Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-295
• 112 CCXCV. ORSZÁGOS ÜL 2-szor: mert a jászkunok váltsága inkább politikai, mint magánjogi természetű volt, s mint ilyennek orvoslása már a szatmári békekötés V. pontjában kiköttetett; 3-szor: mert előbb biztosították a rendek a visszafizetést, s a jászkunok csak ezután, ezt követőleg s igy a megtérítés jogosult reményével teljesithették a lefizetést, míg az úrbéri községek ex motu proprio saját magánjogi természetű érdekeikért minden jogfentarthatás nélkül az állam irányában, váltották meg úrbéri tartozásaikat. Méltóztassék e párhuzam vonalaihoz még a kamat kérdését hozzáadni, melyet a központi bizottmány a kármentesítési összegek után fizettetni ajánl, s ekkor a jászkunok váltságára nézve az összehasonlító képet befejezettnek tekintem. E kamatfizetést átalában a jogi fogalmak oly összezavarásának tartom, mely hasztalan keresné támpontját a világ- bármelyik nemzetének eodexében. Ertem, ha egy nemzet rendkivüli körülmények között egy tollvonással szabaddá teszi a földet s emancipálja népének millióit. Megérthető az is, habár kissé nehezebben, ha most a nemzet az 1848: XII. törvényezikk 9-dik szakasza alapján további áldozatok hozatalára szánja el magát, feltéve, hogy az azon törvényben hangsúlyozott körülmények, más szóval a kincstár állapota olyan, hogy az áldozatot megbirja. De azt már az én csekély jogi fogalmaim s azokból levont következtetéseim alapján átérteni, felfogni, s megmagyarázni magamnak egyátalában nem tudom, hogy a tisztán ajándékozási eseteknél hogy lehessen kamatot számitani ? hogy lehessen az ajándékozót, ezen önkénytes cselekményen tu! még kamatfizetéssel is terhelni ? és még hozzá , hogy lehessen kamatfizetést az ajándékozás keltét megelőző időre is visszavezetni ? vagyis azon időre, amidőn még mindaz ajándékozó, mind az ajándékozott felek, mind maga az ajándékozási actus hiányzott, mely eset még csak most állhat elő, ha a szőnyegen levő javaslat elfogadtatik. Ha azonban a t. ház e kettős áldozatra elszánná magát, mindkettőt kérem a jászkunok örökváltságára kiterjesztetni. Ennélfogva az itt tisztelettel átnyújtott pótczikkemet, melynek tartalma az: hogy a jászkunok örökváltsága 815 ezer írtban s esetleg 1715-től számított kamatjaival együtt teríttessék vissza, mely aztán[az egyes községek között azok redemptiója arányában leszen kiosztandó, kérem a 19. szakasz után beigtattatni; ha pedig ettől elüttetném, kérem a minisztériumot határozatikg utasítani egy külön törvényjavaslat előterjesztésére. Különben én a szőnyegen levő törvényjavaslatot, miután kifogásom nem az ellen van, a mi ÉS. (Október 9. 1868.) | benne van, hanem az ellen, a mi benne nincs, a 1 részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Bánó József: T. képviselőház! Elismerem, hogy ha szigorúan a törvényesség terén akarunk maradni, akkor mindazon nézetek, melyeket igazságügyi miniszter úr előadott, állanak; de bocsánatot kérek, azt kell mondanom, hogy azon szép és igaz szavakból, melyeket ő itt elmondott, én legalább egészen más következtetéseket vonok, mint azokat, mik a törvényjavaslatban foglalvák. A törvényjavaslat az 1848-dik évre hivatkozik. T. képviselőház! Az 1848-dik év nagy és szent elveket mondott ki; de a következtetések, az applicatio az utókornak maradt fen. íme jelenleg is egy az 1848-diki törvényhozás által elvben kimondott kérdés előtt állunk, melyet életbe kell léptetni, t. i. az 1848-dik évi Xll-ik törvényczikket. Ha a mostani szempontból fogjuk fel a dolgot s a mostani körülményeket, ha az ország mostani helyzetét tekintjük, akkor én legalább részemről egészen más következtetésekre jövök, mint a törvényjavaslat, mert ha hazánk mostani körülményét tekintjük, akkor átalában azon következtetést vonom le, hogy azokkal, mik eddig történtek az úrbéri váltság terén, a kérdés egészen be legyen fejezve. De, t. képviselőház! ha az 1848-diki állapot| ra helyezzük magunkat és azon szempontból ini dúlunk ki, akkor én egészen más következtetéseket vonok ki belőle, mint a mi ezen törvényjavaslatban van. Ugyan is az 1848-dik 9-dik törvény | czikk azt mondja: „a már eddig kötött úrbéri örök! váltsági szerződésekre nézve a jelen törvény alapján a körülményekhez képest a minisztérium fog igazság s méltányosság szerint intézkedni. Most ujonan azon kérdés merülhet fel, hogy mit nézünk mi úrbéri örökváltsági szerződésnek ? nevezzük-e mi ilyeneknek csak azon szerződéseket, mik 1840 után kötettek, vagy pedig azokat úrbéri örökváltsági szerződéseknek tekintsük e, melyek még 1840 előtt köttettek. Itt azt hiszem, kétségen felül csak az lehet a felelet, hogy úrbéri örökváltI ságu szerződésnek az is tekintendő, mely 1840 i előtt köttetett, mert hiszen az országnak minden törvényhatósága s maga az országgyűlés is ezt már igy vette. Igen sok esetben káptalanok conventjei előtt köttettek azok. Ha per támadt irányukban, ezt mindig ugy honorálták, mint törvényesen bevégzett tényt s igy kérdést nem szenved j legalább előttem, hogy azon úrbéri örökváltsági szerződéseket, melyek 1840 előtt köttettek, épen ugy lehet törvényesen úrbéri örökváltsági szerződéseknek canonisálni, mintáz 1840 után kötötteket. Meg vagyok győződve t. képviselőház, ha az 1848-diki minisztériumnak ideje lett volna, ezen