Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-320
378 CCCXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 12. 1868.) salvalni akarni a meglévő jogokat: szent meggyőződésem, hogy igen jó volt nekünk hosszú eveken keresztül, ezen illiberalis eszméhez tántorithatlan ragaszkodás, és én a fenlévő jogoknak legalább per tangentem való megszüntetését most sem óhajtom. De ha illiberalis ezen eszme, -ezen illiberalismus feltalálható magában a törvényjavaslatban; mert a törvényjavaslat nem egyforma községeket s egyforma tanügyi kerületeket vesz fel, hanem igenis szól épen királyi városokról is, s igy a királyi városok illiberalis distinctioja magában a törvényjavaslatban is benfoglaltatik. Hasonlólag áll az, mit igen hefyesen támadott meg Nyáry Pál t. barátom, hogy ugyan egy helynek két egyenlő felügyeleti testülete lesz.^ Hogy ez ne legyen, elvileg igen szívesen elfogadom; de ezen hiba épen ugy megvan a törvényjavaslatban : mert a 30,000 lélekkel bíró királyi városokban épen ugy meghagyja a két felügyelő orgánumot, mint azt Manojlovics képviselő társam indítványozta. Miután azonban csakugyan átlátom azt, hogy igen csekély számú testület intelligentiájából nem fog kitelni e két felügyelő testület: óhajtanám meghagyatni ezen törvényjavaslatnak a királyi városokat illető szakaszát, de óhajtanám a 30,000-t 10,000 főre leszállítani; és ezen szerény módosit\ ányomat a t. ház figyelmébe ajánlom. Eötvös József b. oktatási miniszter: T. ház ! (Haüjzik \) Igen röviden akarok szólni a tárgyhoz. Azt hiszem, e discussio kissé más térre ment át, mint a melyre tulajdonkép való. Itt egyszerűen arról van szó, czélszerü-e a törvénynek ezen rendelkezése vagy nem ? Mert ha ezen szakasz rendelkezése elfogadtatik, az által valóban a királyi városok jogainak semmi praejudikálva nincs. Hogyan szól a 123-ik szakasz? „Az egész ország vármegyék szerint osztatik, azokkal egyenlő számú tankerületekre." Azaz mit rendel a törvény? Azt, hogy az ország osztatik tankerületekre. Már most kérdem, mi volt czélszerübb: ideális tankerületeket csinálni, ujakat, melyekben az ország geographiája vétetik alapul, vagy például az etnographicus viszonyok, vagy pedig felvenni a létező állapotot és viszonyokat? Magamnak e kérdést téve. ezt mondtam: miután a megyék 800 esztendő óta léteznek, miután a megyék a lehető legszorosabb összeköttetésben állanak egymással, igen czélszertítlen volna uj tankerületeket állítani fel, s legjobb azon felosztást venni föl, mely már létezik, azaz a megyét. A megyét vettem tehát mint a tankerületek alapját, de nem mint jurisdictiot, hanem mint tankerületet. E megyékben foglaltatnak a királyi városok, ezeket exgremialni a tankerületből nem tartottam szükségesnek. A királyi városok kiváltságos állást foglaltak el minden egyébben, és a megyékkel semmi összeköttetésben nem voltak, s igy méltányosan követelhették, hogy ők e tekintetben is bizonyos privelegialis állást foglaljanak el, és ne állíttassanak egy sorba a többi községekkel. Ezt a törvényjavaslat is teszi az által, hogy a többi községeknek külön képviseletet azon bizottmányban nem ád, mig a királyi városokat ily külön képviseltetésbenrészesitteti. Mit lehetett e tekintetben alapul venni ? Nem lehetett mást venni, mint azon számarányt, mely a királyi városok és az összes tankerület, azaz a megye lakossága között létezik. Ezen számarány tehát a városokra nézve figyelembe vétetett. Azonban a mint a dolog jelenleg áll, az nem egészen az én ideám: én magamnak a dolgot máskép gondoltam, mert én a királyi városok és egyéb községek közt nem tettem különbséget, hanem csak a fővárosokra, s itt is a kettőt együtt vettem egy tankerületnek. Ez volt az én nézetem. A tisztelt bizottság azonban, épen mert a királyi városok jogait a lehetőségig kimélni akarta, kiterjeszkedett a coneessiókban a lehetőség azon határáig, melyen tul a törvény rendelete czéliránytalanná vált volna; mert néze- i tem szerint kisebb királyi városok részére, melyek ' 10,000, 12 ezer vagy 15,000 lakossal bírnak, külön tankerületet felállítani nem czélszerü. Részemről tehá f , mint mondom, miután a bizottság az általam tett indítványt — mely abban állott, hogy i csak a fővárosok együttvéve képezzenek egy külön tankerületet — nem fogadta el, a bizottság által szerkesztett ezen javaslatot elfogadom annyival inkább, mert részemről azt merem állítani, hogy senki sincsen, ki a létező jogokat nálamnál inkább tisztelné, de meggyőződésem szerint a királyi városok joga ezáltal nincs csonkítva. {Helyeslés.) Tokody ÁgOSton: T. ház! Nincs szándékomban a szőnyegen levő tárgyhoz hosszasan szólani, annálfogva csak röviden teszem észrevételeimet. A kik a 123. szakaszra vonatkozólag előttem a királyi városokat pártolva szólottak , mindig jogról, a kir. városok jogairól beszéltek, s a szerkezethez képest kívánták, hogy azon királyi városok, melyeknek népességök legalább 30,000 főre megy, külön tankerti!etet képezzenek. Ha a királyi városoknak külön tankerületet képezni joguk volna, — mit én el nem ismerhetek — e jog rá illenék minden királyi városra, a népesség tekintetbe vétele nélkül; mert ha jog ez, akkor e jognak minden királyi városra nézve egyenlőnek kellene lennie ; a királyi városok joga vagy helyesebben : kiváltsága oly megkülönböztetést , hogy ezzel csak a harmincz-ezres népességű királyi városok bírhassanak, sehol sem ismer, nem ismerhet; látni való tehát, miként sem nem joga, sem nem kiváltsága az a királyi városoknak, melyben a 30,000 népességű királyi városokat a 123. szakasz részeltetni akarja; mert ha jog volna az, akkor a legkisebb
