Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-295

CCXCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 9. 1868.) 109 Ezen kivül még egy kérdés volt a kormány által elvi szempontból megoldandó; s e kérdés az: hogy vajon az úrbéri kárpótlás kit illessen, a mostani birtokost-e, vagy pedig azt, ki az örökváltságot eszközölte ? Mindegyik fél mellett harczolnak érvek. A mostani birtokos mellett harczol azon érv, hogy miután a megváltott úrbéri birtokot örök áron megvette, a vételárban azon értékemelkedés, melyet az úrbéri birtok a megváltás által nyert, már benne foglaltatik, s igy az első eladó az úrbéri váltságra nézve a vételárnak ezen többlete által már kárpótoltatott. Ellenben a régi birtokos méltán hivatkozhatik azon indokra, hogy az örökváltság csak az 6' érdeme, s hogy ő azon áldozatokért, melyeket az örökváltságért hozott , nem minden esetben nyert kárpótlást; sőt oly esetekben, midőn épen az örökváltsági F-zerződésbó'l folyó igen súlyos terhek következtében adósságokba keveredett, s ezen adósságok miatt birtoka kényszerű eladásra került, és olcsó áron pazaroltatott el, az örökváltság reá nézve nem csak jutalmazó nem volt, sőt anyagi romlásának vetette meg alapját. (Igaz!) A kormány a korábbi birtokos érdekében döntötte el e kérdést először azért, mert azon értékemelkedés, melyet az úrbéri birtok az örökváltság folytán nyert, igen nehezen volna meghatározható, és még nehezebben volna elkülöníthető azon másik értékemelkedéstől, melyet a birtok más egyéb tényezők folytán nyert; másodszor azért, mert ha a kormány a kárpótlást az uj birtokos számára hozná javaslatba, ha igazságosak akarnánk lenni: az uj birtokostól minden egyes esetben annak igazolását kellene követelnünk, hogy ő a megváltott birtokért minden esetre oly vételárt adott, mely az eladónak az úrbéri örökváitságérí; kellő és méltó kárpótlást nyújtott. He döntő volt a kormányra nézve magának a törvényjavaslatnak alapelve és kiindulási pontja, mely nem más, mint az, hogy elismerést, jutalmat, elégtételt, szerezzünk és adjunk azon szorgalomnak, melylyel épen a nép java a földet saját munkája árán fölszabadítani sietett. Ezen érdem pedig nem illet senki mást, mint azokat, kik az örökváltsági szerződést kötötték, vagy annak teljesítésében részt vettek. (Helyeslés.) A törvényjavaslatnak többi tartalma a kivitel részleteire vonatkozván, ezeket indokolni feleslegesnek tartom. Á központi bizottság némely lényegtelen módosítást hozott javaslatba. Az egyetlen lényeges módosítás az, mely a kamatlábat 5°/

0-ról leszállítja ,„ százalékra. A kormány ezen módosításokat elfogadja. Nem titkolható, t. ház, hogy ezen törvényjavaslat elfogadásával jelentékeny terhet rovunk a kincstár vállaira; de daczára ennek nem eléggé ajánlhatom azt a t. ház figyelmébe; mert súlyt, igen nagy súlyt helyzek arra, hogy bebizonyítsuk, hogy e nemzet, mihelyt a lehetetlenség korlátai lehullottak előtte

; első teendőjének tartja adott szavát beváltani; (Elénk helyeslés) és mert kell, hogy minden körülmények közt igazoljuk, hogy I az, ki e nemzet szavában bizik, minden csalódás ellen I biztosítva van. (Atalános élénk helyeslés.) Pap Mór: T. képviselőház ! Az előttem szólott igazságügyminiszter úr érveit méltányolva, pártolólag szólalok fel a szőnyegen levő törvényjavaslat mellett, csak kissé kiterjedtebb körrel, mint az a törvényjavaslatban körvonalozva van. (Halljuk!) Az 1848—49-iki törvényczikk, a megszüntetett úrbéri tartozások fejében, a magán földesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület védpaizsa alá helyezte. Ezen törvényczikk természetes, logikai folyományának tekintendő az ugyanaz évi Xll-ik törvényczikk is, mely a sorrendben előbb született törvény kártérítési elvét a magokat már előbb megváltott volt úrbéri községekre is kiterjesztette a körülmények szerint, az igazság és méltányosság alapján : egyszersmind pedig kimondta, hogy az ily czim alatt fizetendő összegeket az állam mint j saját adósságát vállalja magára. Az utóbbi XII. törvényczikk 9. szakasza i alapján tehát a nemzet oly váltót fogadott, melyet ! eddig senki sem escomptirozott helyette, magának I pedig még kevésbbé volt módjában azt beváltani egész e pillanatig, midőn az igazságügyminiszter a nemzet fizetési készségét, s gondolom együttesen a pénzügyminiszter úrral képességét is megi fontolva, a jelen törvényjavaslatot a ház asztalára | letette. A szőnyegen levő törvényjavaslat keletkezése alapfeltételét tehát egy az előbbi időben alkotott, törvény által elvállalt kötelezettség teljesítése képezi. És ezen elv, mely az egyszer meghozott törvények iránti tiszteletet fejezi ki, maga az igazság és méltányosság tekintetbe vétele nélkül is ! °ly magasan áll, mely előtt a későbbi törvényhozásnak is meg kell hajolni, sőt áfaiában az állam életére nézve is oly beható, hogy intézményeinek stabilitását, a nemzet hitelét, s a renddel párosolt szabadságot legfőképen ezen elv biztosítja, ugy, hogy azon kötelmek között, melyekkel a felelős kormány egy alkotmányos nemzet irányában tar| tozik. legfelül az áll : hogy a nemzet önalkot! ta törvényeit, ha szükség , vaskarral is hajtsa ! végre. Ez elv ép ugy alkalmazandó a magánjogi,