Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-322

398 CCCXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 23. 1868.) teszik, hogy Szebennek adnak 145,000 frtot, már legalább ne tették volna ki a rubrikába Udvarhely kerületét, mert furcsán tűnik fel a zérus és 145,000 írt; legalább ne részletezték volna annyira. Azért arra kérem a t. házat, hogy a mit indítványozott Graál János képviselő úr, s a minek, ugy látszik, az államtitkár úr sincsen ellene: ne méltóztassanak elvetni a nagy sietségben, s méltóztassanak egyszer a mi indítványunkat is elfogadni, s engedjék meg, hogy az udvarhelyi kerületben is renováljuk az utakat. Ivánka Imre: T. ház! Alig merek felszólalni, mert most provinczialis érdekekről volt szó, s ha én emelem szavamat, ugy fog látszani, mintha magam érdekében szólalnék fel. (Jobbról: Meglehet !) Jól van hát, meglehet! Sajnálattal hallottam azt, hogy a közmunkák egy ága, a melyről a képviselőház annak idejében határozottan kimondotta volt, hogy az államkölcsönuek egy része arra fordittassék, t. i. a csatornázás, egészen elejtetett, s elmarad. Én pedig azt mondom, hogy a csatornázás az alföldön, az utak építésével szoros kapcsolatban áll, s erre csak azt a példát hozom fel, hogy Szatinár megye némely vidékén 80—90 frtba kerül egy köb öl kőanyag, a melyet a csatornák segítségével 18 —19 írton lehetue oda szálitani; már pedig azt hiszem, arra, hogy lehetséges-e 80 — 90 frtos kővel országutat építeni ? commentar nem kell. Én tehát sajnálattal ismétlem, hogy a közmunkák egy ága, melyről az országgyűlés kimondotta volt, hogy a kötött kölcsön tőkének egy bizonyos része ide fordittassék , ezúttal elmellőztetett. A mi pedig az utak fentartását illeti, pártolom azon nézetet, hogy az egész előirányzott összeget a minisztérium rendelkezésére adjuk, s oda fordítsa, a hol nézete szerint e perczben legszükségesebb ; de kérném a t. államtitkár urat, hogy azt a bizonyos törvényjavaslatot, a melyet az utakra nézve már egy éve, hogy elkészítettünk, terjeszszék a ház elé, hogy meg lehessen határozni, melyek azon utak, a melyeket az állam költségén kell elkészíteni. Ugy látszik azonban — a mint Berzenczey képviselő úr mondotta — hogy erre, a sok elmaradt dologtól nem érünk rá. Hollán Ernő államtitkár: T. ház! Észrevételeimmel nem igen fogom a tárgyalást hosszabbítani, de mégis szükséges némely megjegyzést tennem azokra , a miket Vállyi és Bónis képviselő urak előadtak. Azon költségeket, a melyek itt felsoroltattak utak fentartására, ugy méltóztassanak venni, hogy épen csak azon szükségletekre vannak kimérve, a melyek a fentartásra szükségesek, s hogy ezen költségekből uj utakat építeni teljes lehetetlen. A mi magát a hálózatot illeti, melyet a miniszttrium közegei által fentartat, és melyeknek fentartására hozta indítványba ezen összegeket, azon hálózatot — a mint szerencsém volt imént is említeni — nem a minisztérium készitette, nem a minisztérium tervezte, hanem átvette a múlt kormánytól és csak azért nem hagyja el egyszerre ezen utakat, mivel ezt gazdasági vesztességnek tekintené ; és azért tartja fen részben és olyként, hogy átmenetet lehessen készíteni ez utakból egy állandósított, az országos érdeknek inkább megfelelő ut hálózatra. Tagadhatatlan, és egy pillantásból ezen budgetre kitűnik az, hogy egyes megyékre és az ország egyes vidékeire nézve roppant aránytalanság mutatkozik. Ennek kettős magyarázata van. Egyik az, hogy államköltségen utak csak a provisorium kezdete óta kezeltetnek. Az előtt államköltségen Magyarországon utak nem készültek és nem is tartattak fen. Midőn ez tétetett, megkezdték az államköltségen készitendő utakat azon vidékeken és azon megyékben építeni, a hol az építés könnyebb volt a rendelkezésre álló anyagnál fogva. így látjuk például, hogy az egész alföld vidéke a Tisza, Maros és Duna közt, ut tekintetében majdnem, hogy ugy mondjam : oasist képez, mert ott államköltségen épített ut alig fordul elő. A másik az, hogy talán egyes befolyásoknál fogva, a kik épen a kormányzás kezelésével foglalkoztak, egyik megyében több utat készíttettek mint egy másikban, és igy csakugyan fordulnak elő aránytalanságok, ugy hogy egyik megye sokkal több kedvezményben részesült, mint a másik. Ezekre nézve csak azt említem meg, ugy szintén Vállyi János és Bónis képviselő urak megjegyezéseire is. hogy az ut hálózatot, a mint az ma létezik, nem a minisztérium állapította meg. A minisztérium azt az előbbi kormánytól vette át. és csak gazdasági szempontból tekinti azt részben fentartandónak, és csak fokonkint tartja lehetőnek azt, hogy egy uj hálózat az ország szükségleteivel megegyezőleg és helyesebb arányban az ország egyes vidékeire való kiterjesztéssel életbe léptettessék. E mellett még meg kell jegyeznem, hogy ne méltóztassanak azt várni, hogy ha a ház virementet ad is ezen tételekre nézve, melyek az utak fentartására szolgálnak : hogy ezen ut fentartási költségekből uj utakat nagyobb kiterjedésben építeni lehetne. Különben szívesen elfogadom azon nézeteket, a melyeket az előttem szólott képviselő' urak előhozni méltóztattak. Legyen szabad végül még Ivánka képviselő úr szavaira egy megjegyzést tennem. A képviselő úr kiemelte, hogy a mennyiben az alföldön Szathmár és Szabolcs megyében kevesebb utak vannak, épen a közlekedési eszközök másik neme, a csatorna