Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-262

CCLXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julius 14. 1868.) 85 sem tudnák, kinek engedelmeskedjenek. (Felkiáltá­sok jobbról: A törvénynek!) A törvény utasit minden­kit kötelessége teljesitésére: de azért mégis azt gondolom, hogy akár melyik igen t. miniszter úr furcsán venné, hogyha valamely törvényhatóság­nak eszébe jutna, a miniszteri fogalmazókat egye­nesen utasítani törvényes kötelességük teljesité­sére. A törvény utasit a kötelesség teljesít'sere; de a törvény határozza meg a fokozatokat is, me­lyek által kell az utasításnak történni. A 69-dik szakasz maradna ugy, a mint van; csak gondolatom szerint egy nyomtatási hiba igazitandó ki, mert abba az idézés nem az „első"' hanem az „előző" szakaszra volna alkalmazandó. Ezentúl a 69 dik szakasztól a 79-ig bezáró­lag a többi szakasz kihagyatván következő szer­kezet lenne megállapítandó. (Olvassa:) „A törvény­hatóságok kötelesek a törvény kihirdetése után azonnal ugy intézkedni, hogy tisztviselőik : „1-ször a fogyasztási adókra, a jövedékekre és illetékekre vonatkozó törvények ellen elkövetett kihágások eseteiben az illetékes pénzügyi hivatal vagy kiküldött megkeresésére a leletről a jegyző­könyvet felvegyék, a tényállást felderítsék s a tetteseknek kínyomozása végett a tiszti vizsgála­tot haladék nélkül végrehajtsák , a dugárunak, il­letőleg az áthágás tárgyalnak és eszközeinek le­foglalása és a kincstár követelésének a tetten érett­nél talált javakban, a mennyiben törvény vagy fenálló szabály rendeli, biztosítása iránt intézked­jenek ; „2-ora fogyasztási adóknál, hol az átalány al­kalmaztatik, különösen a bor- és husfogyasztási adó iránt kötendő bérleti szerződések megkötésé­nél közbenjárólag közreműködjenek ; „3-szor a sószállitásnál közbejövő akadályok eseteiben és erre vonatkozólag, s itt megyékben a községi elöljárók is, a szállítmány vezetőjének vagy más arra hivatottnak felszólítására, a tényalladék felderítése, a közbejött akadályok elhárítása, a só széthordásának megakadályozása s átalában a kincstár megkárosodásának eltávolitása iránt azon­nal intézkedjenek, az általok e végre alkalmazan­dóknak munkabérét és időveszteségét a kincstár utólag megtéríteni tartozván." Ebben csekély változtatással benne van, mi az eredeti szerkezetben, ugy hiszem, a 74-dik sza­kaszig elmondatik. Ez után uj szakasz jönne. (Olvassa:) „A törvényhatóságok mind azt, a mi, ide értve a pénzügyi hatóságok által a törvény értelmében kiszabott illetékek beszedését és a pénzügyi tör­vényszékek ítéleteinek végrehajtását is, a törvé­nyesenmegszavazott, és beszedetni rendelt adó ki­vetése, biztosítása és behajtása körül ezen törvény­czikk és a közadók tárgyában hozott egyéb tör­vények által kötelességükké tétetik, teljesíteni, végrehajtani, illetőleg végrehajtatni felelősség mel­lett tartoznak." Jön ezután az utolsó szakasz szerintem. (Ol­vassa) : „Tartoznak továbbá az ezen törvényekkel egyezőleg kiadandó miniszteri rendeleteket végre­hajtani, s e törvény kihirdetése után azonnal ugy intézkedni, hogy tisztviselőik a dugáruk lefogla­lását és az államkincstár követeléseinek biztosítá­sát utólagos bejelentés mellett, a mulasztások mi­att bekövetkezhető netaláni károsodásokért! sze­mélyes felelőség terhe alatt, minden esetre haladék nélkül eszközöljék." Én azt hiszem, t. ház, hogy itt mindaz, a mi az államkincstár biztosítására szükséges, megvan, mert kimondatik, hogy mind az, a mi a biztosítás­hoz szükséges, a megye által utasított tisztviselők által föltétlenül végrehajtassék. Hogy a többiekre nézve mért kelljen a törvényhatósági intézményt, mely nem csak legősibb és legbecsesebb Intézmé­nye hazánknak, de mely, azt hiszem, hogy a jövő­ben is véghetetlen fontosággal bír, mellékesen mintegy megszorítani ? miért kelljen legszebb jo­gának gyakorlatában, nem a visszaélések ellen korlátozni, de lehetetlenségekkel körülsánczolni ? ezt én részemről át nem látom; s azért ajánlom módosításomat elfogadás végett. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Tisza Kálmán módosítván, ait.) Nyáry Pál: Azok után, miket Tisza Kál­mán barátom az általa idézett szakaszokra elmon­dott, kevés mondani valóm van ; a mihez én e tárgyban szólani akarok, az elvi kérdés. (Halljuk!) Bátor vagyok kérdeni akár a pénzügyminisz­ter úrtól, akár a pénzügyi bizottságtól, mire volt kiküldve ? Arra volt kiküldve, hogy az adó ügyé­ben terjeszszen elő törvényt. Vajon ki volt-e arra küldve, hogy a megyei rendezés, a megyei ha­tóság iránt törvényjavaslatot, csak részletesen is készítsen? Gondolom, e kérdésre mindnyájan nemmel felelünk. Tudjuk, hogy ezen országgyűlés elé kitűzött fontos kérdések közt van a megye rendezése is; de ezt oly fontosnak tekintette a ma­gyar törvényhozás, hogy nem is minisztériumot utasította törvényjavaslat készítésére, hanem egy száz tagú bizottságot választott a maga kebeléből, s ettől várja a törvényjavaslat elkészítését. Én tehát azt gondolom, hogy már azon ok­nál fogva is, melyet előhoztam, a törvényjavaslat­nak azon része fölött, mely nem tartozik az adóra, az adó behajtására, hanem mellékesen a megyei hatóságok legérdekesebb részeibe avatkozik hatá­rozatot hozni, mielőtt a megye törvényhozásilag rendezve volna, ez alkalommal nem lehet; és azért e szakaszok innen egészen kihagyandók, és kihagy­hatok, t. ház, a nélkül, hogy azon czél, melyet ma-

Next

/
Thumbnails
Contents