Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-308
*258 CCCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 9. 1868.) közös minisztérium a lajtántuli delegatió iránt birodalmi czimmel ne éljen, akkor ezen kérdés tisztázását a reiehsratli és valamennyi provincziális országgyűlés elé kellene vinni: mert tudjuk, hogy Lajtán tul és különösen a lengyelek ezen czimnek fontosságot tulajdonítanak, mert azt hiszik, hogy az ő állásuk a birodalomban ezen czimmel összefüggésben van. A túlsó oldalon a szónokok egyike által Ghyezy Kálmán indítványa azzal motivál tátott, hogy a birodalmi miniszteri czim használata által Magyarország önállósága és függetlensége van megsértve, és hogy ettől csak egy lépés van még hátra, és ime megint meglesz az egységes monarchia. A mint a dolgok most állanak, ettől nem félek ; de félek inkább az ellenkezőtől, félek a dissolutiótól: mert azok, kik különösen a delegatióba be nem akarunk menni, azoknak lépései Ausztria dissolutiójára vezetnek. Én tehát ezen inditványt el nem fogadva, csatlakozom Deák Ferencz képviselő indítványához. (Helyeslés jobb felöl.) GhyCZy Kálmán: Oly roszul Ausztriáról senki nem szólott még, mint t. barátom, Trefort Ágoston, midőn azt mondotta, hogy az indítvány, melyet beadtunk, Ausztria existentiáját fenyegeti. (Közbeszólás jobbról: Azt nem mondotta!) Szerintem sokkal nagyobb az életerő, mely a monarchia két államában rejlik, sem hogy ez aggodalomban osztozhatnám. Sajnálom, hogy Somssich barátom nincs jelen. (Fölkiáltások: Itt van!) Ót, mint a delegatió volt elnökét kívánnám az ott történtekre emlékeztetni. 0 azt mondta, a delegatiónak joga volt a közös miniszteri válasz felett határozni, mert interpellatiót tett. Bocsánatot kérek, a delegatió nem tett interpellatiót, hanem név szerint aláirt egyes tagok tették az interpellatiót a delegatió egyik oldaláról, ugy, a mint a másik oldalról, és ezen név szerint megnevezett mterpellálóknak válaszolt a közös miniszter. A delegatió mást nem tett, mint hogy az interpellatiót közölte a minisztériummal, és válaszát jegyzőkönyvbe vette. Egy pár szó foglaltatik legfeljebb a delegatió jegyzőkönyvében, mi némileg határozati színben tüntethető fel: midőn t. i. válasza a közös minisztériumnak felolvastatott, szóról szóra ez van a jegyzőkönyvbe igtatva: „A delegatió többsége által közhelyesléssel fogadott ezen válaszra Kerkapoly igy nyilatkozott" stb. Ha ez határozat, akkor határozott a delegatió; de én ezt részemről határozatnak nem tartom. Egyébiránt a delegatiónak van joga határozni a maga körében; de azon példák, melyeket t. barátom eló'szániitott, cem határozatok. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy a nyugdij kérdésében határozott a delegatió. Bocsánat, a nyugdij kérdésében nem határozott a delegatió, mert csak azt határozta, hogy nem határozhat. (Jobbról derültség.) Azt méltóztatott tovább mondani, hogy Magyarország a múlt századokban a külföld irányában sokkal mostohábban állt, mint áll most, hogy most inkább érvényesítve van Magyarország önálló államélete, mint hajdan. En erre nézve, ha az idő ily hosszura nem haladott volna és átalában a tárgyhoz tartoznék, számos nemzetközi szerződésekre s más adatokra tudnék hivatkozni, melyekből kitetszik, hogy a múlt században, és még Ferencz király idejében is egyenesen a magyar és cseh kiráJylyal köttettek nemzetközi szerződések a nélkül, hogy annak más országai megemlítve lettek volna. Mindig a magyar király nevében is köttettek a nemzetközi szerződések mindaddig, míg az osztrák császári czim fel nem vétetett. Ekkor is kezdetben egyszer is, másszor is megemlittetett a szerződések szövegében a magyar király, mert tervszerüleg kezeltetett a dolog, de lassankint egészben feledékenységbe ment Európa előtt e név, és épen azért nem oly csekély a czimek jelentősége, mint itt több oldalról említtetett. Hogy pedig most mennyire érvényesíthető Magyarország önálló állami élete, bizonyítja ezen előttünk fekvő példa is, midőn bármely indítvány tétetik, melyben a nemzet részére jogok.kötelezettségek követeítetnek vissza, mindjárt törik-szakad politikáról, provisoriumról s más effélékről van szó. Azt is mondotta Somssich Pál tisztelt barátom , hogy mikép kétkedhetünk , mikép aggódhatunk , midőn a külügyminiszter , ki oly szépen nyilatkozott a delegatióban, ugyanazon személy, ki Európával szemben képviseli az államot. Kérem t. barátomat,méltóztassék arra figyelni, hogy miután a delegatió eloszlott, köttetett a szerződés a német éjszaki szövetséggel, ugyanazon külügyminiszter jóváhagyásával és ugyanazon külügyminiszter aláírása mellett [ratificáltatott is. Ezen szerződés a ház előtt volt, és ezen szerződés tanusitotta-e azt, hogy a külügyminiszter tekintetbe vette mindazon igényeket, melyéket Magyarország önállása tekintetéből teljesítenie kell ? A ház észrevételei az ellenkezőt mutatták, s azért azt gondolom, hogy a Janus képe nem épen csak a mythologia korában létezett, hanem létezik a diplomatiában is. (Derültséy, helyeslés a bal oldalon.) Igen t. miniszterelnök ur ismeretes arról (Hallj tvk.'), hogy élezés férfiú. Én a szójátékok terén nem bátorkodom vele megmérkőzni, s azért; csak kevesekre vagyok bátor felelni azok közül, miket itt előadott. ff O azt kérdezte : miért nem tartjuk veszélyesnek, hogy a lajtántuli részen lévő országoknak
