Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-300

CCC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 1868.) 183 hogy a mit ők akartak, mi is azt kell, hogy akarjuk, mindezt most is akarnunk kellene. Mellőzve ezeket, csak arról akarok egy pár szót szólani, a mi a mai discussiónak minden esetre legszebb, legérdekesebb, legalaposabb része volt: igen t. képviselőtársunk Deák Ferencz beszédére akarok t. i. egy pár szót szólani. Eló're is kimondom, hogy annak, miszerint ő a polgári házasság behozatala mellett,s pedig nem mint szükségben segitő, hanem mint kötelező intézmény mellett oly határozottan nyilatkozott, részemről teljes szivemből örülök, és a jövő számára, a jövő nevében teljes lélekkel constatálom ezen tényt. De megengedjen, hogy ha, midőn azokban, a miket mint elveket elmondott, tökéletesen azt mondhatnám, egyetértek—mert én sem kívánok egyebet, mint szabad államban, szabad egyházat, én sem akarok semmi olyat, mi azzal, hogy szabad államban szabad egyház legyen, ellenkezik—megengedjen, mondom, ha mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a mint mai beszédjébe ezen eszmét beleszőtte, abból, azt hiszem, hogy még valamikor, talán a közeljövőben, igen sok baj, igen sok nehézség támad. O ugyanis azt mondta, hogy a törvényhozás rendelkezései nem csak a dogmát nem illethetik — mert hisz ebben, gondolom, mindnyájan egyetértünk, mert a dogma a hit tárgya, tehát arra nézve, hogy mit hihessen valaki, sem bevett, sem keresztyén, sem nem keresztyén vallásfelekezetek nincsenek, mert a hit csupán lelkiismeret és Isten közötti dolog — de azt is mondta, hogy szabályaik vannak az egyházaknak, melyekkel kell, hogy az állam ellenkezőt ne határozzon. Már, engedelmet kérek, ha azt felállítanék, hogy ha csak valamely szabály nem épen ellenkezik az állam fenállásával, érdekeivel, már akkor gátolhatja a törvényhozást abban, hogy az előhaladás, s eg}

7

átalában a civilisatio kérdéseit megadhassa, önmagunk építenénk akadályt magunk elé, mert ha egyik egyház hozott, hozhat a másik is oly szabályt, mely gátul lehetne az államra nézve. Különben legyen arról meggyőződve az igen t. képviselő úr, hogy engem sem a jelen kérdésnél, sem más kérdésnél egyes egyedül az, hogy mi tartatik átalában szabadelvűnek, nem vezetett s nem fog vezetni. Mert én ugyan minden intézkedésünk okvetlen kellékének tartom, hogy szabadelvű irányban haladjon; de azt, hogy ezen egyetlen egy szempont miatt a gyakorlatiasság és lehetőség szemügyön kivül hagyassák, és e miatt az egész czéltalan s a megsemmisítésnek kitéve legyen, nem akarom. De meg vagyok győződve, hogy azon inditvány, melyet a jogügyi bizottság javasol, midőn egyfelől szabadelvű, megfelel másfelől azon általam főleg kiemelt kelléknek, hogy a törvényben kifejtett ígéret részletes teljesítése ; és épen azért részemről most is a jogügyi bizottság nézetét óhajtom elfogadhatni, és kívánom kimondatni azt is, hogy mikép indítványozni szerencsém volt, a polgári házasság behozatala által látván a t. ház ezen kérdéseket teljesen megoldhatóknak, a minisztériumot oda utasítja, hogy azon részleteket, melyeket hirtelen elintézni nem lehet, összeszedve, javaslatát mentül előbb a ház asztalára letegye. {Helyeslés bal felöl.) Deák Ferencz {szólásra jelentkezik) Elnök: Tisza Kálmán úr, mint olyan, ki módositványt adott be, és igy a ház szabályai szerint a tárgyalás befejezte után neki szólani joga van.. .. Csiky Sándor: Én is épen olyan módositványt adtam be. Ezen módositvány ajánlására a ház szabályai szerint nekem is jogom van. Hanem, a mennyiben személyes kérdésben kivan a t. képviselő úr szólni, méltóztassék előttem szólni. Deák Ferencz: Mindenekelőtt azt a kérdést vagyok bátor a t. ház elé terjesztem magam ahhoz tartása végett, hogy ha valakinek valamely állítása épen ellenkezőleg vagy teljesen hibásan fogatik fel a czáfolatban, ha ezt tekinti-e a t. ház, és ad-e jogot erre felelni ? {Adunk !) Tisza Kálmán képviselő úr előadásában egy szó sem volt, a mit én bármi tekintetben személyességnek vehetnék. Csak kijelentett véleményemnek felfogását akarom helyrehozni: mert azt hiszem, hogy engem roszul értett. {Ralijuk!) Egy szóval sem mondtam azt, hogy az államnak nincs joga intézkedni, mivel valamely vallásnak szabályai azzal ellenkeznek. Én ezt soha nem állítottam, . . . Tisza Kálmán: Akkor roszul értettem ! Deák Ferencz: . . . hanem azt mondtam, hogy nem tartom a liberalisinus kívánalmának azt, hogy midőn az ország egy nem csekély részénél vallási szabálynak tekintetik a házasságok feletti bíráskodás mindaddig, mig az egyház előtt köttetnek, az eltöröltessék. Ezt nem tartom liberális eszmének. Mert én liberális eszmének azt tartom, hogy kiki a maga vallási szabályai szerint élhessen, a mennyiben az állam czéljával és mások hasonló jogával nem ellenkeznek. {Helyeslés) Ennyit állítottam ; és ehhez csak azt teszem, hogy Magyarország 15 millió lakosából körülbelül 10—11 millió van ezen esetben, mert a római katholikusok — és ugy tudom, hallom, hogy a keleti egyház is — (Többen: Igen!) ezek körülbelül 11 milliót képeznek legalább ezen 15 milliós országban, ha Horvátorszgot is ide számítjuk. Ezek pedig, és a mint a mai discussióból és magán értekezésekből is tudom, az erdélyi protestánsok is, szintén óhajtják az eddigi gyakorlatot megtartani, és ugy látom, hogy az evangelikn-