Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-305

224 CCCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 4. 1868.) Ugyanis minden már fenálló vasut-társaság nem nézi kedves szemmel más vasut-társaság keletkezését, melyben jövőre nézve versenytársát látja, és már előre is sikert biztositni kívánván magának , minden alkalmat felhasznál arra, hogy jövő versenytársának működését gátolhassa. Annálfogva szükségesnek tartom , hogy a két vasúttársaságnak két külön vaspályaudvara legyen Temesvárott. Miután tehát meg vagyok győződve ezen vaspálya fő fontosságáról, fentartva magamnak , hogy a második pontra nézve annak idejében módositványomat megtegyem , a törvényjavaslatot átalános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Gubody Sándor: T. ház! A iX-ik osztály külön véleményében elsorolt érveket, melyeknek alapjára az arad-temesvári vonal kiépittetésére vállalkozott társulatnak a garantia megtagadtatni javasoltatik, oly erőseknek s teljes mértékben győzőknek találom, hogy azokhoz még többet is tenni felesleges, s azokat oly megdönthetetleneknek vélem, miszerint ha azok a t. ház által kellő figyelemre nem méltatnának, vagy azt kell hinnem, hogy a ház majoritása a minoriás által — mint Montezuma a spanyolok által — üdvösségét sem akarja , vagy arról kell meggyőződnöm, hogy ez bizonyos faj-gyengeség, mely nemzetünk történelmi életében folyvást észlelhető volt, permanenssé vált s máig sem változott : nevezetesen, ha időnkint a bennünket jellemző atoniából, aluszékonyságból felébredve, a szorongató körülmények által felizgatva, szellemi s erkölcsi közérzület szülte tevékenység stádiumába átugrottunk, a minden körülmények s akadályok hideg megfontolása s kellő számításba vétele, s annak következtében helyes eszközök alkalmazása nélkül siettünk czélt érni , hasonló volt nemzetünk, különösen most is hasonló azon gyermekhez, ki pajtásaitól elmaradván, midőn észre veszi , hogy már azok a fán kényelmesen eszik a gyümölcsöt, a helyett, hogy a fa derekán felmásznék, ugrál a gyümölcscsel tele ág után, mit sem gondolván azzal, hogy a magasság elérhetése tehetségét túlhaladja. Ezelőtt mintegy 30 évvel az adósságai miatt sülyedésnek indult aristokratia az uzsora ellen mentséget egyedül a váltótörvényben keresett. A haza bölcsei sittek azt életbe léptetni, de az összegekre nem gondoltak, melyek nélkül a szigorú váltótörvény gyilkosa a kölcsönkérésre szorult földbirtokosnak, s a váltótörvény valóban legyilkolta az aristokratia nagyobb részét. így vagyunk mi most a vasutak felállításával : az egész haza, mely tudja s érzi, hogy csak nyers terményeit értékesítheti a világ külpiaczán, nyomasztó terhei könnyülését azoknak minél hamarabbi kiépítésétől várja. Vasút minden áron! ez a jelszó a Kárpátoktól a Havasokig. Higyék el, képviselő urak, hogy az eddig épült vonalakba fektetett idegen tőkék túlzó jövedelmeinek garantirozása mindazon hirtelenkedések között, melyekkel hazánkat az anyagi jóllét azon viszonyára igyekszünk emelni, hol a bennünket messze hátrahagyott nemzetek állnak, a legveszedelmesebb : mert, fájdalom, a concessiók adásánál mellőztettek azon feltételek, melyek óvszerül használhattak volna arra, hogy azok ne csak kiszivattyúzol legyenek véres verejtékünknek. A vasuttörvények tárgyalása alkalmával bátorságot vettem megamnak, ezen a téren szaktudományomat, ismeretemet fölhasználni arra, hogy ezen törvények hiányosságait kimutatván, a tisztelt házat figyelmeztessem az azokból reánk hárulandó bajokra. Figyelmeztetéseim süket fülekre találtak, ugy a tisztelt háznál, mint a kormánynál , s valóban mégis aenigma előttem, hogy azon kormány, mely socialisbeléletünket érdeklő törvényjavaslatai alapjául irányadóul idegen nemzetek törvényeit használta, sőt mondhatom, némelyikben az osztrák törvények plagiariusává lett, az anyagi téren, a vasúti concessiók adásánál oly nemzetek intézkedéseit, melyeket 80—40 évi káros tapasztalás eredményezett, figyelmen kivül hagyta. A vasúti concessiók parcellázásának mindenütt véget vetettek. Francziaországban az 1863-ban hozott törvények által az egész ország vasutai kiépítését hat társaságra ruházták át, kötelességei közé tétetvén minden 2—ő—4 rendű s szárnyvonalaknak garantia nélküli kiépítése. Ezt a mi tisztelt közlekedési minisztériumunk jól tudta, sőt bár emlékeztettem is államtitkár urat ez előtt két évvel tett állítására, miszerint mi szerencsések vagyunk, hogy mások példáján okulhatunk, mégis ugy járt t. államtitkár úr, mint Ovidius monda: videó meliora, deteriora sequor, azaz: azokat fel nem használta. ímhol, már mutatkoznak következményei a concessiók feltétlen osztogatásának: itt is, amott is vasutat óhajtanak építeni, de garantia nélkül egyik sem állhat fel. Igazsága van az arad-temesvári társulatnak, hogy a nélkül nem akar, nem mer építeni, még abban is, hogy többet kivan garantiroztatni, mint a fővonalak concessionariusai; de kérdem, az osztó igazsággal megegyez-e, hogy bizonyos vidék partialis érdekében épített vonal költségeinek garantirozásában részt vegyen Liptó, Turócz, Sopron, Zala stb. ? Az már megállapított s elvitázhatlan axióma, hogy csak azon vonalak nyújtanak aránylagos hasznot az ország minden lakosaira nézve, melyek