Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-319
362 CCCXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 20. 1868.) Ennélfogva a 64. szakasz rendeletére vonatkozólag a 3. tantárgyat határozó intézkedést ekkép indítványozom módosítani: még egy másik, az illető vidéken divatozó, s a nép szükségének leginkább megfelelő nyelv, a községi hatóság megállapítása szerint. Ugyanezen módositványt indítványozom ugyanezen szakaszban b) alatt a 4. tantárgyat illetőleg. Ajánlom e módositványt a t. ház figyelmébe. (Maradjon!) Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Babes Vincze módositványát): „A 3. tantárgyat határozó intézkedés ekkép módosíttatni inditványoztatik: „még egy másik, az illető vidéken divatozó s a nép szükségének leginkább megfelelő nyelv, a községi hatóság megállapítása szerint," szintúgy ugyanazon szakaszban b) alatt: „a 4. tantárgyat illetőleg." Babes Vincze : Tisztelt ház ! Ugyanazon szakaszra még egy másik indítványom is van, és azért kérem a t. házat, hogy a 64-ik szakaszt illetőleg ne méltóztassanak az egészre együttesen szavazni ; mert fentartom magamnak a jogot másik módositványomat is tenni. (Halljuk mindjárt !) Ha méltóztatnak kihallgatni, azt azonnal is előterjesztem. A a 64-dik szakaszban ugy a), mint b) alatt, ott, a hol a tantárgyak közt elősoroltatik a földrajz és történet, és a záradékban a) alatti részben az „átalános és hazai" jelszavak foglaltatnak , ugyanezen záradékot egy szóval akarnám megtoldatni; de ezt röviden indokolnom kell előbb. Tudvalevő dolog, tisztelt ház, hogy a hazai történelemben benne foglaltatik a magyar nemzetiségnek egész története. (Fölkiáltások: Nincs magyar nemzetiség ! Magyar nemzet !) Sőt, uraim, tényeket beszélek el, sőt nincs is hazai történelem, mely ne lenne identificálva a magyar nemzet történelmével. De főleg az ujabb korban az a különös szokása a magyar történetíróknak, hogy a többi, az országban lakó nemzetek történelmét nem is érintik; (Fölkiúltások : Nincs is külön nemzet .') pedig, uraim, hiába tagadnék, a többi nemzeteknek vagy nemzetiségeknek is megvan az ő saját nemzeti történelműk, és ha méltányosak.vagy épen igazságosak akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy igen is, szükséges, hogy a hazai történelem mellett, melyben a magyar nemzet történelme benne foglaltatik, a többi nemzetek külön történelme s az azokat illető külön földrajz is mint külön tantárgy, előadassák. Azért a 64-ik szakaszban a) alatt a 6-dik tantárgyat határozó intézkedés záradókában az „átalános" szó után még a „nemzeti 1 ' szó felvételét indítványozom, s ugyanezen szakaszban b) alatt az 5-dik tantárgy megállapítása uán, záradékba szintén azt kifejeztetni óhajtom, t. i. : „átalános, nemzeti és hazai." Ajánlom a t. háznak eme második módositványomat is. Tisza Kálmán: T. képviselőház! Ha az előttem szólott képviselő úr első módositványánál megmarad, szavazás esetében kész lettem volna a szótól elállni; mert utoljára is azon indítványa j indokolásában semmi ujat nem mondott; mert azt j már tőle igen sokszor hallottuk, hogy Magyarorí szagon a magyar nyelvet semmibe sem veszi, tehát mint ilyen megszokott dologra, nem tartottam volna szükségesnek válaszolni. (Helyeslés.) Különben is azt tartom, hogy ha helyesen fogná fel a tisztelt képviselő úr nem saját óhajait, hanem az e hazában lakó népnek érdekeit, ugy, ha nem volna benne, követelnie kellene, hogy taniítassék a magyar nyelv (Helyeslés); és én azt hiszem, hogy senki itt nem vádolhatja ezen törvényt, és ha az elfogadtatik, a törvényhozást szükkeblüséggel, midőn oly iskolákra nézve, melyek épen azon nemzetiségnél, melyhez a képviselő úr is tartozik, legnagyobb részben a közös állam költségén fognak felállíttatni, az anyanyelvet hagyja meg kötelezett tannyelvül. Ily eljárás mellett bátran kiállhatja ezen országgyűlés a. versenyt, a nemzetiségek iránti szabadelvüség szempontjából, bármely más államával a világnak, és mindenesetre a legélesebb ellentétbe állítja a magyar eljárást azzal, a mely a magyarokkal szemben Romániában követtetik. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt azon, hogy a magyar nyelvet tisztelt képviselő úr nem szereti, annál kevésbbé csodálkozom, mert hiszen ő oly iskolában növekedett, a hol a német nyelv volt divatban, és a hol soha panaszt nem tett azért, hogy anyanyelvét elnyomják. (Zajos helyeslés) De , mondom, mindezekért nem szólaltam volna fel, mert ezek már megszokott dolgok, melyeket tőle már máskor is hallottunk. Ma azonban egy uj dologgal lepett meg bennünket : azzal, hogy nincs Magyarországnak egységes történelme, melyben mindaz, ki e hazában lakik, részesül, hanem hogy itt minden, ehazában lakó nemzetiségnek külön történelme van. (Derültség, Halljuk!) Azon történelem, mely Magyarország történt dolgait adja elő, a dolog természeténél fogva előadja mindazok történetét, kik e hazában laknak (Ugy van!)] mert mindazon esemény ékben, melyekről ezen történelem szól, nem csak egyik vagy másik ajkú tagjai e hazának vettek részt, hanem részt vettek összes polgárai (Helyeslés) • és a mennyiben van, vagy lehetne valamelyik nemzetiségnek külön történelme, csak azóta vagy oly időkben van, a midőn a hazának egyes, egyik vagy másik nemzetiséghez tartozó lakói lelkiismeretlenül feli zga itatván, ellentétbe tették magukat az összes nemzettel. (Elénk helyeslés.) Egyébiránt egyfelől ezen történelem is benne foglaltatik még-
