Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-261

58 CCLXÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 13. 1868.) Ha pedig a t. ház türelmét ki nem fárasztom és az engedelmet megadja arra, hogy némely dolgokat az akkori időkből felhozzak: azon esetben bátor vagyok némelyeket megemlíteni. {Halljuk!) Tudva lévő dolog, t. ház, hogy Erdély azon szerencsétlen országok közé tartozott, melyekben polgári háború dúlt. Nem akarok senkit vádolni, hanem csak oda mutatni, mi által vannak a tenger zavarok életbe híva. {A dologra !) A dologhoz tartozik ez is. 1848-ban, mint előbb is mondám, Erdélyben a polgári háború dúlt. Birtokom is azon szerencsétlen birtokok közé tartozott, melyek élelmi tárul szolgáltak mind az osztrák, mind a muszka tábornak, és mi megmaradt, azt mások zsákmányolák el. Ily körülmények között kellett nekem gazdaságom újból megkezdéséhez hozzá fognom. A mi nehéz volt: mert akkor az oláh nép {Nyugtalanság) lealázónak tartotta volt földesurának pénzért is dolgozni; a curialistáknak pedig az volt fogalma akkori idők szerint a tulajdon jogról, hogy szabad a törvény paizsa szerint foglalni. Annyira baj volt ez, hogy munka nélkül maradt birtokom, és igy kénytelen voltam Liptó megyéből tótokat hozatni és birtokomon megtelepíteni. Ezek szorgalma által lábadozott birtokom annyira, hogy bizonyos idő teltével olyan állapotba jutott, a milyent az országban lévő más bíri okosok, kik ezen munkát nélkülözték, felmutatni képesek nem voltak. Ezen telepítés, szerződésen nyugvó telepítés tette képessé széplaki birtokomat, hogy később bérbe adhattam. De megirigyelte az absolutismus {Folytonos nyugtalanság miatt szónok alig érthető), hogy enyészetnek szánt helyzetemből magamat felküzdöm s erőt mutatok. Fogta magát egy Stromayer nevezetű ország- és alkotmányboldogitó bukovinai biztos, kiről a legenda azt tartotta, hogy Galicziában a nemes lengyel fajok jutalmazója volt — ez volt a megye főbiztosa — és ezen főbiztos úr tette azt, hogy az én tótjaimat, mint előbb elsoroltam, üldözőbe vette ugy. hogy ezek kénytelenek voltak elvándorolni és Oláhországban keresni uj hazát; de itt az kívántatott tőlök, hogy vallásukat megváltoztassák; visszavándoroltak tehát az országba; de akkor már nem voltak olyjó módú, oly erkölcsös emberek, mint előbb voltak; igy a társadalomra is károsan hatott ennek a zsarnoknak működése, Üldözte őket az által, hogy 6 frtnyi adót vetett minden főre; és üldözte őket az által, hogy 6 — 7 mértföldnyire hajtotta őket munka idején utkészitésre, és annyi utcsinálást kívánt tőlök, a mennyit az örökségekben felszabadult volt jobbágyok tartoztak az államnak teljesíteni. Ez ellen tótjaim panaszt emeltek, de sikertelenül; és mivel birtokomat kénytelen voltam bérbe adni, panaszkodott haszonbérlőm is, a ki nem használhatta haszonbéri szerződésében kikötött módon a tótokat, mivel nyári idényben ia utcsinálásra hajtattak, nem használhatta mint fogadott cselédeket, én pedig ugy adtam át a bérlőnek, s vállaltam szavatosságot. Ez kárpótlási kereseteket intézett ellenem a megyei törvényszékeknél és igy sokszorosan apadni kellett jövedelmemnek. De mi volt a második ok ? Bérbe adtam a birtokot 2600 forinton , a katastralis munkálat szerint azonban nem évi 2600 frtban állapíttatott meg a jövedelem, hanem 3800 frtban, vagyis 2600 frt helyett 3800 frt után kellett jövedemi adót fizetnem. Még ez hagyján ; de következett a másik katastralis felmérés , miután még egy pár millóra kellé nevelni Erdélyben az adót, és újból felemelték adómat; jövedelmem pedig a helyett, hogy növekedett volna, apadt, mert a különböző birtokháboritások, különböző perek folytonosan apasztották jövedelmemet. Ezekből támadtak panaszaim, és abból, hogy adónyugtáim egy néhány ezer forinttal mutattak többet fel egy pár év alatt, mint a mennyi az adóhivatalnál bekönyvezve találtatott, a mi azt mutatja, hogy sikkasztások történtek. Panaszain folytán, melyeket az akkori minisztériumhoz, sőt magához ő felségéhez intéztem, az akkori minisztérium sokszori feljajdulásomra belátta, hogy visszaélés történt, s intézkedett, hogy sérelmem orvosoltassék. Én attól tartok, hogy a mostani minisztérium ezen most szőnyegen levő törvényjavaslatban annak 19. szakaszával bennünket sérelmet szenvedetteket vissza látszik utasítani. Ennélfogva még egyszer kérem, hogy az ilynemű bajok vétessenek orvoslás alá; s miután Tisza Kálmán módositványában módot látok az orvoslás módjára nézve, azt pártolom. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Két részre oszlik a módosítás, melyet Debreczen város érdemes képviselője benyújtott. Az első módosítás azt ajánlja, hogy az első kikezdésben, a hol e szavak állanak: „kötelességeknek eleget nem tettek," tétessék hozzá: ,,a törvény kihirdetésétől egy hónap alatt." Ezt magam is méltányosnak tartom, és részemről elfogadom annáí inkább, mert czélszerü, hogy mindenki tudja, hogy az, mit a kormány a múlt évre nézve a törvényhozástól nyert megbizás alapján az adóhátrányok befizetése iránt elrendelt, már most törvényesítve is van, s ezért részemről is pártolom azon indokokat, melyeket felhozott az első kikezdésben teendő változás indokolására. De azt tartom, ezt igy lehetne kifejezni: „ebbeli kötelességöknek a jelen törvény kihirdetésétől számítandó egy hónap alatt eleget nem tettek." A mi a másik kikezdésben általa indítványozott módosítást illeti, erre nézve következő megjegyzéseket teszek. A múltról bizonyára vannak több rendbeli adótartozások, melyek jelenben mint