi haszonnak megfelelő tőkeértéket megkapja. Ez elvből indult ki az 1848 ki törvényhozás is. Világosan ki van az mondvaazl84 7 /s. IX. t. ez. bevezetésében és 2-ik szakaszában. A bevezetés ugyan is azt mondja: „Az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek." A 2-ik szakasz pedig ezt mondja: „0 felsége a magán földesuraknak akkénti kármentesítése iránt, hogy az eddigi úrbéri tartozásokkal felérő tőkeérték részökre a közállomány által hiány nélkül kifizettessék , a legközelebbi országgyűlésnek részletesen kidolgozandó törvényjavaslatot fog magyar minisztériuma által előterjesztetni." Ezt az elvet fogadta el a császári kormány által kiadott nyilt parancs is, kimondván, hogy a volt földes uraknak az úrbéri telkeken fekvő szolgálólányok tőkeértéke fizettetik ki. A megváltásnak tehát azon módozatát, mely szerint az évi szolgálmányok tőkeértéke állapittatik meg, a jog szempontjából kifogás alá venni nem lehet; de nem lehet azt megtámadni a czélirányosság szempontjából sem: legalább én azon kulcsot, melyet Halász Boldizsár képviselőtársunk felállított és Szontagh Pál képviselő úr pártolt, hogy t. i. a megváltás kulcsául a föld becsértéke vétessék, czélirányosnak nem tartom , s mint igazságtalant nem pártolhatom. Avagy mikép fogna e becsérték megbatároztatni ? ugy fogna-e megbecsültetni a megváltandó föld, mint szó'ló'föld, vagy ugy, mint átaíában föld, a mely vetésre, szántásra és legeltetésre alkalmas? Ha ugy fog megbecsültetni, mint szőlőföldj akkor azon eredményre fognánk jutni, a mit az igen t. igazságügyminiszter jelzett, hogy sok helyütt, kivált a kitűnő bortermő hegyeken a szőlőbirtokos igen sokkal többet fogna fizetni váltságdíj fejében, mint mostani tartozásainak tőkeértéke fejében fizetne a törvényjavaslat értelmében, és ez igazságtalanság. Ha pedig a föld átalánosságban becsültetnék meg, akkor sok helyütt, ép a legkitűnőbb bortermő hegyeken, hol a dézsma legjövedelmezőbb, a földbirtokos a legkitűnőbb szőlőért holdankint 5 —10 forintnál alig kapna többet, az Alföldön pedig sokkal többet, mint a mennyire jogosítva volna, és ez szintén igazságtalanság. Halász Boldizsár és Szontagh Pál képviselő urak kiemelték, hogy a törvényjavaslatban felállított váltságkulcs által a szorgalombüntettetik s a hanyagság jutalmaztatik. Én, t. ház, elismerem, hogy a ki jobb gazda volt, többet fog fizetni váltságdíj fejében; de igazságtalanság-e ez? Azt hiszem, nem. Az, hogy a szorgalom büntettetik, a hanyagság jutalmaztatik, érv a dézsma-rendszer fenállása ellen ; de nem érv a dézsma megváltásának a törvényjavaslatban felállított módja ellen. Azon szőlőbirtokos, a ki nagy beruházást tett, igen jól tudta, mit tesz ; tudta, hogy a mily arányban fogja növelni szőlőjének termő képességét, azon arányban fog növekedni a földtulajdonos jövedelme is; ha még is megtette beruházásait, tette azért, mert jól tudta azt is, hogy ha a 9-ik hordót a földes urnák oda adni kénytelen, 8 még mindig megmarad neki. Ezt tehát döntő érvül el nem fogadhatom, még ott sem, hol dézsma szedetett, annál kevésbbé ott, hol hegyvám, vagy is meghatározott és állandó szolgálmány divatozott. Szontagh Pál képviselő úr azért veti el az igazságügy miniszter úr általjavasolt és a központi osztály által elfogadott kulcsot, t. i. a szolgálmányok évi tőkeértékét, mert az évi tartozások menynyiségét lehetetlen kipuhatolni, s a biztos önkénye fogja meghatározni a tőkeértéket. Ha ezt rendelné a törvényjavaslat, magam sem egyezném bele; de a tisztelt képviselő úr bizonyosan elvetésből hivatkozik a biztos önkényére, mert a váltságösszeget nem a biztos, hanem a felek által választott bíróság állapitja meg a törvényben kijelölt vezérelvek szerint, és a kettő között igen nagy a különbség. Megengedem, hogy vannak esetek, midőn nem lehet az évi tartozások alapján biztosan kiszámítani az évi értéket, meglehet, hogy hiányzani fognak e részben az adatok; de megmondja a 3-ik szakasz 5-dik pontja, hogy ha az évi tartozások mennyiségét kitudni nem lehetne, a váltságdijat más adatok alapján lehet és kell kiszámítani. Egyébiránt, midőn a t. képviselő úr ez ellenvetést felhozza, nem mondja meg, hogy mi kulcsot alapítsunk tehát meg , mint igazságost: mert elismeri az általa ajánlott földbecskulcsnak gyöngeségét és hiányait is, és ha tanácsát követnők, csak az egyik hiányos rendszert cseréinők fel egy másik hiányos rendszerrel. Honnan van ez ? Azt hiszem, onnan, hogy minden irányban kielégítő kulcsot fölfedezni s megállapítani nem lehet. Lehetetlen tehát teljesen kikerülnünk a bíróság önkényét, s bizonyára, ha a föld becsét vennők is fel kulcsul, akkor is a földbecslőknek önkényétő] függene a szőlőföld értékének megállapítása.
