Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-295

CCXCV. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Október 9. 1868.) 111 az állam ugy is igen nyereséges üzletet tett, midőn j az ezer felszerelt lovast és még hozzá jászkuuokból álló lovas- ezredet, visszatérithetés nélkül, megtart* hattá; 3) mert a kerületek ugy is nagy rövidséget szenvednek, midőn az országgyűlés az igazságszolgáltatás költségei megtérítését a múltra nézve tőlük megtagadja akkor, midőn, abban a királyi városok részesittetnek. Minden ellenvetés azon állitásban ösapontosulhat ezek ellen, hogy a Jászkunok váltsági öszszege nem úrbéri természetű. Ez ellenvetés. tisztelt ház, ha átalában igaz is, de különösen a váltság időszakára vonatkozva, nem áll. Igaz, hogy azon időszakban, midőn Árpád házbeli királyaink alatt a pusztává vált haza földjének benépesítése, s a harczokban meggyérült magyarság rokon elemekkeli felfrissítése az uralkodói bölcsesség legfőbb feladatai közé tartozott, a letelepülő jászok és kunok honfoglaló őseinkkel egyenlő szabadalmakban s nemesi kiváltságokban részesittettek. Mert, a mint Kun László 1279-ben kiadott kiváltság-levele igazolja, országos nemesekül tekintve, azokkal egyenlő polgári szerkezetet nyertek, a megürült térségeket pedig a nemzetségekmagok oszthatták fel magok között. Ugy. hogy ez időszakból nem csak azt lehet állítani, miszerint egyenkint országos nemesek voltak, hanem, úgyszólván, az elkényeztetett gyér- j mek szerepét játszhatták, annyival inkább: mert j a királyi hatalom az olygarchia elleni harczábanez időben beanök találta mindig legerősebb s legbiztosabb támaszát. Ha tehát hazánk jogtörténelmének fonalát csak az Árpádok korszakáig viszszük, a jászok és kunok országos nemesi kiváltságának zománczát még töretlen tisztaságban találjuk. Tovább forgatva azonban történelmünk lapjait, ott találjuk Ulászló VII. decretuma 23. szakaszát, melyben meg van irva: „quod Philistei et Cumani, tam ad censuum et munerum, nonarumque solutionem, quam etiam servitiorum exhibitionem, instaraliorum colonorum et rusticorum sínt obligati." S habár minden valószínűség a mellett harczol is, hogy ezen törvény soha életbe nem lépett, sőt a csakhamar bekövetkezett nagy nemzeti katastrofa, a mohácsi vész folytán, nem is léphetett: annyi azonban bizonyos, hogy polgári állásuk ez után igen praecariussá vált. Zaklatásuk tetőpontját azonban a szomorú emlékű I. Leopold kormánya alatt érte el, a midőn Eszterházy Pál nádor ellenzése daczára, Füleken 1702-ben, a német vitézi rendnek 500 ezer írtért eladattak, honnan 1731-ben, zálogképen a rokkantak kórháza birtokába kerültek, melyből, mint fentebb elmondani, 1745-ben magok váltották ki magokat. Sok örömtelen változatai voltak ezek a nyomornak , melybe némi vigaszt az akkor már elterjedt reformált vallás hitvilága, s egy-egy kétes csillámu fénysugárt azon szabadság-háborúk löveltek. melyekhez a jászkunok, mint hü bajtársak csatlakoztak. Ha még azt kérdezné valaki, hogy 1745-től a váltság után 1848-ig, a rendi alkotmány melyik osztályához tartoztak a jászkunok ? meg kell vallanom, bogy ennek kameleon-szerü színezeténél fogva határozott feleletet adni alig lehetne, mert mint nemesek a törvényhozás tagjai voltak, insurgáltak, s más nemesi subsidiumokat más országos nemesekkel együtt viseltek, míg ugyanekkor és ezen felül az adózó néppel szintén együtt fizették a contributióí. Ne kutassa tehát, t. ház, senki, hogy a jászkunok a nemesi vagy a misera plebs eontribuens osztályához tartoztak-e ? mert ez amaz nem adózunk-féle korszakban a nemesi immunitás, de mégis a közíerheknek mások általi viseltetése tekintetéből oly elasticus természettel ruháztatott fel, hogy a félremagyarázás vádja nélkül egymással egészen ellentétes következtetéseknek enged helyet. De ha mégis valaki röviden praecise meghatározását óhajtaná a jászkunok 1848 előtti politikai állásának, adefinitio ez volna: a jászkunok kiváltságos osztályt képeztek Magyarország rendi alkotmányában, mert kiváltságuk volt az ország' minden osztályai között a közterhek viseléséhez legtöbb fizetéssel járulni. Es ez. t. ház, mai demokrata felfogásunk szerint oly érdem, minek folytán a t. ház váltsági összegünk visszafizetését könnyű szerrel eszközölheti, annyival inkább: mert 1715 óta a nemzet eddig még nem teljesített fizetési kötelezettségben áll irányunkban. Ha azonban a t. ház a jászkunok és volt úrbéri községek váltsági összegének megtérítését össze nem vegyíthető s egymástól különböző kérdéseknek tekitené, ez esetben a kettő között vonandó ezen párhuzam mind jogi szempontból, mind a körülmények szerint igazság' és méltányosság alapján, amint magát az 1848: XII. törvényczikk kifejezhaz előnyt a Jászkunok örökváltsága vissza fizetésének adná; és pedig azért, mert: 1-ör: a fejedelem a közszükségek fedezésére pénzt vett fel, eladta a jászkunokat. Ez összeg visszafizetését a törvényhozás mint nemzeti adósságot elfogadta, s visszafizetését magára vállalta, azonban a fizetést a jászkunuk teljesítették helyette;