Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-308

246 CCCV1II. ORSZÁGOS ULES. (November 9. 1868.) egyezménye által levén megállapiíva, annak meg­változtatása nem csak a törvénynek és egyez­ménynek megsértése, hanem megszegése egyszer­smind a magyar korona országai és őfelsége többi országai között a múlt évben létesült kiegyezés azon lényeges alapfeltételének, mely szerint nem két államnak egy birodalomba olvasztása, hanem két különálló, egymástól független államnak a közös fejedelem uralkodása alatt csupán külvéde­lem tekintetében állandóan fenálló szövetségi vi­szonya szabályoztatott és állapíttatott meg. A delegatio továbbá, t. ház — én legalább annak más értelmet és más jogot tulajdonítani nem akarok — nem egyéb két országgyűlésnek külön tanácskozó és esetleg együtt szavazó bizottságánál ; ugy de birodalmi minisztériummal csak birodalmi képvi­selet állhat szembe ; a közös minisztériumnak biro­dalmi minisztériummá átalakítása tehát kivetkőzteti törvényes jelleméből a delegatiót és azt birodalmi képviselet jellemével rubázza fel : és épen ez az, mi által a létező tény jogfentartással meg nem szüntethető erejével megsemmisíti Magyarország önállását a külföld irányában, és veszélyezteti belföldi viszonyokra nézve is. Mindezeknél fogva azon véleményben va­gyok, hogy azon minisztérium, mely nem azon néven nevezi magát, melyen a törvény nevezi, nem alakult a törvény értelmében, nem azon mi­nisztérium, melyet a törvény állapított meg; a magyar országgyűlésnek tehát joga van meg nem engedni az általa választott tagoknak, hogy ezen ni misztériummal érintkezésbe bocsátkozzanak mind addig-, mig a törvény rendelete teljesittetni nem fog. .Azon véleményben vagyok továbbá, hogy a közös minisztériumnak birodalmi minisztériummá átalakítása kivetkőzteti a delegatiót is törvényes jelleméből, és azt birodalmi képviselet jellemével ruházza fel, mely nzt semmi tekintetben meg nem illeti; joga van tehát az országgyűlésnek meg nem engedni, hogy ily delegatio működésében tag­jai részt vegyenek mindaddig, mig a törvény rendeletének elég téve nem lesz. Mindezen okoknál fogva bátor vagyok a t. házat felkérni, hogy azon inditványt, melyet több elvbarátommal együtt beadni szerencsém voit, el­fogadni és a ház határozatának erejére emelni méltóztassék. Deák Ferencz: T. ház ! A tanácskozás alatt levő indítvány vég követelése az, hogy a delegatio tagjainak ne engedjük meg, hogy munkálataikat folytassák. Ez kétségen kivül nagyfontosságú kí­vánat mind magában, mind következéseiben. Az l848.IV.ésaz 1867. X. törvényezikkekhatárorozot­azt rendelik, hogy minden országgyűlésen megál­lapítandó a jövő évnek költségvetése. Ez az alkot­mánynak annyira sarkalatos törvénye, hogy a parkmentális kormány, az alkotmányos élet ezen törvény teljesítése nélkül fen sem állhat. Ha mi ezen törvény teljesítését bármi úton-módon lehetet­lenné teszszük, fölforgatjuk magunk az alkotmány egyik sarkkövét, és akkor hozunk igazán veszélyt az országi'a, melyet, nem tudom, mikor és hogyan fogunk megorvosolni. (Helyeslés a jolb oldalon.) A delegatiók működésének bevégzése nélkül a költségvetést megállapítani nem lehet; a jelen országgyűlés képviselőinek mandátuma néhány hét múlva letelik. Ha tehát mi magunk akadályozzuk a delega­tiót működésében, ha mi oly határozatot hozunk, mely mellett az munkálkodását még el sem kezd­heti, s ez által lehetetlenné teszszük, hogy az or­szággyűlés még ezen néhány hét alatt megállapít­hassa a jövő évi költségvetést: mi fog akkor tör­ténni? A jövő évre nem lesz országgyülésileg meg­állapított költségvetés, e nélkül nem lesz adó, nem lesz kül- és belbiztosság, nem folyhat a közigazga­tás, s az alkotmány alapjában meg lesz rendítve, Nagyon fontosaknak kell tehát lenni azon okoknak, a melyeknél fogva az inditvány, annyi baj és nehézségek s ily súlyos következések da­czára is. elfogadható legyen ; mert ha azon veszély, mely az inditvány mellőzéséből az indítványozók aggodalma szerint az országra származhatik, nem oly nagy, mint a mit annak elfogadása hozhat a hazára, akkor, ugy hiszem, a ház az inditványt mellőzni lesz kénytelen. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Az inditvány elfogadásának, a delegatiók működését eltiltó határozatnak káros, sőt veszélyes következései, mint emlitém, szembeötlők. Az a kér­dés, vajon azon veszély, melyet az indítványozók látnak, valóságos-e ? s nagyobb-e a most említett rósz következéseknél? Azon t. képviselők, kik az indítványt beadták, azt állítják, hogy az 1867. évi XII. törvényczikk már ez év elején megsértetett, mert a közös minisz­terek az ezen törvénynyel s Magyarország önállá­sával meg nem férő birodalmi miniszteri czimet vették fel, és ez által az indítványozó urak annyira veszélyeztetve látják hazánk alkotmányos önállá­sát, hogy addig, mig a törvény ide vonatkozó ren­deleteinek elég nem lesz téve, meg akarják gátolni a delegatiók működésének folytatását. Mennyire sértetettt meg e részben a törvény, azt ugy fogjuk leginkább megítélhetni, ha magá­nak a törvénynek tartalmát s szavait veszszük te­kintetbe. (Halljuk!) A közös minisztériumról az emiitett törvény 27. szakasza szól leginkább. Ebben az rendeltetik, hogy egy közös minisz­térium álíittassék fel azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek, sem a magyar korona or­szágainak, sem Ő felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. Meg lett-e a tör­•>.

Next

/
Thumbnails
Contents