Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-262
CCLX1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 14. 1868.) tézkedjék, azt én kiváltságnak tartanám, a kiváltságok ideje pedig már lejárt. Igaz, hogy az 1848. törvények alapján még mindig osztogatják a nemesi leveleket — ám örüljenek ennek azok, kik ilyeneket megszerezni még most is szükségesnek és üdvösnek tartják — de hogy jövőre és még elvben fentartsuk ezt, hogy a törvény utján intézkedjünk ily kiváltságok fentartása iránt: ezt nem értem; és akkor nem is tudom, hogy miért is teBzünk megkülönböztetést a földhitelbank és a takarékpénztárak és más hasonló, minden esetre szükséges és hasznos vállalatok közt. De nincs is azon intézeteknek ilyesmire szükségök, mert hiszen azon vállalatoknak alkalmok és módjok van arra. hogy saját követeléseiket biztosítsák s a törvény rendes utján behajtsák. Én ennélfogva azon indítván ) T t nem pártolom, hogy a minisztérium e tekintetben bizonyos törvényjavaslat bemutatására utasíttassák ; nem pártolom elvből sem. Lónyay Menyhért pénzügyér •. Ha nincs már felirva senki, szabadságot veszek magamnak e tárgy iránt még egyszer felszólalni, és néhány szóval indokolni azt, hogy a mennyiben magam részéről is szívesen hozzájárulok, sőt a dolog természetével megegyezőnek látom, hogy ezen szakaszból ezen értelem kihagyassék, ugy más részről óhajtom. ha a mai ülés jegyzőkönyvébe igtattatnék az , hogy ezen tárgyban a minisztérium terjeszszen elő minél előbb, még ez ülésszak alatt, törvényjavaslatot, és addig a jelenlegi eljárás meghagyassék. (Helyes!) Ezen alkalommal nem mulaszthatom el Nyáry Pál t. képviselőtársam előadására pár szóval néhány megjegyzést tenni. A múlt napokban azt tapasztaltuk. hogy t. barátom statistikai adatok ismeretében ritka jártasságot tanúsított; hanem a mai napon, különösen a magyarországi adóbehajtás iránt felhozott adataira bátor vagyok némely ellenészrevételeket tenni. Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy a birodalom másik felében az adóbehajtás költségei oly terhesek és olyan nagy összegekre mennek, hogy minden 4 írttól egy frt adóbehajtási költségekre esik, s ezt oly módon jelezé, mintha hasonló rendszer állana nálunk is. Erre nézve megjegyzem és hivatkozom az általam előterjesztett államköltségvetési előszámitásra: hogy az összes pénzügyi igazgatás és kezelés költsége minden egyenes és közvetett adók behajtási költségeivel együtt nem megy többre, mint 7 millió néhány százezer frtra; miután pedig az összes bevétel közel száz millió frtot tesz, ennélfogva 7%-nél alig tesz valamivel többet azon összeg,mely nem esak az adóbehajtásra, hanem az összes pénzügyi kezelésre, ide értve a pénzügyminisztérium saját kiadásait is, fordittatik ; tehát nálunk nem minden 4-dik, hanem minden 14-dik frtra esik körülbelül 1 forint pénzügyi igazgatás fejében. Ez az első megjegyzésem. A másik megjegyzésem, melyet bátor vagyok tenni, vonatkozik azon több oldalról hallott állításra, mintha ezen kedvezmény bizonyos kiváltságos intézetek érdekében kívántatnék fentartatni. Én azt tartom, hogy ezen állítás nem alapos, mert ezen kedvezmény épen azok érdekében történik, kik ezen intézetek jótékonyságát felhasználják. (Ugy van!) A mi azon költségeket illeti, a melyekre Nyáry Pál t. barátom hivatkozott; erre nézve megjegyzem, hogy azon költségeket azok fizetik , kik kötelességüknek eleget nem tesznek, és kik ellen a végrehajtás alkalmaztatik, tehát ez esetben az állam nem terheltetik ujabb költséggel. Egyébiránt még azon esetben is, ha az állam saját költségén teljesítené a behajtást, igen fontos nemzetgazdasági okok szólanak a mellett, hogy ezen csekély áldozatot hozza meg. Mert mi czélt mozdit ez által elő ? A Tisza-szabályozó társulatnak czélja hazánk | leggazdagabb, legdúsabb részén több mint 200 D ! mértföldnyi területnek használhatóvá tétele. Ez j tehát ugy nemzetgazdasági, átalános vagyonosodási és így adóképességi, mint közegészségi és közl lekedési szempontból oly fontos vállalat, hogy igen I méltányos volna még az is, ha az állam azon csekély segélyt, melylyel az évjáradék behajtása I jár, maga viselné. A mi illeti a másik tárgyat, t. i. a magyar földhitelintézetet : arra nézve csak azt jegyzem meg, hogy minden jól rendezett államban, különöI sen oly államban, hol a vagyon nagy része földbirtokból áll, és hol a csekélyebb birtokosok száma : oly nagy, mint Magyarországban, nagyfontosságú érdek követeli, hogy a kisebb birtokosoknak hitele előmozdittassék, s e tekintetben vajmi csekély kedvezés az, hogy azon esetben, midőn kölcsön következtében a kis birtokosok ellen végrehajtás intéztetik, azok rendkívüli költségekkel ne terheltessenek. A földhitelintézet nem nyerészkedő társulat, mert nem azért alakult, hogy osztalékot adjon, hanem azért,hogy akölcsönvevőknek mentül jutányosabb kölcsönt szerezzen, s az által a földbirtok hitelét, tehát közvetve hazánk közhitelét és a közjóllétet is emelje. Miután ily fontos okok szólnak a mellett, hogy ez iránt a törvényhozás legközelebb intézkedjék, addig pedig a jelen eljárás tartassék fen : részemről is szivesen hozzájárulok ahhoz, hogy ezen szakasz ide vonatkozó része kihagyassék, azon feltétellel, hogy a mai nap tanácskozási jegyzőkönyvébe beigtattassék az, hogy a minisztérium megbizatik ezen tárgy iránti törvényjavaslatnak még
