Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-305
CCCT. OK SZAGOS ÜLÉS. (Novembei 4. 1868.) 225 azon keresztül vive, azt más országokkal hozzák összeköttetésbe, minden más vonalaknak kiépítési költségén a vidéken érdeklett társulatok tárczájára szokott utasíttatni; még a legvirágzóbb anyagi jóllétnek örvendő' államokban is, legfelebb az állam némi segítségére számolhatnak. En, tiszt, ház, jövendőre minden garantia ellen nyilatkozom, s óvakodjunk a sok apró concessiók adásától, s azoknak garantirozásával oly osztályát teremteni az aristokratiának, mely e hazára veszedelmesebb lesz, mint volt a született aristokratia, s mely uj aristokratia emelkedését más országokban siettek törvények által megszüntetni. Egyetlen egy monopólium van a világon, mely demokratikus és eredményében hasznos: ez a vasúthálózatok monopóliuma, legyen az társulatok kezében, mint Francziaországban,jvagy a kormány kezei közt, mint Belgiumban. Csak ezen az utón lehetnek végtére is vasutai a leggyérebb népességű s a legszegényebb vidékeknek is, ha azon fővonalak társulatai kényszeríttetni fognak törvények által a mellék- és szárnyvonalak kiépittetésére. Most különálló kisvonalak garantia nélkül nem tak existálkatnak, s aki azt hiszi, ezen pénztelen s túlterhelt nemzet azokat fedezheti, azzal szóba sem állok. Francziaországban 8000 millió fekszik a vasúban, de az mind franczia zsebéből került ki, s azok képviselik a nemzet megtakarított tőkéit. Nálunk az eddig épített vasutak képviselik azon tributumot, melyet idegen tőkék után idegen haza polgárainak kifizetni tartozunk. Ennélfogva én azon tributumot többre szaporítani nem óhajtom, a vasutak garantirozása ellen nyilatkozom s a IX. osztály véleményét pártolom, jelen törvényjavaslatot átalános vita alapjául sem fogadva el. I Károlyi Ede gr.-: Ezen törvényjavaslat két alapon nyugszik: az egyik a stratégiai,a másik a kereskedelmi szempont. Ha hadászati szempontból tekintjük a dolgot, tudjuk mindnyájan, mennyire iesülyedett a várak fontossága háboruviselés idején; de azt is tudjuk, hogy mennyivel fokozódott egy működési alap fontossága, s nem tagadhatjuk, hogy ezen működési alap egyszersmind vasúttal összeköttetvén, biztos positiót ad azon seregnek, mely onnan Erdély felé netaláni keleti betörés ellen működéseit irányozhatná. Nem akarok egyébiránt e részben többet szólani, mert azt hiszem, ennek fontosságát úgyis mindenki elismeri és tagadni senki sem fo gJ a-, Áttérek a kereskedelmi szempontra. Engedje meg a t. ház, ha ezen igen fontos ügyben tán kissé távolabbról kezdem, t. i. az európai kereskedelmet tekintem, mely most épen forduló ponton áll. {Halljuk!) \ KÉVP. U. NAPLÓ 186 3 /g- X. Ismeretes dolog, hogy a suezi csatornát készítik, és hogy ez másfél, legfelebb két év alatt elkészülvén, az európai keleti kereskedésben átalános változtatást fog előidézni, annyiban, mert ezután nem a Jórernénység fokánál, hanem egyenesen a Vöröstengeren át a Középtengernél fog bejönni az egész kereskedelem. Ennek más következései is vannak, t. í., hogy a helyett, hogy Gibraltárnál, de mifelénk, megfordítva Egyiptomból tőlünk kifelé fog haladni. Ennek az a következése, hogy azon kereskedelem, mely eddig a Duna torkolatánál megakadt, t. i. a sulini Duna kifolyásánál a nemzetközi küldöttség működése következtében helyreállíttatott, ugy, hogy a tengeri hajók egész Turnu-Szeverinig fölmehetnek és Magyarország számára a Dunán biztosítják egy részét a keleti forgalomnak , de ez megakadt TurnuSzeverinnél, t. i. a Vaskapunál és meg fog akadni még sok éven át, mert ott sok nehézségek vannak és a hajóknak átrakodása és az átvitelnek bizonytalansága nagy hátrányára van egy oly kereskedésnek, mely időre és pontosan oda akar érkezni, hol czélja van ; ha mi tehát a mi vasúti hálózatunk által, mint keletről jövő kereskedelemnek azon részének közvetítője által, mely csakugyan mi általunk keresi útját, czélja eléréséhez keletről Németországba jövet, nem készítünk elő annak idejére oly utat, oly módot, hogy a kereskedelem ezen utón íolytattassék : ennek az a szomorú következése lesz, hogy más utat fog magának törni, mert a kereskedelem ilyent mindig talál, és ha egyszer más utat tör, csak nagy áldozatokkal és sok idő múlva és tán akkor sem fogjuk biztosan visszanyerni, azon egyszerű okból, hogy azon ujon tört utón közvetitőket, alapítványokat teremtett, a melyeket azután más helyre átvinni igen nehéz. Megakadván a kereskedelem Turnu-Szeverinnél, föladatunk azt vasúti hálózatunkba bevonni: azért én az arad-temesvári vasutat nem is független, önálló vasútnak, hanem csak mint részét azon hálózatnak, mely a keleti kereskedelmet vasutunkba bele fogja vonni, tekintem. Bátor leszek e tekintetben a minisztériumhoz egy kérdést intézni. De mielőtt ezt tenném, több ponttal és egy néhány nézettel akarok a tisztelt ház elé lépni. Megengedve —ámbár még nem tudom a kormány feleletét — megengedve, hogy Orsovától Temesvárig megvolna a két-sinü összeköttetés, mely egyedül felelhet meg buzakereskedésünknek párosítva a keleti kereskedelemmel, látom itt a mappán, hogy megszűnik itt a kettős sin és csak egy vágány kezdődik egész Czeglédig. Kérdem, mi olcsóbb az országra nézve : hét mértföldnyi vasutat egy vágányra alkotni ? vagy Temesvártól 29
