Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-299
144 CCXCIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 19. 1868.) az éllamvasuttársaság, több külföldi társaságokkal egyetemben, öt csoportozat szerint ugyanannyi irányban, öt külön kocsi contingentiát alakított. Ugyanis: 1-ször, a rajna-thüringenit 565 kocsival. 2-szor. a berlin-hamburgit 465 ,, 3-szor, a dél-németet 1269 ,, 4-szer, a stettinit 450 ,, 5-ször, az éjszak-németet 540 ,, összesen 3289 kocsi kizáróhig a magyar kivitel szolgálatában. Ezenkívül az államvaspályatársaság irányában külön szerződések alapján kötelezik magukat: 1-ször, a szász keleti állam vasúttársaság hetenkint két vonatot £0 kocsival. 2-szor, a lipcse-drezdai vasúttársaság hetenkint négy vonatot 30 kocsival. 3-szor, a felső'-szileziai vasúttársaság naponkint 50 kocsival. 4-szer, a dél-észak-német kapcsoló vasúttársaság hetenkint egy vonatot 30 kocsival. 5-ször, a szász nyugoti vaspályatársaság hetenkint egy vonatot 30 kocsival állítni a magyar kivitel rendelkezésére. E mellett figyelembe veendő, hogy a kocsi fordulati idő ezen nevezetes távolságokban körülbelől 10 —15 napot kivan, hogy a szerződések értelmében a kötelezett kocsimennyiség csak akkor állíttatik rendelkezésre, midőn konstatálva van, hogy rajok szükség van. Ez ámult hó végén s e hó kezdetén történt, s e pillanatban az egész kocsi-párk forgalma rendes folyamatban van. A rendszeres vasúti szállításnak másik nem kevésbbé lényeges tényezője a fedett raktárak állapota. Ezek számának és kiterjedésének szükségét két körülmény határozza meg: egyszer a lehetőség, mely szerint a határállomásra érkező terhek tova szállíthatók, azután a vaspályáknak saját helyi forgalma. A mint már az imént volt szerencsém megérinteni, a napi kiviteli képesség 75,000 mázsában van kifejezve. Az állam, tiszavidéki és mngyar északi vasutak száruszennt 91 állomásai, melyek leginkább Marchegg felé exportálnak, mindössze 1,600,000 mázsának megfelelő rakodási helyiségekkel birnak, tehát 21-szer annyival, mint a mennyi egy napi kivitelre megkívántatik ; ha ebből a helyi forgalomra Vs-adrészt leszámítunk, marad az export számára még mindig annyi, mennyi egy 15 napi szállítási képességnek megfelel. Ez pedig oly kedvező arány, minőt másutt nem igen látunk, midőn rendesen a vasúti raktárak építésénél 4 — 5 napi szállítási képesség szokott alapul vétetni. E tekintetben különösen egy körülményre kell a t. ház figyelmét forditanom: néhány év óta tapasztaljuk, hogy nem sokára aratás után, mégoly években is, melyekben előre láthatólag nem nagy kivitel várható, a vasúti állomások rendkívül elhalmoztatnak tova szállítandó terményekkel. Ennek egyik fő oka a mind nagyobb mérvben elterjedő gőzcséplőgépek használatában keresendő, melyek a kivitelre szánt gabona nagy részét aratás után néhány héttel a kivitelre alkalmassá teszik. A termelők túlnyomó száma pedig csak oly magtárakkal bir, melyben takarmányának csak egy része fér meg, a többit egytnesen a vasúti állomásra szállítja; és ez, hála istennek, akkora mennyiség, melynek befogadására apályaudvarok képtelenek. Van még egy körülmény, t. ház, mely a szállítási üzletet, különösen nagyobb állomásokon tetemesen neheziti: az t. i., hogy a vaButon érkezett áruk igen későn szállíttatnak el az állomásokról, a mi által nem csak az uj szállitásra megkívántató helyiségek foglaltatnak el; de megtörténik gyakran, hogy százakra menő kocsi az elfoglalt raktárak hiánya miatt ki nem ürittethetik, s e miatt a kocsik is elvonatván a rendes forgalomtól, a hátrább levő állomásokon a forgalom megakad. Ezen visszásság ellen csak egj correctlvum van: az ugyanis , hogy a raktári dijak a megérkezett és a kereskedők által kellő időben el nem szállított árukért •— a kormány engedélye mellett — mind addig felébb emeltessenek, míg a kereskedők a megérkezett árukat rendesen el nem szállítják, 8 megszűnik azon visszaélés, hogy a vasúti raktárak árüzleti raktárakul használtatnak. Hátra van még a kérdéseknek a második vágányra vonatkozó részére megtenni nyilatkozato-mat. (Halljuk!) Erre nézve mindigazon véleményben voltam, s most is abban vagyok, hogy az állam vasúttársaság a második sinut építésére nem csak rábírható, de szükség esetében kötelezhető is ; annyival inkább, hogy az egész vonalon, ugy a kisajátítások, valamint a föl- és műépitmények a kettős sinut czéljainak szemmel tartása mellett foganatosíttattak, miből méltán azt lehet következtetni, hogy midőn a fokozott forgalom folytán a kettős sinut szüksége előáll, akkor annak építése a kormány által jogosan követelhető. Ezen nézetemtől indíttatva, nem is mulasztottam el, fölhívni a társaságot, hogy a második sinut kiépítése tárgyában történt megállapodásairól és intézkedéseiről engem haladéktalanul értesítsen, mire a társaság nem késett kimutatni, hogy a növekvő forgalom igényeinek és a kormány ebbeli fölhívásának kész eleget tenni, s az építést tényleg megkezdve, a pálya néhány szakaszait még ez év végéig, más részvonalakat pedig a jövő év végéig fogja kiépíteni és a forgalomnak átadni.
