Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-302
210 CCCn. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Oktoler 23. 1868.) Mihályi Péter előadó (o hassa a központi lizottság jelentését l ). Elnök: Méltóztassanak e törvényjavaslathoz átalánosságban hozzászólani. Besze János: T. ház! Én nem fogadom el átalánosságban sem a törvényjavaslatot. Én a vagyon- és személybiztosságot minden törvény alapjának tekintvén, természetesnek tartom, hogy a kormánynak kötelessége azt megvédeni; minthogy pedig kötelessége, nem tartom szükségesnek uj törvényczikket alkotni s ezen alkotandó törvényczikk által ezt akivételes esetet —mert kivételes szomorú eset — törvényesíteni, örökíteni. Nem oly fontos dolog ez, hogy ennek a nemzetgyűlésnek azért törvényczikket kellene hozni. Kötelessége a kormánynak megvédeni vagyonunkat, személyünket, 'kötelessége a nemzetnek a pénzt megadni; nyilatkozik az ország, hogy a kormány tegye meg kötelességét, a szükséges pénzt megadja törvény nélkül is. (Zaj.) Ezért nem kell törvény, ezt határozatban is ki lehet mondani. (Z-j) Patay István: T. ház! Én nem szólaltam volna fel, mert nem akartam magam lenni, miután senki sem volt felírva. En az előttem szóló véleményét talán még soha sem pártoltam, de jelenleg mindenesetre vele szavazok. Megígérték nekünk a miniszter urak, hogy a magyar katonaságot behozzák az országba; eddig ezt nem teljesítették, s a katonaság, melynek kötelessége a nemzet felett őrködni, idegen levén, a lakosok nyelvét nem ismeri, igy történik azután, hogy haramiák helyett sokszor ártatlan parasztokat lőnek meg. Ez történik Csehországban is, és lelövetik az alkotmányosjogaikkal élő cseheket. Tehát felszólítom a miniszterinmot, hogy igéretét minél előbb váltsa be. és a törvényjavaslatot nem pártolom. {Zaj.) Várady János: Nem szólaltam volna fel, ha nem hallottam volna olyan elvet felállítani, mely az alkotmányossággal ellentétben van. Én azt hiszem, az alkotmányosságnak fő kelléke az, hogy az ország és az országgyűlés minden pénzkiadás, minden uj teher felett intézkedjék. A kormánynak, midőn rendes < szközökkel fentarthatja a közbátorságot, az kötelessége; de midőn rendkívüli eszközökre van szüksége, kötelessége ezt az országgyűléstől kérni. Tökéletesen rendesnek és helyesnek tartom az eljárást, s azért a törvényjavaslatot pártolom. (Helyeslés.) Wenckheim Béla b. belügyér: Már egy izben volt alkalmam a t. ház előtt előadni azon okokat, melyek a megingatott közbátorság helyreállítására rendkívüli eszközök alkalmazását igénybe vették, s melyek engem ezen rendkívüli póthitel kikérésére vezettek. Ezúttal csak rövi! ) Lásd az Irományok 330. ssámát. den akarom ismételni azt, hogy némely törvényhatóságok közbiztossági eszközei a megingatott közbátorság helyreállítására elégteleneknek mutatkozván, a közbiztosság helyreállítására tetemes katonai erőt kellett e hatóságok rendelkezésére bocsátani. Miután a katonák által ily küldetésben pótdijak és némi jutalékok számittatnak fel, melyek az átalános katonai költségvetésben előirányozva nem voltak, és miután a kémek, a kézrekeritők és feljelentök jutalmakban részesülnek, különösen azok, kik a rablókat elfogják, s azoknak, kik a rablókkal való küzdelemben elesnek, özvegyei és árvái kegydijt nyernek : tetemes összeget kellé előteremteni. A múlt évben ily rablási esetek nem fordulván elő, az évi költségvetés előirányza tában nem is foglalhattak helyet. A pénzügyi bizottság az általam praelimináít százezer forintnyi összeget 60 ezer forii.tra szállította le; ebbe én iá belenyugodtam azon remény fejében, hogy e pénzerővel is sikerülni fog helyreálitani a közbiztosságot. Azonban azóta vett hivatalos jelentések szerint, habár Somogy megyében az ottani katonai erőnek és megyei közegeknek sikerült számtalan rablót és bűntársat, orgazdákat, 50-et 60-at elfogni, más vidékeken zavartatott meg a közbátorság, ott, hol ilynemű rablások előbb nem mutatkoztak, és az ottani hatóságok katonai erő adására szólították fel a katonai hatóságot. Azt hiszem, e tekintetben, midőn a személyes vagyonbátorság annyira veszélyeztetve van, hogy azon vidékek lakossága remegve néz egy napról a másikra és némelyek tűzhelyeiket is oda hagyni készülnek, a túlságos fukarkodás nem indokolható : hiszen azon pénzmennyiség, mely a posták kirablása miatt fizetendő, s mit az állam tartozik visszatéríteni, már felülmulja a 60,000 frtot. Azt hiszem tehát, hogy ha azon összeggel ki nem jönnék, azon esetben, ha rendkívüli pénzerő fog igényeltetni, azon felelősségnél fogva, mely engem terhel, jóváhagyás reményében kötelességemben álland a szükséges pénzerőt előteremteni. A mi azon elveket és javaslatot illeti, melyeket a központi bizottság javaslatba hoz és melyek, ugy hiszem, a t. ház helyeslésével fognak találkozni, azokat részemről szintén helyeslem, és magam is azt tartom, hogy a katonai fegyveres erőnek és a katonaságnak egyik feladata és hivatása, hogy a belbéke és közbiztosságnak helyreállítására segédkezet nyújtson s az állam rendelkezésére álljon, és én e részben nyugodt lélekkel jelenthetem, hogy e tekintetben semmi nehézségekkel nem találkoztam,hogy mindannyiszor, mennyiszer a katonai parancsnokságok akár általam, akár az illető törvényhatóságok által felszólittat1 tak, mindannyiszor elegendő katonai erő bocsátI tátott rendelkezésre. De miután, mint említem,ezen t
