Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-301

CCCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 21. 1868) 197 vénykönyvünk azon elvét, mely szerint épen a legfontosabb pereknek úgyszólván csak egy appellátiójok volt. Miből származik ez? Onnét, hogy oly nevezetes perek forogtak főn azon időben, úgynevezett juris perek, melyek megítélésére az alkotmány nem is tartotta képesnek az alsó birót, és ennek kinevezését nem kívánta oly feltételekhez kötni, melyek-őt alkalmassá tették volna ily bonyolódott, mély belátást igénylő perek elitélésére. Azért tehát nem tudatlanságból, hanem valósággal az igazi szempont felismeréséből volt elhatározva régi törvényeink szerint, hogy az ily legfontosabb perek épen ott kezdessenek, hol már a bíróságtól azon magasabb tudományt és képesítést követelni lehetett. Legyen szabad egy külföldi példára is hivatkoznom. Tudom, hogy ez nem igen népszerű a t. ház előtt ; de legyen megboesátva nekünk, kik külföldön töltöttük életünk nagy részét, hogy olykor hivatkozhassunk arra, a mit ott tapasztaltunk : nem azért, mintha a t. ház ezeket nem tudná — sőt megvagyok győződve, hogy sokan nálunknál jobban tudják — hanem azért, mert a mi tapasztalataink a külföldön lettek szerezve, s ha mi azokra nem hivatkozhatnánk, miután tapasztalatokat ide ben nem szerezhettünk, következménye az volna, hogy a mi 19 évi életünk nyom nélkül maradjon. Azért bocsánatot kérek, hogy az emiitettem elv némi igazolására, az általam a régi törvénykönyvből merített példa mellett a világ egy nagy nemzetének, egy még most is létező nemzet példájára hivatkozhassam. Angliában, lehet mondani, a legnevezetesb perek rögtön a legfelső bíróságnál kezdődnek: t i. midőn a pairienek, a mágnásságnak megítélése forog szóban, midőn megszakadván az egyenes vonal, több atyafi közt azon kérdés merül fel, kire szálljon e jog. E kérdés sok búvárkodást, sok és mély diplomatikai ismeretet, históriai tanulmányt és törvénytudományt igényel, és azért ez rögtön a legfőbb fórum elé vitetik. Sokszor nem csak arról van szó, hogy kire száll az ily pairie ? hanem sokszor a hozzá kötött igen nevezetes vagyon felett is kell ez alkalommal határozni. Jelesen a legújabb időben a legrégibb grófságnál Angliában megszakadt az egyenes vonal és az illető keresők megindították a rendes bíróság előtt, nem a ezimre, a felsőházi jogra vonatkozólag a követelést , hanem a jószágokra, melyek évenkint 70,000 font sterlinget hoztak. A rendes biróság kijelentette azonnal, hogy ezen kérdés megítélése oda tartozik, hol eldöntetik magának a jognak, a czimnek kérdése. E szerint, mondom, ez, akár régi törvényeinkettekintsük is, nem oly fonák elv, és nem olyan, mely ne léteznék ma is, hogy t. í. minél fontosabb valamely per, annál inkább kell keresni számára oly bíróságot, mely azt a maga rendje szerint képes legyen elitélni. Megvallom, nagy vigaszt merítettem az igen t. igazságügyminiszter előadásából, mert azt hallottam ígérni, hogy a majd általa készítendő rendszeres munkában, mely, nem szenved kétséget, bizonyosan jeles és kielégítő lesz, nem fogja kiterjeszteni ezen három, vagy nem tudom minő pontot valamennyi perre, hogy t. i. minden pernek három fóruma legyen; és ez kétségen kívül igazságos lesz: mert világos egyszerű perekben miért kívántatnék három biróság ? Annak bizony senki sem fogná elegendő okát, legalább a törvénytudományból, előállíthatni. De most hogy áll a dolog? A perek nem egyenlők. Miután már elfogadtuk, hogy minden pernek három bírósága legyen , ha elfogadjuk Szabó Miklós képviselő úr javaslatát, akkor kijelentjük azt, hogy a legnevezetesebb perekben is lehet a végrehajtást elővenni, mielőtt beletekintett volna azon bíró, ki talán leginkább lett volna képes a mély belátást igénylő bonyolult körülmények megítélésére és az ezek szerinti végitélet hozatalára. Igaz, hogy a másik alternatíva szintén nem kielégítő, mert más oldalról megint az is helytelen, hogy minden legkisebb pernek három fornma legyen; de ha már e kettő között kell választani. t. ház, azt hiszem, kevesebb igaztdanságot követünk el az által, ha a kisebb fontosságú tárgyaknak is engedünk három forumot, mint az által, ha a legfontosabbaktól elveszszük azon bíróságot, mely talán maga képes kielégíteni a felet arra nézve, hngy pere kellő igazsággal és belátással ítéltetett el. En tehát ezen okoknál fogva, sajnálom, de nem fogadhatom el Szabó képviselő úr javaslatát. Legyen szabad, mielőtt befejezem beszédemet, rövid észrevételt tennem. Nem tudom megtalálni, mert nem fordul elő az elénk kérdésül terjesztett tárgyak között; de az eszme az, hogy némileg helyreállítására azon elsietett theoriának, hogy minden pernek három fóruma legyen, valami konoksági büntetés szabatott az illető félre. Megvallom, igaz, hogy régi törvényeinkben van ennek nyoma „remére litigantium poena" czini alatt. De midőn tisztítjuk elveinket, mikor uj rendszereket állítunk elő, nem tartom igazságosnak, hogy ezen elvet átvigyük az uj rendszerbe. Minden félnek meggyőződése nem csak szabad, de egyszersmind megváltozhatatlan, ügyére nézve. Hány van, ki elvesztette perét minden biróság előtt, és mégis azt hiszi, hogy rajta igazságtalanság történt, hogy keresete igazságos volt. Már most, miután a törvény ugy szólván csábot vet