Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-262

72 CCLXII. ORSZÁGOS ULES. (Julins 14. 1868.^ */

4 áron eladatása ellen a végrehajtást szenvedő nem tiltakozott." [Helyeslés.) Bujanovics Sándor jegyző {olvassa Somossy Ignácz módositványát.) Lónyay Menyhért pénzügyér: Ezen intézkedés igen hosszadalmassá tenne minden eljárást, (Épen nem! bal felöl) mert mindenki ezen joggal könnyen visszaélhetvén, a legcsekélyebb tárgyat is a második árverésre halasztaná és ez által egyrészt a költséget szaporítaná, másrészt az eljárást hosszadalmassá tenné, sőt sok esetben magát a végrehajtást egészen megakasztaná. Én azt hiszem, azon intézkedés, miszerint az 50 frtot megérő tárgyak csak értékök %-én felül adhatók el első árverés alkalmával, elég biztosíték az illetőkre nézve. Ha egyébiránt a tárgy reá nézve becsesebb, mint érte kapni remélhetne, mindenkinek módjában van azt a becslési áron már az első árverés alkalmával is megvásárolni, vagy más által megvásároltatni. Én tehát óhajtanám, hogy e szakaszban maradjon meg a szerkezet. (Maradjon! jobbról.) BÓniS Sámuel: T. ház! Én azt tartom, a kincstárnak kár ezen módositvány által nem tétetik : mert a zálogolás által már a biztosítás megtörtént. Miután a második árverésnek igen rövid határidő alatt meg kell történni, bizonytalan időre nem vonatnék az elárverezés. Azonkívül fel sem lehet tenni, kogy^ valaki a maga költségeit szaporítani kívánja. Én ezt igen méltányosnak és elfogadhatónak tartom. {Maradjon!) SomOSSy Ignácz: Bátor vagyok még egy pár szót e tárgyra nézve mondani. Javaslatom folytán az államnak kára nem történik; de miután különbség van felállítva a nagyobb és kisebb vagyon között, s miután a nagyobb vagyon elárverelésénél megengedtetik, hogy az állam irányában késedelem történjék a második árverelés bevárása által: nem érthetem, miért ne történhessék e késedelem a kisebb értékű vagyonok árverelésére nézve is, miután a költségeket az illető viseli ? Mert vannak tárgyak, melyek, p. o. szüleiről maradt emlékek, oly becscsel birnak az illető előtt, melyet más nem képes megfizetni. Ajánlom azért inditványomat ujolag a t. ház figyelmébe. Elnök: Szólásra felirva senki nincs. Kérdem a t. házat: méltóztatnak-e a szerkezetet ugy elfogadni, a mint van, vagy pedig a módosítással ? A kik a szerkezetet pártolják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja a szerkezetet. Paiss Andor jegyző (olvas sa a 49-dik szakaszt.) Szaplonczay József: T. ház! Miután a jelen szakasz azt kívánja elérni, hogy olyan esetekben, hol 50 forintot meghaladott összeg irányában vitetik véghez a végrehajtás, ez köztudomásra jusson legalább azon kerületben, a hol a végrehajtás történik: hogy az valósággal véghez vitessék, nehogy inter acta maradjon a szolgabírónál ezen megkeresés : jónak látnám a szakaszhoz folytatólag következőképen beigtatni: ,,és az erről szóló bizonylatot az illető végrehajtónak az árverés határnapja előtt megküldeni", hogy t. i. igazolva legyen, hogy a kihirdetés valósággal megtörtént. BujanoviCS Sándor jegyző (olvassa Szaplonczay József módositványát.) Lónyay Menyhért pénzügyér: Nekem a módositvány ellen semmi észrevételem' csak azt akarom megjegyezni, hogy az ily rendszabály inkább a szabályok közé való: mert a törvény nem lehet oly kimerítő, hogy minden eshetőségekre részletes intézkedést foglaljon magában. A 49-ik szakasznak azon értelme, hogy a szolgabíró az árverés határidejét az egész járás területén köteles közhirré tenni, feltételezi, hogy ezen törvénynek életbe lépése után a szabályokba bejőjön az, hogy a szolgabíró az árverés vezetőjét tudósítani tartozik arról, hogy ezen hirdetés megtörtént-e vagy nem. Az indítványozott intézkedés oly részletes rendszabályt tartalmaz, mely ha a törvénybe jönne, akkor még igen sok mást is kellene abba felvenni. Egyébiránt a módositvány ellen nincs észrevételem. Vadnay Lajos: Ha már csakugyan elfogadtatik ezen módositvány, nekem nincs egyéb észrevételem, mint hogy ha már törvénybe jön, „bizonylat" helyett ,,bizonyítványt'' tegyünk, mert bizonylat mást tesz. Elnök: A szerkezetben ugy van: ,,a végrehajtónak megküldetik." Ezt méltóztatik érteni, vagy a „végrehajtást szenvedőnek?" (Végrehajtónak!) Tehát ezen módositvány a törvényezikk e szakaszának végére fog igtattatni. Csengeryjlmre jegyző (olvassa a módosított szakaszt.) PaiSS Andor jegyző (olvassa az 50-dik szakaszt.) Kethelyi József előadó: A központi bizottságnak nincs észrevétele. Tokody Ágoston : T. ház ! Az épen most fölolvasott 50-dik szakasz elrendeli, hogy az árverésnél a községi elöljáróság két küldőttje, vagy pedig két fölveendő tanú legyen jelen. Meg vagyok győződve, hogy ezen szakasznak értelme az akar lenni, miszerint azon községi elöljáróság két küldöttje legyen jelen, mely községnek területén az árverés tartatik; de e szakasz ezen értelmet nem fejezi ki szabatosan; miután pedig az előbbi szakaszokból nyiltan kitűnik, hogy ily árverés alkal-