Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-322

CCCXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 23 18GS.) 397 hogy egy úthálózatot vettek föl, melynek kereskedelmi tekintetből az egész országra fontossága van ; és ha ez igy áll, nagyon csodálkozom rajta, hogy épen azon útvonal, mely Tokajtól Lengyelországnak Szabolcs megyén keresztül megy, s mely öszszeköti a Hegyalját a nyíregyházi vasúttal és igy bizonyosan országos tekintetű, itt nem említtetik. Csodálkozom ezen annál inkább, mert, mint tudva van a hazában, azon Szabolcs megye, melynek területén egy darab kő sincs, ezen utat roppant erőfeszítéssel készítette, a menyiben más megyéből kellett még csak követ is hozatni. Ezen utat folytatni kellene országos érdekből, mert Gralicziával Bereg megyén keresztül Magyarországot ezen ut köti öfsze. E megyének nincs tehetségében a kő hiánya miatt ezen útépítést országos segély nélkül folytatni, azonban Tokajtól készen van ezen ut Nyíregyházáig, hol a vasúttal köti össze a közlekedést. Nem akarom jelenleg az idő rövidsége miatt a budgetet megzavarni, de ha ezen költségvetés nem virementtel ajánltatnék meg — mert ha ugy ajánltatik meg, kívánom, hogy ezen ut építését is a minisztérium vegye kezébe — azon esetben kérem a közlekedési minisztériumot, hogy figyelmét legalább a jövő költségvetésben ezen útra is fordítsa, mivel, mondom, ez nagyon országos érdekű, a mennyiben a Hegyalját, Borsod- és Szabolcs megyét összeköti Galicziával. Halász Boldizsár: T. képviselőház! Én indokolva láttam, hogy a régi országgyűléseken a porták rectificatiója alkalmával minden megye követe igyekezett megyéje terheit alábbszállitani; de most, midőn felelős minisztériumunk van és általában az utakra bizonyos összeget megszavazunk, most sehogy sem látom indokolva azt, hogy most is folytonosan előálljanak at. követek, és a magok megyéjére nézve különös tekintetet vegyenek igénybe. Hiszen akkor én is Pest megye részéről azt mondhatnám, hogy Pestmegye oly fontos megye, hogy itt központosulnak az összes utak, s azt a ház különös figyelmébe ajánlhatnám. T. képviselőház ! Röviden csak azt ismétlem, mit már egyszer e helyen mondtam: ne képzeljük magunkat utasítást adó vái*megyének s a minisztériumot utasítással ellátandó tisztviselőnek. Hiszen a kik eddig szólottak, a minisztériumnak szabad kezet akarnak adni és feltételezik a minisztériumtól, hogy országos szempontból fogja az utak kiépítését eszközölni. En tehát részemről Gál János képviselő úr indítványát nem pártolom ; a mik pedig egyes helyi érdekek szempontjából mondattak, erre nézve remélem, hogy a minisztérium azt figyelmére méltatja; de hogy a minisztérium intézkedése utasításhoz köttessék, ezt elvbe ütközőnek tartom. {Helyeslés.) Bónís Sámuel: T. ház ! Bocsánatot kérek a t. háztól, hanem személyes kérdésben kénytelen vagyok felszólalni. Az előttem szóló képviselő úr azokat, a kik előtte felszólaltak, oly színben kívánja feltüntetni az ország színe előtt, mint a kiket provinciális érdek vezet. Bocsásson meg az érdemes képviselő úr, midőn előadásomat tettem, igyekeztem kimutatni azt, hogy azon útvonal, melyről szólottam, országos érdekű vonal,'és midőn aztmu. tatja ki valaki, hogy valamely vonal országos érdekű, hogy ha a provinciális érdeket az országos érdekkel összeköti: csak kötelességét teljesítette. Halász Boldizsár: T. ház! Személyes kérdésben kívánok szólani, mert félre értettem. T. ház ! Nagyon csodálkozom, hogy t. képviselőtársam Bónis Sámuel úr, ki maga is virementet kivan a minisztériumnak adatni, és csak figyelmeztetésül mondotta azt, a mit mondott: szavaimat félre értette. En és ő tökéletesen egyet értünk. En is azt mondtam, hogy azon összeget országos érdekek szempontjából használja fel a minisztérium. Ezzel a felvilágosítással tartoztam magamnak. Berzenczey László: Ha valaki felszólalhat.. {Zaj) Méltóztassanak meghallgatni, mert hisz ugy vagyunk, mint a rósz tanuló, a ki a neki feladottakat kellő időben nem végezvén el, az examen előtt aztán rettenetesen dolgozik. Mi is rettenetesen dolgozunk, mert elpocsékoltuk az időt. és most már félünk haza menni, miután sokat nem végeztünk el; hanem hogy a legfontosabb tárgyakhoz ne szóljunk, csak azért, mert most már körmünkre égett a gyertya, valamit tenni láttassunk . . {Nagy zaj. Dologra!) Nem fognak önök engem megtanítani arra, hogy a dologról miként beszéljek. Most azt akarom mondani, hogy midőn az idő rövidségéről beszélünk, gondoljuk meg, hogy a népnek is igen drága az az idő és munka, a mely alatt az napszámjával utakat épít. Ez az idő is drága. A mit Bónis képviselő társam mondott, hogy Halász képviselő társunk rá mondott volna, azt hiszem, nem annyira ő rá van értve a provincialismus szó, mint mi reánk: mert valahányszor mi erdélyi érdekekben felszólalunk, mindig megkapjuk ezt a galuskát. A mit a t. államtitkár mondott, hogy a hol vasút van, oda nincs oly nagy szükség országutakra : ez ugy lehet, mint mikor régen azt mondták, hogy a lovakat is agyon kell ütni a hol vasút van. Hanem méltóztattak azon más beadott erdélyi vasút tervét megtekinteni, melyből csaknem az egész székely föld ki van hagyva : oda most országutat adni, ezt a szomorú logikát nem értem, és Brassónak és Szebennek, s a szász földnek ajándékozták a vasutat, míg a székely földet csaknem kihagyva, ma is még az országutból ki akarják hagyni. Nem akarjuk mi, hogy nagylelküsködjék velünk a minisztérium; de ha már azt