Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-318
46 CCGXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 19. 1868.) a részletes tárgyalás alapjául teljes készséggel elfogadom. Elfogadom, mert meg vagyok róla győződve, hogy azon változtatások után, melyek abban történtek, az mindazon igen helyes elveknek, melyeket indokolásában az igen t. miniszter úr lefektetett, de a melyeknek egy része a törvényjavaslatba ugy, a mint az benyujtatott, teljesen lerontva volt, mondom, most már mindazon elveknek megfelel. Megfelel jelesen, a miben egyébiránt egyezik az eredeti javaslattal, a tankötelezettségre nézve, a mely ellen, én azt hiszem, hogy bajos is volna felszólalni ; mert bajos volna azt állítani, hogy a szülőknek ne legyenek jogaik mellett kötelességeik is ; ha pedig vannak kötelességeik, azok legszentebbike : gyermekeiket taníttatni, és e kötelesség teljesítésére őket szorítani az államnak bizonyára teljesen joga van. De megfelel a tanszabadság elvének is ; megfelel annyiban, a mennyiben az engedélyezési rendszer helyett ezen törvényjavaslat ugy, mint van, meghatározván a feltételeket, melyek mellett iskolát állítani lehet, azoknak íelállithatását többé semmi engedélytől függővé nem teszi. Megfelel továbbá azon elvnek is, melyet a t. közoktatásügyi miniszter úr felállított, hogy hazánk mai viszonyai közt sem az nem lehet, hogy a népnevelés ügye egyedül a hitfelekezetekre bizassék, sem az nem lehet, hogy a hitfeíekezetektől teljesen elvétessék. Megfelel azon elvnek, mert felmentvén a további iskola-tartási kötelezettségek alól azokat, kik már a törvény kellékének megfelelő iskolát, bár hitfelekezetüt is tartanak fen; lehetővé teszi valósággal, hogy a ma máilétező iskolák fenállhassanak, és nem eredményezi azt, mit a törvényjavaslat eredeti alakjában eredményezett volna, hogy a létező iskolák megszüntessenek, pedig hazánk anyagi szegény helyzete mellett azokat pótolni nem lettünk volna képesek. E törvényjavaslat, mint ma van, a szabad versenyt tisztán és teljesen lehetővé teszi mindazokra, kik azzal élni akarnak, kik meg akarnak felelni azon kellékeknek, melyeknek megfelelniük törvény szerint kell; és viszont lehetetlenné teszi azt. hogy ezen felekezeti iskolák ürügyül használtassanak arra, hogy a népnevelés elhanyagoltassék és épen azért e tekintetben is meggyőződésem szerint azon középúton maradt, mely a miniszter úr által kimondott elvnek egyenes kifolyása. De megfelel azon, a miniszter úr által kimondott, nézetem szerint igen helyes elvnek is, hogy a gyermekek neveléséről gondoskodni első helyen és mindenekfelett a szülők kötelessége. Mert a mint ma a községi iskolák berendezvék, az államsegély, az adóbeli segély csak ott hozatik javaslatba, hol a szülőknek, mint ilyeneknek, tehetsége nem elégséges már többé arra, hogy a nevelés czéljait előmozdíthassa. Én tehát, tisztelt ház, ezen törvényjavaslatot — mint imént is mondám — a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, sőt tán a részletes tárgyalásnál is nem lesz egyetlen egynél több észrevételem Azonban nem tehetem, hogy egyet meg ne emlitsek. (HaMjukI) Megjegyzem előre is, hogy igen óhajtandónak találtam volna, ha, mielőtt ezen törvényjavaslat a ház elé terjesztetett, a mire pedig másfél év alatt lett volna idő , azok, kiknek, ha nem is akarom mondani jogai — mert részben ezt is mondhatnám — de kedélyeik és lelki nyugalmok ezen törvényjavaslat által érintetnek, meghallgattattak volna, nem azért, hogy az állam az ő szavuktól tegye függővé rendelkezhetési jogát, hanem azért, hogy rendelkezhetési jogával ugy éljen, hogy minél nagyobb és szélesebb körben már előre megnyugvás eszközöltessék. Ez iránt — mondom — csak sajnálatomat fejezem ki; sajnálatomat annyival inkább, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha ez megtörténik, a törvény épen így létrejöhetett volna, míg ellenben nem érezhették volna magukat mellőzve hazánknak igen számos oly felekezetei és oly testületei, melyeknek, míg az iskolák irányában törvényekkel biztositott jogaik vannak, addig másfelől — bátran merek hivatkozni a történelemre — soha meg nem érdemelték azt, hogy az állani irányukban bizalmatlansággal viseltessék; mert mindannyiszor, midőn kellett, mindenre, mit az állam érdeke kívánt, készek voltak, és bizonyára készek lettek volna és volnának ma is. Különben még egyet sajnálok, s ezt már sajnálom a népnevelés szempontjából; azt, hogy midőn a már eddig elfogadott budgetben is történtek tisztán hitfelekezeti intézetekre adományozások, a népiskolák irányában nem fogadta el a ház azon elvet, hogy a már meglevő iskolák segélyezése utján segítse az iskolákat. Sajnálom ezt, de határozottan kimondom, hogy nem felekezeti szempontból, mert felfogásom és meggyőződésem szerint minden felekezet önkormányzatának első feltétele az, hogy saját önerején álljon fen és tegyen mindent és igy önkormányzati szempontból e segélyezés • veszélyes lett volna a felekezetekre nézve. De sajnálom ....(Egy szó a jobboldalról: Kár!) Ha méltóztatik megengedni, én nem tartom kárnak. Sajnálom, mondom, a népnevelés szempontjából, mert meg vagyok róla győződve, hogy szorult anyagi helyzetünkben oly rövid idő alatt oly nagy eredményt semmi más utón felmutatni nem fogunk, mint ezen lehetett volna. Midőn ezt kifejezem,miután mára bizottság tárgyalásai alkalmával meg-győződtem arról,hogy más nézettől méltóztatnak kiindulni: óhajtva, hogy ebbeli hitemet, mely szerint ezen utón nem fogunk oly hamar haladni, az eredmény czáfolja meg, a
