Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-290

46 CCXC. OESZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1868.) romjai láthatók, és a parlagszőlők száma oly aránytalanul nagy mérvben szaporodott, hogy az alig 10,000 kat. ho'dat tevő összes dézsmás szőlőkből több mint 3000 hold parlag, és igy megszűnt adózás tárgya lenni az országos kincstár nem csekély kárára. A törvényjavaslat 2-ik szakasza nem alkalmazható Tokaj-Hegyaljára azért, mert hogyha ezen kulcs vétetnék a megváltás alapjául, igen sok helyütt, merem mondani, a legtöbb helyütt a szőlőnek összes becsértékét tenné, vagy azt még meg is haladná a megváltási összeg. Azt mondják, ha a szőlő-tulajdonosok nem jutottak tönkre a dézsma mellett, hogyan juthatnának tönkre most, midőn a tervezett megváltási összeg évenkint mindössze is a tőkének 3%-val haladja meg az eddig is teljesített dézsmafizetést ? Erre feleletem az, hogy jó termés utáa adtunk sokat, kevés termés után keveset, egészen rósz termés után pedig úgyszólván semmi dézsmát nem adtunk. Most pedig , ha a dézsma az előttünk fekvő törvényjavaslati kulcs szerint váltatik meg, oly összegeket fog előidézni megváltási alapul, melyeknek ezen, különben semmi úrbéri illetménynyel nem biró munkás néposztály, mely a tokaj-hegyaljai dézsmás szőlők nagy részét birja, kiteremtésére képes nem lesz. Atalában véve legigazságosabb kulcsnak tartom a megváltásra nézve az egész országban azt, a mit Halász Boldizsár képviselőtársam már emiitett, t. i. a talaj becsértékének felvételét. De ha ez nem fogadtatnék el. az egész országra nézve, okvetetlenül szükségesnek és kívánatosnak tartom, hogy Tokaj-Hegyaljára nézve ezen kulcs fogadtassák el. Bátor leszek ezt néhány szóval indokolni, azt t. i., hogy a föld talaja szolgáljon megváltási kulcsul. A jelen törvényjavaslat czélja mindenekelőtt az, hogy a szőlőföld szabaddá tétessék; ennek csak jogi corollariuma, jogi következménye, hogy a föld tulajdonosa kárpótlást kapjon. Eddig a szőlő két tulajdonosnak közös tulajdona volt : talaja a föld tulajdonosát illette, maga az ültetvény pedig amivelőé volt; s ez van jelenleg váltságra kötelezve. Hogy ez igy volt, legkézzelfoghatóbb azon példa, melyet Halász Boldizsár képviselőtársam emiitett: az t. i., hogy azon esetben, midőn a volt földes urnák jogában állott, kibecsültetni maga részire a dézsmás szőlőt, az azon levő összes minden ültetményt becsárban kifizetni tartozott. Tehát kétségtelen, hogy a szőlőültetmény a dézsmakötelesnek, a szőlőtalaj pedig a földesúrnak tulajdonát képezi. Ezen törvényjavaslatban, mely előttünk fekszik, az mondatik, hogy azon közös tulajdon mind politikai, mind pedig államgazdasági szempontból káros és veszélyes,tehát megszüntetendő.De hogyan szüntettessék meg ? Ugy, hogy parancsolólag azt mondjuk a jobbágynak: te köteles vagy ezen eddig közös tulajdonból azon részt, mely téged nem illet, t. i. a földet, a talajt megváltani; ezt pedig máskép nem lehet, mint ugy, ha azon földnek jelenlegi becsértéke vétetik alapul. És különösen Tokaj-Hegyaljára vonatkozólag, hol, mint emlitém, az összes szőlők értékének 9

/

10 részét a szőlőkre fordított ipar képezi, ezen kulcs az, mely méltányos és igazságos : mert különben ott kiválólag sujtanók az iparkodókat, mig a hanyag szölőmunkásokat kedvezésben részesitenők. Azon ellenvetés tétetik, hogy ezen elv szerint a legjobb fekvésű és kitűnő bortermésre alkalmas hegyrészeken fekvő szőlőkért csak azért, mert sziklásak, felette csekély kárpótlást kapnának a földes urak. Ez nem áll, mert az én véleményem szerint is különbséget kell tenni az egyformán kősziklás területek közt is, ha azok közül p. o. az egyik Tokaj-Hegyalján fekszik, hol az ilyen sziklás talaj szőlő-ültetvényre kitűnően alkalmas, mig a másik hasonló minőségű talaj más vidéken levén tizedrésznyit sem ér. Én tehát tekintettel kívánok lenni azon bármi rósz és kopár helyeken fekvő földtalaj szőlőtermelési képességére. Hogy pedig az általam előadott körülmények állanak, és hogy különösen a Tokaj-Hegyaljára vonatkozólag, ezen második szakaszban emiitett megváltási módszer ki nem vihető, mert az ottani szőlők értékét is igen sok helyen felülhaladná az ekként kiszámitandő váltságösszeg: bizonyítja az ez előtt 9 évvel történt példa. Tokaj és Tarczal városok ugyanis 1859-ben a kincstárral és ő felségével, mint Tokaj és Tarczal városok volt földes uraival, a szőlődézsmára nézve örök váltságot kötöttek ,• egy császári királyi biztos küldetett ki ez alkalommal Tokaj-Hegyaljára ; és különösen megjegyzem, hogy ez absolutistikus időben történt, tehát valami kedvezésről, mely tétetett volna, szó sem lehet ; a kiküldött cs. kir. biztos több heti munka után azon meggyőződésre jutott, hogy az 1853. márczius 2-kán kelt császári pátens (mely körülbelül az előttünk fekvő törvényjavaslattal azonos megváltási módozatot tartalmazott) TokajHegyaljára nem alkalmazható a nélkül, hogy az ottani szőlőbirtokosok tönkre ne jussanak; ennélfogva tehát, egészen mellőzve e pátens szavait, a szőlőket fekvésök és talajuk minőségéhez képest osztályozták, és oly módon kötötték meg az örökváltsági szerződést, miszerint a tokaji és tarczali szőlők 5 osztályba soroztattak a megváltásnál s az első osztályban 52 pfrt, a másodikban 42 pfrt, a harmadikban 36 pfrt, a negyedikben 32 pfrt, az ötödik osztályban 24 pfrttal váltattak meg, ellenben a valóságos parlagszőlők 8 pfrttal váltattak meg, és igy Tokajban és Tarczalon a szőlők áta-