Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-308

CCCVIfl. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 9. 1868.) 255 azok várakoznak. Hanem a várakozásnak is megvannak a maga határai. Ha mi mindig várakozunk, s jogaink soha sem biztosittatnak, akkor az ilyen czimecskékből kinövi magát egy ;

,GesammtMonarchie." En azt hiszem, ha Magyarországban egy fractiónak, egy tekintélyes fractiónak ez iránt aggodalma van, a lépéseket a minisztériumnak kötelessége ugy tenni meg, hogy ezen aggodalom megszűnjék, mert 6' ezzel nem vészit semmit, ha biztosan érzi magát és polgártársainak érzelmeit megnyugtatja, a mi a minisztérium állását nem gyöngiti, hanem erősiti. Ennélfogva, mondom, miután az inditvány e czélból tétetett, az indítványt pártolom. Somssích Pál: T. ház! Tökéletesen igaz az, hogy vannak kérdések, melyek nem pártkérdések; hanem nincs oly magasztos kérdés, melyet pártkérdéssé tenni nem lehetne az alkalmazásban és gyakorlatban. Az, a mi elvonttan magában véve nem pártkérdés, igen könnyen pártkérdéssé alacsonyulhat. Én előadásomban törekedni fogok, hogy ne mint pártkérdést tárgyaljam ez indítványt, hanem tisztán objective, mint a dolog előttünk áll. (Hallj'uk!) Nézetem szerint két része van az indítványban fölvetett kérdésnek. Egyik része az. hogy egyátalában a czimek kérdését elejtsük-e ? vagy ha nem, oly praegnansnak , oly égetőnek tartsuk-e ezen kérdés rögtöni megoldását, mely miatt oly éles és ritka esetekben alkalmazható alkotmányos fegyverrel éljünk, mint a milyen az adó-megtagadás ? És midőn ezt így elemezem, véleményem szerint megfeleltem azoknak, kik talán Deák Ferencz t. képviselőtársam előadását nem helyesen fogták fel: mert ő nézetem szerint koránsem mondta azt, hogy az adót megtagadni nincs joga a háznak, hanem igen is azt, hogy midőn ilyen nagy és fontos alkotmányos joggal él a ház, bölcsen és higgadtan meg kell neki mérlegelni, hogy miből támadna nagyobb kár és veszély: az adó megtagadása folytán-e, vagy pedig, ha még függőben maradt a czimkérdés megoldása? {Élénk helyeslés jobbról.) Az első kérdésnek ismét két része van. Egyik tisztán a miniszteri elnevezésekre vonatkozik, a másik, hogy ő felsége országai és tartományai complexumának oly nevet találjunk, mely által az a külföld irányában röviden és mégis ezélszerüen neveztessék el. Az elsőre nézve tökéletesen meg vagyok nyugtatva, és ugy tartom, meg van oldva a kérdés az első delegatióban történtek által. Es e tekintetben — véleményem szerint — nem helyes .a delegatió korlátoltságára való hivatkozás: mert vagy volt joga a delegatiónak interpellatiót tenni, s akkor kellett jogának lenni a felelettel megelégedni, vagy nem; (Helyeslés jobbról, ellenmondás balról) vagy ha nem volt joga a feleletre határozólag nyilatkozni, akkor nem is volt joga interpellálni. (Élénk helyeslés jobbról. Ellenmondás balról.) De helytelen volna azt állítani, hogy erre nem volt joga a delegatiónak. Hivatkozom e tekintetben t. barátimra az ellenrészen, kik a delegatióban részt vettek. Nem volt-e több kérdés, melyben a delegatió határozólag és döntőleg azt mondta: ha ez vagy az nem történik meg, akkor mindnyájan szétmegyünk — ? Nem mondottuk-e a nyugdijak kérdésében, hogy nem intézkedünk, mert ez az országgyűléshez tartozik? Nem függesztettünk-e föl egy más kérdést, t. i. ha nem magyar közegek által érintkezik a minisztérium,akkor nem tanácskozunk? Hiszen a delegatió hatásköre körvonalozva van a törvény által, azon tulmenni nem szabad, törvénytelen közeggel értekezni nem szabad; ha tehát törvénytelen volt a minisztérium, ugy, amint alakult, akkor azzal érintkezni sem lett volna szabad. A mennyiben aggályosnak tartottuk ezt, megtörtént azinterpellatio, és pedig nem egy részéről a delegatiónak, hanem az összes delegatiónak két részéről, és az adott feleletre épen a bal oldal t. képviselői adták a megnyugtató nyilatkozatot; nem is magyarázták ugy, hogy csak azért nyugosznak meg az adott válaszban, mert a delegatió korlátolt hatáskörű, hanem a delegatió korlátolt hatásköre mellett is megnyugodtak benne, és nyilvánították, miszerint a nyilatkozat kielégíti őket, mint a létező tényállásnak szerintök is megfelelő. (Helyeslés jobbról.) Ezen kérdés — nézetem szerint — meg van tehát oldva, ebben nincs aggodalom; s a kinek volt aggodalma, azt a közös külügyi minisztérium nevében adott felelet megnyugtathatta ugy, a mint megnyugtatta Ghyczy Kálmán tisztelt képviselő urat és elvbarátit. (Helyeslés a középen.) Felhozatik az, hogy ily czimekből sokszor húzattak már szomorú következések Magyarország függetlenségére, és hogy ez fogna most is bekövetkezni. Grhyczy Kálmán tisztelt barátom azt monda, hogy az ausztriai császári czim felvétele óta szűnt meg Magyarország függetlensége a külföld irányában leginkább azért, mert az alá foglalva értetett Magyarország is. Hogy menynyire nem a szavak és czimek döntenek, e tekintetben hivatkozom t. barátim praktikus bölcseségére. Talán az ausztriai császári czim felvétele eló'tt Magyarország az egész 18-dik században több függetlenséget élvezett, mint az osztrák czim után? Es ma, midőn a tények erejénél fogva kívánta a maga függetlenségét és ezen alapuló paritását az osztrák monarchiával, nem több függetlenséggel birna minden czimek daczára? (Zajos helyeslés.) Szomorúbb állapot volt, midőn csak a corpus juris betűi és szavaiban kereshettünk erőt és támaszt, mint