Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-290

Utf 44 CCXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1868.) akkor a váltságkötelezettek megváltják az egész földet és szorgalmuknak gyümölcsét teljesen elvesztik. S ebben annál nagyobb igazságtalanság rejlenek, mert ezen utóbbi eset épen a rósz szőlőknél fordul elő. Tehát itt a váltságkötelezettet, amott pedig a föld tulajdonosát sujtanók, s azon anomáliának nyitanánk tért, hogy minél roszabb valamely szőlő, annál magasabbra rúgna a megváltási ár. Atalában, t. ház, miután azon eszme van elfogadva, hogy itt tulajdonképen jogot sajátítunk ki: nem lehetünk igazságosabbak, sőt csak egyedül ugy lehetünk igazságosak, ha egy részről megtérítjük a földes urnák, a föld tulajdonosának azt, a mit veszített, más részről pedig a váltságkötelezettet nem kötelezzük sem többre, sem kevesebbre, mint azon tartozás tőkéjének megtérítésére, a melyet évről évre a földes urnák beszolgáltatott. Ennél igazságosabb alapot egyátalában találni nem lehet. Halász Boldizsár képviselő úr még egyet emiitett fel, mit szó nélkül nem hagvhatok: azt, hogy nem találja igazságosnak, hogy valaki megváltásra kényszeríttessék. Bocsánatot kérek, itt politikai és közgazdasági okok kényszeritik a nemzetet arra, hogy ezen régi hűbéri szolgálmánynak elvégre véget vessen. Ha van jogunk megszüntetni a szolgálmányt, tagadhatatlan, hogy akkor a törvényhozásnak joga van a módot is megállapítani, miként váltassék meg a szolgálmány: mert különben, ha ez tagadásba vétetnék, akkor nem maradna más alternatíva hátra, mint vagy fentartani az eddigi szolgálmányi rendszert, vagy pedig azt ingyen venni el a földes úrtól. Ugy hiszem pedig, hogy e házban nincsen senki, a ki akár a mostani állapotot fentartani, akár pedig a tulajdonjogot ily mélyen meg akarná sérteni. Kérem a t, házat, hogy a törvényjavaslatot ugy, a mint az a kormány egyetértésével a központi bizottság által előterjesztetett, részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. {Elénk helyeslés.) Kurcz György: T. ház! Őszinte örömemet vagyok kénytelen kijelenteni ezen törvényjavaslat megérkezése felett, s nincs is szándékom egy pillanatig is akadályt gördíteni az ellen, hogy az minél előbb átalánosságban, s a mennyire lehet, részletesen elfogadtassék ; de miután részint Halász Boldizsár, részint pedig és főképen Lónyay Gábor képviselő úr oly két elvet mondott ki, a melyet itt elhallgatni egyátalában nem lehet: szabad legyen nekem is Nyáry Pál képviselő úr után, ki már meglehetősen megezáfolta a dolgot, erre nézve némi észrevételeket elmondanom. T. képviselőház! Én azt hiszem, veszedelmes kérdés egy országgyűlésen azt mondani, hogy törvény alkottatott 1848-ban, melyadézsma megszüntetését magában foglalja, s még is ez ideig a dézsmát szedtük. Méltóztassanak meggondolni, hogy ha a nép ezt hallja, azt mondja, hogy ime az 1848-ki törvényt nekünk nem igazán magyarázzák a képviselő urak. {Zaj, helyeslés, ellenmondás.) Engedelmet kérek, ugy hiszem, az öröm vitte és ragadta a t. képviselő urat ennyire, mert tudtommal saját maga is szedi a dézsmát, a mi őt máig törvényesen meg is illeti. Lónyay Gábor: Ez személyeskedés, és nem illik a képviselőházba. Kurcz György: Én nem személyeskedésből hoztam fel. Felhozom tehát magamat, vagy bár kit, s állítom, ha valaki abban a véleményben lett volna azon törvényre nézve, hogy az megszünteti a dézsmát, nem találtatott volna senki, ki azt szedte volna; s én azt hiszem, az egész képviselőházban egyetlen egy sincs, a ki azon meggyőződést ápolta volna az 1848-ki törvényről, hogy az a szőíődézsmát, mint az urbériséghez tartozandót, megszüntette volna; s én ezt, nehogy veszedelmes magyarázatot nyerjen, kénytelen vagyok visszautasitani. Azt mondotta továbbá a t. képviselő úr, hogy csak az szülne megnyugvást, ha országos kártérítés utján kármentesittetnék a dézsma. Igenis azokra nézve megnyugvást szereznénk, a kiknek a dézsmája megváltatik; de a kiknek szőlőjök nincs s még is fizetnének hozzá, nehezen fognának megnyugodni. Az igazság azt hozza magával, hogy az fizessen, a ki a szolgálmányt teszi, nem pedig más hat vármegye, a ki épen nem részesül semmiben és szőlője sincs. Vecsey-Oláh Károly: Már háromszor akartam szólani: tessék a jegyző urnák nevemet följegyezni. Bernáth Zsigmond: T. ház ! Midőn a jelen országgyűlés a megoldandó kérdések közé sorozta azt, hogy azon viszonyok, a melyek, mint úrbéri zamatuak, még a polgárok között különböző viszályokat hoznak elő, még ezen országgyűlésen, és pedig előleg szüntessenek meg, ugyanakkor, azt hiszem, abból az elvből ment ki, hogy a szabad államban szabad polgárnak és szabad földnek kell lenni. A feje a polgárnak szabad már, a libera migratio ki van mondva; a föld ég alatta, mert adózás terhe alatt van, még pedig olyan adózás alatt, a melynek hűbéri zamatja van. Mert csak erről van szó, és igy, hogy ezt meg kell oldani és gyorsan meg kell oldanunk, arról többé kérdés nem forog fen. Én megvallom, tovább menni nem gondoltam ez alkalommal e kérdésben, mint csak oda, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául elfogadtassék-e ? De miután maga igazságügyér úr szives volt némely észrevételeket tenni, azokat magam is kisérni szándékozom némely észrevételekkel.