Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-299

CCXC1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 19. 1868.) 149 meggyőzni. Mindamellett, miután az országgyűlési tárgyalások nem azok kedveért vannak, akik pro és contra beszélnek, hanem az ország, a közérdek tisztába hozatalaért, azért bátorságot veszek magamnak igen röviden megczáfolását megkísérlem azoknak, miket az én igen t. barátom, Tóth Lőrinez képviselő úr a jogügyi bizottság érvei ellen felhozott. Főindokul hozta fel Magyarország nagy kiterjedését. Azt monda, hogy Magyarország térmértéke, 4000 négyszeg mértföld terén szükségesnek tart szániára 8 királyi táblát, szerinte tehát 500 négyszeg mértföldre elegendő egy királyi tábla. Kérdem már most. elérte ezzel czélját ? orvosolva lesz-e azon baj, melyet képzelt az állal előidézve, ha a jogügyi bizottság nézete szerint lesz a királyi tábla elrendezve, ha az minden 500 mértföldön felállíttatik ? Én azt gondolom, hogy nem. Méltóztassanak meggondolni, hogy igy a mint tervezve van a miniszteri javaslatban, Bácska ide tartoznék Pesthez. Tehát van-e e szerint kényelme annak, a ki Pestre 20 s több mértföldnyi távolra Pestre utazni kénytelen? Ez oda vinné a dolgot, hogy miután 500 négyszeg mérföldnyi területen a képzelt kényelem el nem érhető, mindenki kérne magának valahol közel szomszédságban egy-egy királyi táblát. Azt mondja t. barátom, hogy sem financziális, sem politikai okok nem gátolhatják azt, hogy a magánosok kényelme előmozdittassék. Hiszen ha a sürgős teendőket tekintjük, tudnék én ilyeneket előhozni eleget. Épen azért tárgyaljuk a polgári perrendtartás iránti törvényjavaslatot is csak elvileg, mert magam is, és ugy hiszem, a ház tagjai közöl sokan meg vannak győződve a felett, hogy ha ezen javaslat részletesen tárgyaltatnék, ugy azt egy hónap alatt sem végezhetnó'k el. Méltóztassék a t. ház figyelemmel lenni arra, hogy mily sok tárgyat kell még elvégezni, íme, előttünk áll azon anomália , mely a képviselet elve és a mélt. főrendek közti ellentétes viszonyban fenáll, mi azonban még eddig tűrve van, itt a eoncordatum, a polgári házasság és száz meg száz egyéb sürgetős tárgy, miket azonban a tisztelt előttem szólott figyelemre nem méltatott s én sem hiszek tárgyaihatóknak, mert oly rövid ezen ország gyűlésnek hátra levő ideje, hogy mindezekre már nem igen érünk rá. Mert az már nagyon is radicalis reform lesz, mivel ha azon térre, t. i. a királyi tábla megsokasztására megyünk át, a mint a jogügyi bizottság is helyesen megjegyezte, nem lenne elég 8 felebbviviteli törvényszék, hanem meglehet 32 lesz szükséges. A mi egyébiránt a financziális szempontot illeti, erre nézve engedje meg t. barátom, a mi viszonyaink közt erre nagyon is kell figyelemmel lenni. Vegyük például azon esetet, hogy a törvényhozás 8 helyre helyzi el a királyi táblát, tehát 8 helyen kellene nagy összegekbe kerülő országházakat építeni, és meglehet, néhány év múlva 32 felebbviteli törvényszék állíttatik fel : akkor mit teszünk azon házakkal ? Hasztalanul pazaroltuk el az ország pénzét. Legnagyobb fontosságú az, hogy lehetetlen oly minden előfordulható esetekre kiterjedő casuistikus törvényekat alkotni, hogy, nem a törvény magyarázatánál, mert hisz ez az országgyűlés joga, hanem a törvény alkalmazásánál, tehát itélethozásnál különféle nézetek ne forduljanak elő. Tudok egy előttem egyszerűnek látszó esetet. Egy bizonyos ujitott perben a királyi tábla kimondotta azon elvet, hogy ujitott perben egyedül csak az ahhoz csatolt uj okmányokkal lehet a keresetet támogatni. Igaz ugyan, miszerint a legújabb törvények — uj okmányok alapján — engedik meg a perújítást. De miután ez által az 1 723. XXXIII, törvényezikk és az ezen alapuló 280-dik sz. a. döntvény, melyben a perujitási perorvoslat igy értelmeztetik: „Nóvum est continuatio prioris processus, et ideo instituitur, ut errores et defectus in illó commisi emendari possint" nincs megváltoztatva, a főméltóságu hétsszemélyes tábla felebbvitel utján, döntvényileg, ugy intézkedett, hogy az újítottban az anyaper minden hibáit orvosolni lehessen, s igy az uj okmányok csak a perorvoslat megengedése indokául szolgáljanak. Tehát a régi és mostani norma közt csak az a különbség van, hogy ezért folyamodni keli. Hozhatnék elő száz meg száz hasonló példát. Méltóztassanak azon anomáliát elgondolni, hogy a nyolez királyi tábla nyolezféleképen alkalmazná a törvényt. Mi, régi jogtudók, mindig örömmel veszszük tudomásul azon döntvényeket, melyek alatt ez olvasható „utraque tabula," mert ez anynyi, hogy azt mindkét fő tábla egy étért őleg állapitotta meg. En tehát. t. képviselőház, midőn arról is meg vagyok győződve, hogy — mint igen helyesen van előadva a jogügyi bizottság jelentésében — az informatió szüksége a nyilvános tárgyalás életbe léptetésével megszűnik, nem tartom mulhatlannak a királyi tábla rögtöni szétoszlatását. {Zaj.) Méltóztassanak figyelembe venni, hogy az ügyvédek igen sok esetben csak azért rendelték be Pestre a feleket, hogy miután az ügyvédekre magokra nem sokat adnak, magok rimánkodjanak a bírónál ügyök figyelemben tartásáért. Remélem, ez is a nyilvánosság behozatalával megszűnik, esnem lesz szükségök a feleknek magoknak 50 mértföldnyiről Pestre befáradva költekezni. Az is egyik főfő indoka nézetemnek, hogy miután a hétszemélyes tábla csakugyan, mint legfőbb törvényszékPesten marad, s igy a feleknek ott múlhatatlan kell — mert alig lesz per, mely oda fel nem kerül —