Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-302

212 CCCII. OESZÁGOSÜLÉS. (Október 23. 1868.) Ha ez biztosítva nincs, akkor én nem 60,000, hanem 100,000 frfcra szavazok. Berzenczey László: Én nem vagyok képes felfogni, hogy valami 20, 30, 50 ember rendkívüli állapotba tehesse Magyarországot, s egy néhány zsivány Magyarországot rendetlenségbe és rendkívüli állapotba ejthesse; és nem értem , hogy oly roppant dicső hadsereg mellett hogyan lehessen néhány rabló miatt azt mondani, hogy rendkívüli állapotban vagyunk. (Zaj.) Bátor vagyok hasonló értelemben, mint Bónis képviselő úr, arra figyelmeztetni, hogy ha már egy pár rablás miatt mindjárt a rendkívüli állapotot proclaruáljuk, s mindjárt királyi biztost küldünk, akkor nem értem, mire való a főispán. Vagy talán azt mondják erre, hogy a főispán működési köre csak a rendes állapotokra terjed? De akkor kérdem, mi az a rendes állapot? A megye csak akkor intézkedjék , mikor nincs miről intézkedni? ha pedig valami előadja magát, akkor mindjárt rendkívüli eszközhöz kell nyúlni ? mindjárt királyi biztost kell kiküldeni ? Ha néhány rabló van, biztos kell, ha marhadög jön , biztos kell, szóval ha mindenre biztos kell, akkor ez nagyon sokba kerül. (Zaj. Helyeslés.) Mire való akkor a katonaság? Miért fizetjük ? Félek, nagyon drágán vásároljuk meg a katonaság segítségét. Ha megyei embereket állítanánk fel, és a pandúroknak adnók a póthitelt, azt hiszem, sokkal hamarabb foghatnók el a rablókat, mert bizonyosan azok, kik a rablók nyelvét értik, szokásaikat ismerik, sokkal hamarabb végeznének velők. (Felkiáltások: Eláll!) Kérem, ne kezdjék megint az „eláll-"al. (Nevetés.) A mi a pótköltségeket illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy mint hallom s mint beszélik , a magyar kormány nagyon kezd takarékoskodni, és ezt azon kezdi, hogy a pandúroknak dijából lehúz 10 —10 frtot , s a póthitelt a katonaságra akarja fordítani, melytől semmit sem húzott le. Nézetem szerint jobb volna jobban fizetni a pandúrokat, és a megyéket oly helyzetbe tenni, hogy házi pénztárok legyen, és hogy egy-két rabló ne hozhassa rendkívüli állapotba. Csanády Sándor: T. képviselőház! Én a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadása ellen nyilatkozom. Nyilatkozom pedig azon oknál fogva, mert nem akarok a már is fizetésekkel túlterhelt nép vállaira ok nélkül uj adókat róni. (Ellenmondás.) Ok nélkül, igen is ! a jelen körülmények közt azért, mert maga a t. belügyminiszter úr is azzal okadatolta a hitel megadását. hogy abból egy rész a katonaság fizetéseinek pótlására fordíttassák , másik részével pedig a netalán üldözés közben elesettek árvái nyugdíjaztathassanak. A mi az első tételt illeti, azon meggyőződésben vagyok, hogy a nemzet azért adja, azért fizeti a rendes katonaságot, hogy az a belbékét és a közbátorságot megvédje, s következőleg ok nélküli költségnek tartom, midőn oly felülfizetéseket teszünk, melyek kikerülhetők. A miniszter úr nyilatkozatának második tételét illetőleg, hogy t. i. azért szükséges a pótlék, hogy azzal a netalán elesők özvegyei és árvái nyugdíjaztassanak: ezt én „filius ante jjatreni'' féle eljárásnak tartom, mert meglehet, hogy üldözés közben egy sem fog elesni, kinek árváit tartani kellene. (Akkor megmarad a pénz!) Tehát jelenleg én, mint kimondottam, semmit sem szavaznék meg e czélból. Igenis, ha netalán a következmények be fogják bizonyítani, hogy az elesettek árvái gyámolitására szükség lesz, azon esetre akkorra hagynám fel az összeg megajánlását. (Folytonos zaj.) Lehetetlen meg nem említenem e helyütt azon eljárását a kormánynak, mit nézetem szerint nem helyeselhetek, hogy kir. biztosokat nevez ki a rablók üldözésére. Az én felfogásom szerint arra egyátalán szükség nincs; a megyék feladata, a megyék kötelessége intézkedni a közbátorság tekintetéből. Óhajtanám , hogy a megyékre ruháztassák azon jog , hogy az ő megkeresésük következtében a katonai hatóság adjon katonaságot. A czélt épen ugy el fogjuk érni, mint elérjük így: azon ut alkotmányos ut, ezen ut alkotmányon kívüli. (Helyeslés a ssélsö bal oldalon.) HaláSZ Boldizsár: T. képviselőház ! Valóban itt figyelemre méltó elvi alkotmányos kérdések vannak szőnyegen. Mindenekelőtt a t. belügyminiszter úr indokul hozza fel a katonák fizetési pótdiját. T. ház, különös helyzetben van akkor Magyarország, miután a védrendszeri törvény 4-ik pontja így szól: „A hadsereg hivatása ő felsége közbirodalmának külellenség elleni megőrzése és a belbéke és biztosság fentartása," mindamellett a magyar kormány ily rendkívüli esetben, melyet különben magam sem tartok oly nagyon rendkívülinek, kénytelen pénzért venni katonát, hogy e rendkívülinek tartott belbátorságot fentarthassa. Ez az egyik elvi kérdés, miért én ezen törvényjavaslatot nem pártolhatom : mert ezzel, mint Besze képviselő úr helyesen mondotta, ne örökítsünk meg olyanokat, mik Magyarországra nézve szegénységi bizonyítványt szolgáltatnak ki. A másik ok az, hogy mintegy a kir. biztosok törvényesíttetnének. Történt itt indítvány, hogy e jog a főispánokra ruháztassák. Bocsánatot kérek azoktól, kik ezen nézetben vannak, de még eddig Magyarországban a főispánoknak elnöki teendőjök tovább nem terjedt, mint a közgyűléseken elnökölni.