Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-262

CCLXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 14.1868.) 71 eszméje egészen más valamit foglal magában, t. i. elidegenítését a más tulajdonának, nem pedig saját lezálogolt tulajdonának. Ez, mondom, csakis kis csalás, és igen nagy visszaélésre adhatna alkalmat az illető bírónak, olyannyira, hogy egy csekélység miatt a legsúlyosabb tolvajlási büntetéssel illesse a bűnöst. Annálfogva . minthogy büntető törvénykönyvünk még nincs — de azt alkotni fogunk — én addig, mig az ott, hol helye van, megszabva nem lesz, mindaddig, mondom, minden esetre az eddigi ősi szokás szerint a bíró bölcs belátására hagynám a büntetés megszabását. Azért az eredeti szöveg mellett szavazok. (Közbeszólások : Maradjon !) Elnök: Senki szólásra nem levén följegyezve, a kérdés az ... (Halljuk!) HaláSZ Bodizsár : Ha nem kivan szólani senki, méltóztassanak megengedni, hadd magyarázzam meg indítványom indokait. {Halljuk!) T. ház ! Nem arról van szó , hogy csekély-e, nagy-e a büntetés? hanem nézetem szerint arról, hogy ezen 42-dik szakasz által , melyre nézve sokan azt mondják, hogy maradjon, mit akarunk elérni? E szakaszban ugyanazon következmények vannak meghatározva, mint a melyek a rendes bírósági eljárással lefoglalt javak elidegenítése esetére vannak megszabva; tehát nézetem szerint nem arról van szó, hogy sulyos-e azon büntetés, mely az 1840. és 1844-diki törvényekben van megszabva? hanem, hogy azt akarta-e vele az illető', a ki ezen törvényjavaslatot beadta, értetni ? (Maradjon! Zaj) Előre bocsátottam, hogy a törvénynek világosnak, félremagyarázhatlannak kell lenni. Ha a t. ház szigorúnak tartja — a mint hogy én is annak tartom — akkor méltóztassék világosan kimondani, milyen eljárást akar követni; de ne így „ibis, redibis"-formán mondani, hogy: „az eddigi eljárás szerint" : mert az eddigi eljárás az 1840 és 1844-ki törvények szerint az, hogy a lezálogolt javakat illetőleg, az elidegenítés a legsúlyosabb beszámitásu tolvaj ság büntetésével fenyíttetik. Ha tehát ezt sokalják, igen szívesen hozzájárulok, hogy azt méltóztassanak enyhíteni. Én módositványommal csak azt akartam elérni, hogy a törvény ily érthetetlen ne legyen. Annálfogva azok, a kik azt mondják, hogy maradjon, ugyanazt akarják elérni, a mit én; de nem akarják világosan kimondani, hogy mit. (Maradjon!) Elnök : A módositvány már felolvastatván, nem szükség talán újra felolvasni. (Nem szükséges!) A kérdés tehát az. méltóztatnak-e elfogadni a szerkezetet? A kik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A 42, szakasz változatlanul el Aan fogadva. I PaiSS Andor jegyző (olvassa a 43-ik szakaszt.) Kethely József előadó: A központi bizottságnak ezen szakra nincs észrevétele. Elnök: Méltóztatnak elfogadni a 43-ik szakaszt ? (Elfogadjuk !) A 43-ik szakasz változatlanul elfogadtatik. PaiSS Andor jegyző (olvassa a 44-dik szakaszt.) Kethelyi József előadó: A központi bizottságnak ezen szakaszra nincs észrevétele. Halász Boldizsár: Csak azon megjegyzésem van. hogy a provisorium alatt használták a 14 napot, Magyarországon pedig mindig 15 nap volt szokásban. (Helyeslés.) BabeS Yincze: Ellenkezőleg, nem a provisorium idejében használtatott a 14 nap. BóniS Sámuel: Bevallom, hogy magam sem tartom helyesnek, ha valaki a tanácskozásban visszamegy; de a 43. szakasznak következő kitétele alkalmasint csak styláris hiba: „minden részről aláirt." E helyett talán azt kellene tenni: „a felek, a becslő és a biró részéről aláirt" : mert ezen kifejezés : „minden részről aláirt", nézetem szerint nem elég világos, (Helyeslés.) Elnök: Képviselő úr, ugy hiszem, azt kívánja, hogy így tétessék: „az illető felek által aláirt." (Helyeslés.) Méltóztatnak tehát elfogadni ezen módositványt? (Elfogadjuk!) Továbbá a 44. szakaszba 14 nap helyébe jön 15 nap. (Helyeslés.) Paiss Andor jegyző (olvassa a 45, 4G és 47-dik szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 48-dikat.) SomOSSy IgnácZ:A 48. szakasz d) pontjára van észrevételem. Az 50 frtnyi értéket bizonyosan azért ajánlotta a pénzügyminiszter úr, mert kímélni kivánta a második árverés költségeitől a kisebb tárgyak birtokosait. Azonban, a mint Tisza László képviselőtársam is megemlité, lehetnek oly tárgyak, melyeknek nincs anyagi értékök a becsüsök előtt, melyek azonban az illető tulajdonos előtt oly benső értékkel bírnak, melynélfogva szívesen koczkáztatja a második árverés költségeit. Ennélfogva bátorkodom ajánlani, méltóztassanak azon hozzátételt elfogadni, hogy a ki az ily 50 frton aluli tárgyak irányában zálogolás alkalmával tiltakozik az ellen, hogy 5

/

4 becsértéken alul eladassanak, azon tárgyak, melyekre nézve ez történik, tartassanak fel a második árverésre. Ennek folytán bátor vagyok a d) alatti szakasz változtatását ajánlani, miután ez által az államnak semmi kár nem okoztatik. Módositványom a következő: a d) pont helyett ez állana : „azon feltételt, hogy az első árverésnél a becsérték % részénél olcsóbb áron csak az 50 frtnál kisebb értékű tárgyak, s ezek közül is csak azok adassanak el, melyeknek