Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-308
254 CCCVIII. ORSZÁGOS ULES. (November 9. 1868.) ittattam, meglehet, hogy én következem. (Derültség.) T. ház ! Deák Ferencz képviselőtársam által felhozatott az 1848-ik törvénynek rendelete, mely szerintaz adónak minden országgyűlésen megkell szavaztatni, s ebből azt a consequentiát hozta ki, hogy az idő rövidsége miatt sokkal nagyobb veszély következnék, ha a Ghyczy Kálmán s általam s több elvtársaim által aláirt indítvány fogadtatnék el, mint ha a ház napirendre tér. Én ebben a vélekedésben, megvallom, nem vagyok. O t. i. azt mondotta, hogy akkor veszély következnék be, ha nem felelne meg kötelességének a képviselőház. Én azt tartom, a 48-iki törvény azon rendelete, miszerint az adót minden évben meg kell a képviselőháznak szavazni, nem csak kötelességet, de jogot is feltételez. Én, megvallom, van olyan eset, hogy jógámmal élve, nem szavazom meg az adót, s ezen eset például az, ha Magyarország állami függetlensége megtámadtatik. (Htlyeslés.)1$em mondom, hogy most épen határozottan Magyarország állami függetlensége megtámadtatott volna, de igenis közel állunk hozzá. (Zaj jobbról.) Bocsánatot kérek, a miniszter, a ki a czimre semmit sem ad . . . Andrásy Gyula gróf miniszterelnök: Engedelmet kérek, ezt nem mondottam. BÓniS Sámuel: Én azonban, ki ebben sokat látok . , . (Zaj.) Engedelmet kérek, midőn véleményemet nyilvánítom, mindenkitől követelhetem, hogy hallgasson ki. (Helyeslés.) Tagadhatatlan, az 1867. XII-ik törvény egy szerződés, mely Magyarország, ő felsége többi országai és ő felsége között köttetett. Valamint ezen szerződésnek egyik alapfeltétele az, hogy Magyarország elismerte, hogy ő felsége többi tartományaival van közös ügye, ugy másik alapfeltétele az, hogy a töbhi tartományok elismerték azt, hogy Magyarországnak, mint államnak, állami függetlensége van. Ha ez így áll, azon nehézség, melytől Deák Ferencz t. barátom fél, hogy kikopnánk az időből és nem lehetne megszavazni a budgetet, nem áll fen: mert ha ezen alapfeltételt a másik szerződő felek elismerték, akkor az iránt, a mi ezen alapfeltételnek kifejezést ad, a czim iránt valami nagy nehézség nem létezhetik a kettő közt; ha pedig létezik nagy nehézség, akkor maga az alapfeltétel iránt van kétség, és ha azon alapfeltétel iránt van kétség, akkor az már oly fontos tárgy, mely engem, ámbár hazám békés kifejlődését mindenek előtt szivemen viselem , mégis reá bir arra, hogy jogomnál fogva az adót meg ne ajánljam, n ert ez Magyarország állami függetlenségét támadná meg. Azt méltóztatott a miniszterelnök úr mondani, hogy ha interpellatio történt volna ezen részről, az feleltetett volna, hogy ezen kérdés rövid időn meg lesz oldva. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök: Magán utón is feleltem volna. Bónis Sámuel: Ha ez igy áll, akkor megint nincs azon nehézség, melyet Deák Ferencz t. barátom előadott, hogy ez lehetetlenné tenné abudget megajánlását: mert hiszen ha készen van a dolog, egy pár nap alatt előadhatja a miniszterelnök. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök: Ez nincs összeköttetésben a másik kérdéssel. BólliS Sámuel: Már most kérdezem, ha méltóztatott mondani a miniszterelnök úr, hogy ha interpelláltatott volna, felelt volna a kormány részéről . . . Andrásy Gyula gróf miniszterelnök. Nem erre a kérdésre! ( BÓniS Sámuel: Meglehet, hogy a bal oldalról azok, kik ez indítványt aláirtuk, nem választottuk a legszerencsésebb utat; de ott, a hol a nemzet függetlenségéről van szó, a hol aggodalmunk van a nemzet függetlensége iránt, választja-e a kormány a szerencsés utat, mely aprehensióból egy másféle indokolt napirendet javasol, nem oly félét, mely megnyugtatná a nemzetet ; ek iránt?(Helyeslés a bal oldalon.) Azt hiszem, itt hazánk állami függetlensége a fő dolog, ebben a teremben hazánk iránti kötelességünk teljesítése a fő dolog, és ezen téren bizony nem járunk mindig rózsák között, hanem néha tövisekbe is ütközünk. Tűrjük el a fő czélért, melyet mindig szemünk előtt kell tartanunk. Megvallom, hogy mi, kik ezen indítványt tettük, tettük azt a haza iránti kötelességből és tettük magunk iránti kötelességből: mert méltóztassanak visszaemlékezni, midőn a delegatióba megválasztattunk, akkor előfordult azon kérdés, hogy a kik tulajdonkép az 1867-ki XII. törvényezikk létrejöttével nem voltak megelégedve, bemenjenek-e a delegatióba, vagy ne ? s mi kötelességünknek tartottuk bemenni, mert azon vélekedésben voltunk, hogy a törvény, ha a mi véleményünk ellen hozatott is, minket ép ugy kötelez, mint bárki mást. Hanem ha a törvény megszegetik, hogy ezen kötelességet magunk irányában kötelezőnek tartsuk, az már más kérdés. (Nyugtalanság ajolib oldalon.) Igen nagyon sajnálom, hogy ez úttal sokaknak megelégedését nem érdemelhettem ki beszédem által, de arról nem tehetek. Az indítványról, mely szerintem nem kivan akadályt görditeni a minisztérium elé, azt méltóztatott mondani a miniszterelnök úr, hogy mig mi várakoztunk, addig ő működött. Igen természetes, mert a kiknek kötelességükben áll a működés, azok működnek, a kiknek pedig várakozniok kell,
