Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-290

OCXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1858) 45 Azon törvények, a melyeket igen t. barátom Lónvay Gábor előhozott a kilenczedről és annak beszedéséről, azok még igen sok másokhoz varrnak sorolva régi törvénykönyveinkben. Bátor >agyok erre felhívni t. előttem szóló s megnevezett képviselőtársam figyelmét: régi törvényeinkben nem ugy van, hogy a jobbágyok fizessék a kilenczedet, hanem megfordítva, hogy a földes urak szedjék a kilenczedet, és pedig, ha nem szedik, és a melyik nem szedi, az felségsértőnek van kimondva. így szól Ulászló nagyobbik decretuma XLVI. és XLVII. czikke: felségsértő és forradalmár mind az, a ki nem szedi a dézsmát: mert I. Lajos decretuma után sok földes úr bizonyosan nem szedte a kilenczedet. Ezt még hozzá akartam felvilágosításul adni. A mi már most illeti azon másik és jelesebb kérdést, a melyet ugyan én most nem akartam tárgyalni, de minthogy szíves volt igazságügyér úr előhozni, és, hogy előhozta, azt helyesnek találom : hogy az állam váltsa-e meg a szőlőt, vagy az, a ki azt miveli ? én szerintem annak kell megváltani, a ki a szőlőt miveli; és visszamegyek és azt mondom, hogy hiba volt az 1848-iki törvényhozástól , midőn a többi urbériségeket az állam által váltatta meg. (Helyeslés.) Most újra ezen hibába esni valóságos bün volna. Röviden azzal végzem előterjesztésemet, hogy elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. {Helyeslés) Vecsey-Oláh Károly: T. ház! Nekem tulajdonképen ezen törvényjavaslat második szakaszához volna módositványom; de miután az előttem szólott t. szónok urak épen ezen kérdésbe, a megváltás módozataiba is belebocsátkoztak, megbocsát nekem is a t. ház, ha beadandó módositványomat előre indokolom. Mert ha azon elv, mely a 2-dik szakaszban van letéve, egész átalánosságban már elfogadtatnék, akkor természetes, hogy azon kivételnek, melyet én akarnék tétetni ezen 2. szakasznál, szintén nem volna helye. Egész átalánosságában véve ezen törvényjavaslatot, mint a mely százezreknek teszi szabaddá földjét, mely ezen gyűlöletes, és minden esetre államgazdasági szempontból is kárhoztatandó hűbéri viszonyt megszünteti, állam gazdasági és politikai tekintetben mindenki csak örömmel fogadhatja, és én magam is melegen üdvözlöm azt. Azonban a kiviteli módozatokra nézve lehetnek és vannak is eltérések köztünk: mert habár a czél, t. i. ezen viszony megszüntetése mindnyájunknál egy is, de a kiviteli módozat többféle lehet; és a mely kiviteli módozat egy vidékre nézve talán jónak és méltányosnak látszik mindkét félre vonatkozólag, a másik vidékre vagy másik félre nézve lehet kárhozatos. Epén ezen eset van itt a törvényjavaslat 2-ik szakaszában, mely t. i. azt rendeli, hogy a dézsma és egyéb szolgálmányokkal terhelt szőlőknek megváltási összege akként határoztassék meg, hogy e;:en tőkét az évi tartozás átlagos megállapitott értékének húszszoros összege képezze , ebből V

6-ot levonván kezelési költség fejében. Meglehet, ezen kulcs az ország nagy részében mindkét félre nézve teljesen kielégitő, t. i. mind a váltságjo^osult, mind pedig a váltságkötelezettre nézve ; azonban bátor vagyok megemlíteni, hogy épen a viszonyok különbözőségénél fogv.-i mindez másntt talán üdvöt hozhat, azonban Tokaj-Hegyaljára nézve ugyanezen törvényjavaslatnak változatlan módon való elfogadása igen vészt hozó volna és az ottani dézsmás szőlőtulajdonosoknak nagyobb része anyagilag megrontatnék. (Mi oknál fogva ?) Oka van ! A tokaji szőlőmivelési viszonyok az országnak bármely részebeli mivelési viszonyoktól lényegesen különböznek: nevezetesen a tokaj-hegyaljai szőlőnek már talaja is legnagyobb részben haszonvehetlen kopár sziklákból s nyirok és fövényből áll, mely szőlőmivelésre ugyan igen is, de semmi egyébre nem alkalmas, a szőlőmivelésre is csak ugy azonban, hogy ha rá a legszorgalmasabb és igen költséges ipar fordittatik folytonosan, hogy csak némileg is jövedelmező legyen. Továbbá Tokaj-Hegyalján a szőlőmivelésre szükséges évi költség sokkal nagyobb, sokkal súlyosabb, mint az ország bármely más vidékén : mert mig az ország legtöbb vidékén a legmagasabb számítással az évi költség az évi haszonnak csak 50'Yo-át, addig nálunk legalább 80%-átteszi. Világos tehát ebből az, hogy Tokaj-Hegyalján, mely bár igen nemes, de aránylag kevés bort terem, a szőlőmivelés az ország egyéb vidékeivel arányosítva a legkevésbbé jutalmazó. Virágzó volt hajdan a Hegyalja és milliókat hozott külföldről az országba; azonban igen sok körülmény jött közbe, mely ezen virágzó állapotot igen szomorúvá változtatta. Hogy egyebet ne emlitsek, azon okok közt, melyek a Hegyalja hanyatlását vonták magok után, legelső volt Lengyelország bukása, mely legjobb vevőnk volt; 2-or és különösen az adóval tul-terhéltetés; 3-or a magas kiviteli vámok s a közlekedési eszközök hiányos volta; végre 4-szer a napszámnak két évtized alatt egész az ötszörösig emelkedése, a nélkül, hogy az u. n. tokaji nemes bor értéke csak másfél annyival is emelkedett volna. De, hogy Tokaj-Hegyalja annyira hanyatlásnak indult, azt nem szükség egyébbel bizonyitnom, mint azokra hivatkoznom, kik valaha Tokaj-Hegyalján keresztül utaztak, hol a városok körül, talán egy-kettő kivételével, mindenütt a pusztulásnak