Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-296

J32 ICCXCVl. OESZÁGOS ÜLÉS. (Október 10. 1868 ) Ugyanazon elv, mely a hűbériség maradványainak megszüntetését sürgeti; ugyanazon elv, mely az iparforgalom szabadságát hirdeti; ugyanazon elv, mely a birtok- és hivatalképességet a jogegyenlőség alapjára fekteté; ugyanazon elv, mely a kereskedelem életfeltételét a szabad forgalomban keresi: ugyanazon elv követeli tőlünk, hogy az átalános szabadság áldásaiból a pénz-, a tőkeforgalom se maradjon kirekesztve. Ha mindazon érték, melyeket a pénz és tőke képvisel, a forgalom terén szabad versenynek örvend; ha a munka, szorgalom és takarékosság minden eredményeinek értékét a szerződő felek kölcsönös akarata határozhatja meg: akkor a legnagyobb anomália volna, hogy a pénz, mint átalános érték-jel, a felek szabad akaratán tul bármi más korlátozásnak alá legyen vetve. De nem csak az elvi következetesség követeli tőlünk az uzsoratörvények mielőbbi megszüntetését; követelik ezt azon veszélyek is, melyekkel a pénzforgalomra nézve fenálló proivitiv rendszer anyagi érdekeinket fenyegeti. Oly országoknak, melyeknek beruházásokra van szükségük, és melyek épen ezen beruházások czéljából a külföldi tőkék segélyére szorulnak, kétszeresen kell óvakodniok minden oly rendszabályoktól, melyek a külföldi tőke áramlását saját területük felé megakasztják vagy megnehezítik, s ezen rendszabályok sorába tartoznak az uzsoratörvények. Távol van tőlem, t. képviselőház, az uzsora védelmére szót emelni. Lelkem mély utálattal fordul el azon szivtelenségtől, mely a mások anyagi nyomorát, szorultságát vagy tudatlanságát saját anyagi előnyére zsákmányolja ki, mely a kölesönadást oly feltételekhez köti, hogy az a kölcsön vevőre nézve a kivánt segély helyett, annak anyagi romlását idézi elő. De ily visszaélések nem csak a pénzforgalom, hanem az áruforgalom terén is lehetségesek ; és valamint ily egyes visszaélések miatt nem volna tanácsos az áruk szabad forgalmát korlátozni, szintúgy a pénzforgalom megszorítása oly félszeg rendszabály volna, mely azokon boszulná meg magát, kiknek érdekében azt tenni akarnók. A pénzforgalom sokban hasonlít azon folyamhoz, mely határunkon átvonul. A ki e folyamot saját czéljaira felhasználni akarja, az bizonyosan nem fogja azt ugy eltorlaszolni, hogy annak lefolyását megakadályozza. Minden természetellenes akadály vagy eltereli a folyamot más irányba, a melynek aztán semmi hasznát nem veszszük, vagy pedig a természetellenes akadályok miatt a folyam tul csap medrén s akkor elsodorja azt, a mit különben termékenyítene. Meggyőződésem, t, ház, hogy a valódi értelemben vett uzsorát, t. i. a visszaélést mások helyzetével, azon könyörtelenséget, mely a kölcsön értékét, árát a körülmények és a méltányosság által jelzett árkeleten tulcsigázza, legnagyob mértékben magoknak az uzsoratörvényeknek köszönhetjük. E törvényeknek czélja volt olcsó pénzt teremteni ; de azok, mint minden téves rendszabálynál rendesen történni szokott, épen az ellenkezőt eredményezték. Olcsó pénz rendezett hitelviszonyokat, a nemzet vérébe és jellemébe átment fizetési pontosságot, mindenek felett pedig gyors és szigorú igazságszolgáltatást feltételez. Ezek nélkül olcsó pénz nem remélhető. A nemzetnek alig lehet sürgősb, alig lehet fontosabb teendője, mint anyagi felvirágzásának ezen emeltyűjét lassanként előteremteni. A mi a kormányt illeti, annak minden ideje, gondja és ereje oda lesz irányozva, hogy a kezdeményezésnek e téren becsülettel megfelelhessen; de addig is, míg positiv rendszabályokról gondoskodhatnánk ez irányban, kell, hogy legalább elmozdítsunk egy akadályt a szabad forgalom útjából, azon akadályt, mely a külföldi tőkék beszivárgását hazánkba megnehezíti, s mely a helyett. hogy a pénzt olcsóbbá tette volna, annak drágaságát emelte. A hol a pénz kevesebb, mint a szükséglet, és drágább, hogy sem haszonnal be lehetne ruházni, bármi legyen annak oka, akár a hitel hiái^a, akár egyéb körülmény, de annyi bizonyos, hogy e bajt a repressió soha se fogja orvosolni, hanem inkább fokozza azt, míg megforditva a szabad konkurrenczia az egyetlen biztos eszköz, mely e bajt legalább enyhíteni képes. Vegyük gyakorlatilag a dolgot. Tőkebirtokosaink két osztályba sorozhatok. Eaeknek egyike részint a törvény iránti tiszteletből, részint pedig az uzsorát követő büntetéstől való félelemből óvakodott a törvények által megállapított kamatlábon túlemelkedni; míg ellenben a másik osztály annál féktelenebbül űzte kicsapongásait, mennyivel kevesebb konkurencziával találkozott e téren, s minél inkább kellett gondoskodnia kárpótlásról is azon veszteségekért, a melyek a törvény megszegése miatt egyik vagy ..másik esetben reá bekövetkezhetének. Az uzsoratörvények eltörlésével e két osztály között a szabad verseny megnyílik; s ez szükségkép természetszerűleg ellensúlyozni fogja az utóbbi osztály túl csapongásait, s az uzsorát követő büntetések eltörlése által elenyészvén egyike azon veszélyeknek, a melyek a magasabb kamatláb után vágyó tőkebirtokosokat eddig fenyegetek : ekkép egyike azon okoknak is, a melyek a pénz drága-