Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-322

396 CCCXXIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 23. 1868.) azon nagy költségeket, melyek azon utak eló'állitására fordíttatnak. így tehát egy meglevő, habár alapjaiban, és irányára nézve hiányos úthálózatot mindenekelőtt fenn kell tartani, ideig-óráig, hogy lassankint lehessen átmenni egy czélszerübb és a közszükségleteknek inkább megfelelő úthálózatra. (Helyeslés.) Ez volt természet szerint azon elv, melynélfogva a minisztérium nem készített tabula rasat, hanem igenis eljárt olyképen, hogy már az idén, nevezezetesen oly államutakra, melyek a forgalomban levő vasutakkal párhuzamban járnak, csekélyebb administrationális fen tartási összeget fordított, olyképen, hogy ezeket idővel a megyéknek lehessen átadni; míg ismét más utakat állami kezelés alá vett, olyanokat, melyek a készülő és megnyitandó vasutak állomásaiba majdan függélyesen fognak szaladni. Ezen elvek azok, melyek nyomán a minisztérium uj gyökeres úthálózatot fog készíteni, és ezen elveket fogja szem előtt tartani azokra nézve is, miket t. előttem szóló ur az erdélyi úthálózatra elmondott. (Helyeslés.) Vállyi János ;T. ház! Szabad legyen a közlekedési minisztériumhoz azon kérdést intéznem, hogy midőn itt az utak fentartására egyetemes öszveg szavaztatik meg, a részletezésnél minő zsinórm ,'rtéket követett, és mik voltak azon alapok és indokok, melyeknél fogva több megye kihagyatott és ezeket legkisebb segélyezésben sem szándékoznak részesiteni ? Minden egyes megyének érdekeit és viszonyait nem ismerem, ezek irányában tehát csak átalánosságban tehettem észrevételt; hanem azon megyét hozom fel, a melyet közelebbről van szerencsém ismerni, s ez Szatmár megye. Szatmár megyének kész utvonala van 34 mértföld hosszú, melyet annyi anyagi áldozattal épített, és melynek fentartása a megyére nézve oly súlyos és oly terhes, hogy annak fentartása mellett már alig lehet képes a rég szükségelt uj utaiuak megesináltatására. Mi lehet tehát mégis oka* annak, hogy ezen megye, melyet közelebbről ismerek, oly mostoha gyermeke e hazának, hogy attól még e csekély segélyzési összeg is elvonatik ? E megye többször intézett sürgős kérelmet a kormányhoz, a melyben nyomorult állapotát ecsetelve kérte, hogy országutai fentartásában állami segélyben í'észesittessék. De én nem tudom annak okát felfogni, hogy ez miért nem teljesíttetett ? mert azon körülmények, a melyeket az államtitkár úr előbb méltóztatott felhozni, hogy t.i.a kormány azon utakat, a melyek a vasutakkal párhuzamosan futnak, nem részesiti állami segélyben, hanem csupán csak azokat, melyek a vasút vonalakra függélyesen futnak : ebben akadályul nem szolgálhatnak, a midőn Szatmár megyében vannak a tervszerint építendő vasutakra függélyesen eső kész köves utak, még pedig sokkal több, mint olyanok, melyek ezen vasutakkal párhuzamossan vannak; mégis ugy találom, hogy e megye — mely annyi anyagi szükséggel küzd, főleg közlekedési hiányai miatt — figyelmen kivül hagyatik, holott egyátalában nem is képes saját terményeit a világ piaczára vihetni. Én tehát felkérem a t. képviselőházat, hogy ezen megyének nyomott helyzetét, a melyet különösebben ismerek, de melyhez, ugy hiszem, hasonló körülmények között több megye is van , mint különösen a közel fekvő Szabolcs és más, a segélyezésből kihagyott megyék , figyelmökre méltatva, mondják ki határozatikig: hogy az utak segélyezésére tervezett egyetemes összeg az ország minden egyes megyéje között aránylag osztassák ki; hogy a jótéteményben nem csak kivételesen a választottak, hanem a hazának minden egyes megyéje egyiránt részesittessék. Gajzágó Salamon: Én és több társam szerencsések voltunk e napokban egy határozati javaslatot a képviselőház elé terjeszteni az erdélyi részek egynémelyikében és még Magyarországnak talán egy kis szögében is fenálló utvámok megszüntetése végett. Nem akarom ezt jelenleg tárgyalni, mert tudom, nincs napirenden; csak is arra kívánom a t. házat előre is figyelmeztetni, hogy az itt praeliminált utfentartási költségekben épen azon kerületek, melyeket az utvámok legélénkebben és legterhesebben, és talán csak is kizárólag sújtanak, részesülnek legkisebb részben: nevezetesen a déézsi és károly-fehér vári kerületek. Ennélfogva nagyon természetesnek, sőt jogosnak tartom azon kívánalmat, hogy az e tétel alatt az utak föntartására kitett összeg, minden tekintet nélkül az itt elősorolt részletekre, egy összegben adassék meg a minisztériumnak azért, hogy majd a képviselőház bölcseségétől függvén azon végelhatározás : hogy igazságosnak látja-e azt, hogy minden törvény ellenére az országban még ma is némely helyeken és oly helyeken, hol az utak korántsem jobbak, mint ott, hol utvámok nincsenek, ezen igazságtalan , aránytalan utvám továbbá is fentartassék. Mondom, akkor, midőn e felett a képviselőház tüzetesen határozni fog, ne legyen a minisztérium előre megkötve arra nézve, hogy csak bizonyos megállapított kerületekre kiszabott összegek álljanak rendelkezésére. Tehát méltóztassanak ezt figyelembe venni. Ezt nagyfontosságunak tartom, és csak is ily értelemben kívántam vétetni a pénzügyi bizottság által ajánlott azon észrevételt, hogy egy összegben, minden részletezés nélkül, adassék meg ezen összeg a minisztériumnak. (Helyeslés.) ' BÓnis Sámuel: T. képviselőház ! A mint megértettem t. előttem szóló államtitkár urat, ezen segélyezendő utakra nézve azt vették cinosurául,