Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-301

194 CCCL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 21. 1868.) szemről igazságosnak nem tartom, és azt hiszem, ez fog leginkább ártani hitelünknek, ez fogja leginkább gátolni a gyors igazságszolgáltatást. Ha nem volnék képes elérni azt, hogy két egyformán hangzó itélet felebbezhető többé ne legyen: pártolni fogom Szabó képviselőtársam indítványát. [Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! Ha nem lett volna már megállapítva a tegnapelőtti tanácskozás alkalmával azon elv, miszerint minden pernek lehet három fóruma : akkor én okvetlenül azon elvet pártolnám, a melyet t. képviselőtársam Justh József volt szives megpendíteni ; de miután a tegnapelőtt már megállapított elvtől a ház nem térhet el, én is szavazatommal ahhoz járulok, mely közelebb fekszik ezen elvhez, t. i. tisztelt barátom Szabó Miklós indítványához. (Helyeslés.) Mit hoz fel a jogügyi bizottság ez ellen? Fölhozza jogi állapotaink fejletlenségét és a viszvégrehajtástól való félelmet. A mi az első okot illeti, nem akarok annak meritoriális vizsgálatába bebocsátkozni; hanem ha csakugyan szervezetleneknek tartja az első bíróságokat a t. ház, ha azt véli, hogy az első' bíróságok nem állanak a kor színvonalán, hogy nem képesek az igazságszolgáltatás magas érdekeinek megfelelni: akkor nyúljon oda bele, hol a baj létezik, szervezze az első bíróságokat; (Elénk helyeslés) de az első bíróságok miatt a polgári perrendtartásba egy már magában bihás elvet becsúsztatni és életbe léptetni, ezt helytelen eljárásnak tartom. (Zajos helyeslés.) Atalában. t. ház í minden appellatorium foru a egy bizalmatlansági szavazat az alsó bíróság ellen. (Helyedé-i.) Ha bizalmatlanságot akarnak önök szavazni az alsó bíróság ellen, akkor állapodjanak meg az appellatorium fórum ítéleténél; de önök tovább akarnak menni, önök bizalmatlanságot akarnak szavazni az appellatorium fórum ellen is, raidó'n kimondják, hogy a két első bíróság ítélete semmit sem ér. mert minden esetben csak a harmad bíróság van hivatva jogérvényesen ítélni. Felhozzák a viszvégrehajtástól való félelmet. Hiszen ezt. t. ház, nem fogjuk megakadályozni tudni, mert azt, ki a legfelső' bíróság ítélete által is sértve érzi magát, nem lehet elzárni a perújítás jogorvoslatától. S kérdem, a perújítás következtében nem következhetik-e be reexecutio ? Ha tehát viszvégrehajtást a perújítás esetében megengedhetünk, nem kell attól visszariadnunk azon esetben sem, midőn az a felebbvitel folytán következik be. Vegyük gyakorlatilag a dolgot. Nem áll az, a mit Bónis képviselőtársunk mondott, hogy ez szaporítani fogja a felébb vitt perek számát. Az alperes soha sem fél az ítélettől, s ő nem bánja, akár hány ítélet legyen is felhozva, csak papiroson maradjon az, hanem fél az exeeutiótól. Épen azért tehát, hogy a végrehajtást megakadályozhassa vagy elnapolhassa, minden esetben okvetlenül élni fog a birtokon belül való felebbezés jogával, akár remél attól sikert, akár nem. Ha ellenben ki van mondva, hogy két megegyező ítéletet a végrehajtás követheti : akkor a -vesztes fél , mindazon esetekben, a midőn tudja, vagy legalább érzéke azt súgja, hogy ügye kedvezőbb fordulatot nem vehet, a már befejezett végrehajtás után bizonyosan óvakodni fog a felebbezés sikertelen vagy kétes sikerű orvoslatával élni. Merem állítani, ha kimondjuk azon elvet, hogy két megegyező bírósági itélet végrehajtható, tiz eset közül öt esetben a birtokon kívüli felebbezés elmarad: mert a vesztes fél azon, a mit elkerülni vagy elnapolni akart. t. i. a végrehajtáson, már túlesett. T. képviselőtársam Halász Boldizsár uj okmányokat említett. Itt félreértésnek kell lenni. Hiszen uj okmányok alapján nincs felebbezésnek helye ; uj okmányok alapján csak a perújítás engedhető meg. Az uj okmányokra fektetett érvelésnek tehát itt, hol felebbezésről van szó, nincs értelme. Az igaz, t. ház, hogy azon polgári perrendtartás, a mely most a tanácskozás tárgyát képezi, ideiglenes : nekem is sok észrevételem lett volna e javaslat ellen, hanem én a súlyt nem arra helyezem, hogy e mű tökéletes legyen, a mi mostani viszonyaink között a lehetetlenséggel határos, hanem arra. hogy a perrendtartás minél előbb életbe lépjen, hogy azon miseriának, inelyben igazságszolgáltatásunk jelenleg van, minél előbb vége szakadjon. A majdan megállapítandó végleges perrendtartás alkalmával gyökeres reformokat fog a t. ház életbe léptetni tudni; most meg kell elégednünk azon eredménynyel, hogy a létező türhetlen állapotot a végleges rendezésig tűrhetővé tegyük, s ezen eredményt a szőnyegen forgó javaslattól biztosan várom. De mindamellett is. hogy e műnek czélja nem a gyökeres átalakítás, hanem csak ideiglenes javitás, soha sem tartom szem elől tévesztendőnek azt, hogy ezen ideiglenes perrendtartás ne állitson fel oly elveket, a melyek homlokegyenest ellenkezni fognak az uj polgári perrendtartás elveivel. Én nem tehetem fel a t. ház bölcseségéről, hogy az uj polgári perrendtartásban ismét két appellatorium forumot akarna felállítani. Ez nincs sehol, a hol a jogrendszer a tudomány színvonalára emelkedett vagy legalább azt megközelítette, ott csupán egy appellátának van helye; azután jőn a törlesztő szék, de a mely facti kérdések felett nem itél, hanem ítél az esetben, ha formasértés követtetett el, vagy ha a tőrvénynek rendeletei I valamely tényre roszul alkalmaztattak.