Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-305

22 8 CCCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 4. 1868.) elég kilátást nyujtanak-e, hogy a vasút jövedelmező leend. Bizton merem állítani azon adatok alapján, melyekkel a közmunkaminiszterium bir, hogy Arad és Temesvár, már magában e két piacz oly tetemes iparral bir, hogy kétségtelen, mikép az ó'ket összefoglalandó vasút szintén gyümölcsöző' és jövedelmező' lesz. De ha ezt nem tekintem, és súlyt fektetek arra, hogy e rövid irányban építendő vonal két oly vasutat hoz kapcsolatba, melyek mindegyikében nevezetesen kifejlett forgalom létezik, semmi kétség sem lehet a fölött , hogy az összefoglaló darab hasonlóan részesülni fog a forgalomban. A külön véleményben különösen az emeltetett ki, hogy az arad-temesvári vonal összekapcsolva az arad-ezeglédi vonallal tán verseny vagy parallel vonalat képezne Temesvár és Czegléd között, hogy tán ez uj kapcsolat hátrányosan hatna a temesvár-szeged-czeglédi vonalra nézve, s hogy «e körülménynél fogva tán attól lehetne tartani, hogy az állam a kamatbiztositás eziméből nagyobb terhet volna kénytelen viselni. Bocsánatot kérek, én részemről e nézethez nem járulhatok : nem pedig azért, mert magában az államvasut-társaság, mely Marcheggtől Pesten keresztül egész Baziásig élvezi az áílamkamatbiztositást, majd évtizedet meghaladó időszakon át oly forgalmat fejtett ki, miszerint mondhatom, hogy mint eddig nem szorult az államkamatbiztositásra, ugy most erre még sokkal kevésbbé fog szorulni. Nem lehet arról szó, hogy tőle elvonaasék valami a forgalomból, még pedig oly mérvben, hogy tán pótolni kellene jövedelmét; csak arról lehet szó, hogy azon fölösleg, melyet eddig az államvasuttársaság maga nem volt képes elszállítani, jövőre megosztassék és részben azon uj irányban szállitassék el, mely e kis vonal fölépítésével Arad és Czegléd felé fog megnyílni. Előttem feltűnő az, hogy midőn az egész országban méltán panaszoljuk azt, hogy vasúti öszszeköttetéseiuk tökéletlenek , hogy nem csak vasutközlekedésünk hiányos, de átalában kevés forgalmi eszközök állanak rendelkezésünkre; midőn tehát ily rövid vonal engedélyével arra számithatunk, hogy legkevesebb 100 teherkocsival szaporodik azon kocsi-contingens, mely az ország kivitelében szolgálatunk s rendelkezésünkre áll: akkor, bocsánatot kérek, egyátalán nem érthetem, miért kelljen vonakodni attól, hogy e kis kapcsolat, mint nevezetes hézag,minél előbb engedélyeztessék. Ez volna az átalános nézet forgalmi szempontból. Van ezenkívül még egy érv, melyet, ugy hiszem, szintén mérlegbe kell vetnünk, ha közhasznossága fölött ítélni akarunk. Ez utóbbi a védelmi szempont. Megengedem, hogy volt idő, melyben különösen részünkről e tekintet nem csak rokonszenvvel nem fogadtatott, de talán mondhatnám, inkább idegenkedést szült. Azonban a mai viszonyok között és addig, mig Arad és Temesvár, mint várak az országos védelmi rendszerben tényezőkként szerepelnek, addig súlyt kell fektetnem azon körülményre is, hogy e várak teljesen megfeleljenek iendeítetésöknek, és ezen rendeltetésűket még inkább emeljük az által, ha a köztök levő közlekedés tökéletesebbé tétetik, tehát vasút által összefoglaltatik. Nagyobb fontosságot nyer e körülmény még az által, ha figyelembe veszszük, hogy ha Árad és Gyula-Fehérvár még egy harmadik várral öszszefoglaltatnak, ez az országos védelmi rendszerre nézve nevezetes előny leend. Van még egy körülmény, melyet érintetlen hagynom nem lehet, mert fontosságánál fogva az elhatározást nehezíteni képes volna. Ez az építési költségek s az abból eredő kamatbiztositási összegnek magassága. Az arad-temesvári vasútvonal azon vonalakhoz képest, melyeket eddig engedélyezett a ház, aránylag drágább, nem az egységi áraknál, de a vonal természeténél fogva: drágább azért, mert aránylag rövidebb kiterjedésben az átalános költségek quotiense egy-egy mértföldnél nagyobb ; drá" gább különösen azért is, mert e vonalnak hét és egy negyed mértföld kiterjedése, a Maroson átvezetendő híd maga majdnem 30,000 fttal szaporitja ez egyes mértföldek költségeit; mert végre a sürübb népesség igényeinél fogva 7 l

U mértföld kiterjedésben 5 állomást kell előállíttatni, és ez ismét igen magas quotienst okoz. Ebből azt lehetne következtetni, hogy mivel az átalános költségek ily súlyos arányban nehezednek az egyes mértföldekre, czéiszerü volna öszszefoglalni e rövid drága vonalat egy oly vonallal, mely nagyobb kiterjedésben az egyes inértföldekre kedvezőbb quotienst eredményezne. Ez áll igenis a társaság szempontjából, mely az engedélyezett vonalakra nézve a maga körében fejezi be számadásait, de az állam számadására nézve különbséget nem tesz ; áll igen is valamely vasúti társaságnak szempontjából, mely a neki engedélyezett vonalak complexusára nézve a számadásokat saját körében fejezi be, de az államra nézve semmi különbséget nem tesz : mert fölteszem, hogy több vonalak nem egy complexusba foglaltatnak össze, hanem különkülön társaságoknak engedélyeztetnek: akkor az egyik kedvezőbb, a másik kevésbbé kedvező jövedelmet fog hajtani a jövedelem kipótlására, az egyiknél nagyobb, a másiknál kisebb mértékben fog történni; de a végleges kiegyenlítés az állami