Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-262
: CCLX1I. ORSZÁGOS ÜLÉ ni fölösleges és nagy költséggel járó volna. Ismételve ajánlom tehát az általam beterjesztett módositvány szabatos szerkezetét. De nem hagyhatom megjegyzés nélkül Csengery Imre képviselőtársam ellenvetéseit sem, melyeket másik módositványom irányában fölhozott. Hisz nem uj dolog az törvénykönyvünkben, sőt inkább olyan az, mely a magánosok közötti peres ügyekben törvény által megrendelve, s gyakorlatilag az árveréseknél használva van ; a honpolgárok e joga megírva találtatik a már emiitettem 1840. XV. t. ez. 181-dik szakaszában; s megfoghatatlan előttem, hogy e jogot a kincstár részére való árveréseknél a honpolgártól miért lehetne megvonni ? Hisz e jog a kincstári követelés rövidségére nincs: mert ha követelése különben ki nem telnék, csakugyan elárvereltetik a foglalás alatti fél minden összeirt ingósága; ha pedig a nélkül kitelik a követelés, akkor igaztalanság történik a honpolgárok oly ingósága elárverezése által, melyet ő megmenteni akart, s melynek elárverezése nélkül is kitelt volna a kincstár követelése járulékival együtt, avagy ha oly ingója árvereltetett el, mely helyett más, szabad rendelkezése alatti hasonértekü tárgyat mutatott ki árverés alá. Ezen elvitázbatlan igazság, s a polgári törvényben már megalapított jog ellen nem szolgálhat érvül azon állítás, hogy az árverelni kívánó azért megy árverésre, hogy azt vegye meg, a mi le van foglalva, s ha a lefoglalt tárgy helyett mást tesznek ki elébe árverésre, máskor nem leszen árverelő az árveréseken : mert e joga a végrehajtás alá került félnek eddig is megvolt az ingókra nézve, s még is volt árverelő mindig és lesz is ; ha pedig nem volna, annak oka másban, de semmi esetre sem abban, hogy a árverést szenvedő egyik-másik ingója helyett más ingót jelölt árverés alá, lenne található. Azt sem lehet okul tekinteni, hogy kijelölési jog illeti az adókötelezettet a foglaláskor: mert ez más ügyekben is illeti az 1836. XV t. ez. 2-dik szakasza szerint, s mégis bir a módositványombeli jogokkal is, és méltán : mert a foglalás idejétől az árverés idejéig is szerezhetett oly ingót, melyet a megmenteni czélzott tárgy helyett árverés alá adhat, vagy egy részből is kitelnék a követelés. Mi jogon ejtetik tehát el az eladási sor kijelölésétől? Szóval: a mit a törvény a magánosok részére való árveréseknél igazságosnak talált, igazságosnak kell annak lennie a kincstár részére való árveréseknél is. Ajánlom a t. háznak a már bemutatott uj szakaszt. Elnök: T. ház! A t. képviselő urnák két rendbeli indítványa van. Egyikre nézve értelmileg nincs véleménykülönbség, mert mind ugyanazt értjük alatta, a .. (Julios 14. 1868.) 75 mit ő kivan értetni. A kitételre van csak kérdés, szükség-e azt világosabban kitétetni vagy nem? (Szükséges!) Ha nem elég világos, akkor egy szóval lehet segíteni, ha e szót méltóztatnak bele tenni: „ottani", t. i. az ottani elöljáróság. (Helyes!) Ez stylaris dolog. (Helybeli!) Helybeli nem lehet, mert ez vonatkozhatik a másikra is. A másik módositvány már lényeges, erre tehát szavazni kell. Kérem tehát azon képviselő urakat, kik a szerkezetet, ugy a mint van, az „ottani" beigtatásával elfogadják, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik.) Az „ottani 4 ' szó beszúrásán kivül a többség a szerkezetet meghagyja. PaiSS Andor jegyző (olvassa az 51-ik szakaszt.) Kethelyi József előadó: A központi bizottságnak nincs észrevétele. Halász Boldizsár: Miután a magyar quindénát már előbb elfogadni méltóztattak, méltóztassanak itt is elfogadni. (Helyeslés. Elfogadjuk!) Elnök: Az 51. szakasz elfogadtatik, csak hogy 15 nap fog tétetni. PaiSS Andor jegyző olvassa az 62-ik szakaszt.) ( Kethelyi József előadó: A központi bizottságnak nincs észrevétele. Tisza László : Az 52. szakaszra a következő módositványt ajánlom, mely szerint ezen szakasz ily változáson menne át: 6-ik sorában „a pénzügyi" szó után jönne : „közegeknek, ha a zálogolás, becslés, vagy árverés nem hivataluk székhelyén hajtatik végre;" s folytattatnék az eredeti szöveg szerint: „napidij- és fuvarilletményeiből;, ugy a tárgyak szállítása költségeiből állanak." T. ház! Én azt hiszem, hogy szegénységünkben minden egyes garast, mely feleslegesen adatnék ki, a melyet azonban megkímélhetünk, annyival inkább kötelességünk megtakarítani, mert, fájdalom — mint azt többször a pénzügyminiszter maga is kiemelte -— igen sok országos szükségünk, fontos szükségünk van, melyekre, fájdalom, garas nem jut. Ha menthető talán az, hogy a tisztviselők fuvarbérökön kivül még napidijt is kapjanak azon esetben, ha székhelyöktől messze teljesitik azon állam iránti kötelességöket, melytől különben is rendes fizetést húznak, s melynek elvitázhatlan joga van ezért egész munkaidejűket igénybe venni, semmi esetre sem látom menthető, nek azt, hogy a tisztviselő, rendes fizetésén kivül, rendkívüli fizetést, napidijt is húzzon akkor, midőn hivatalos kötelességét székhelyén teljesiti, ott, a hol fizetését is kapja, alig néhány ölnyire íróasztalától. E tekintetből ajánlom a t. ház figyelmébe módositványomat, annyival is inkább, mert azt hiszem, hogy azon fillérek, melyeket az adózók érdekében igy megkimélünk, évenkint szépecske 10*
