Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-261
CCLXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 13. 1868.) 49 sorsunk ezentúl saját kezünkbe van letéve. [Tetszés •a jobb oldalon.) így vagyunk a szabadság fogalmával is. Sokan azt czélnak tekintik , holott csak eszköz azon magasabb czélokra, melyek felé egyesek ugy mint államok a természet örök törvénye szerint gravitálnak: s ez az erkölcsi és anyagi jóllét. A szabadság az én felfogásom szerint az erkölcsi világban ugyanaz, mi a testnek a szabadság és szabad mozgás. Valamint e nélkül a test elsatnyul, ugy szabadság nélkül egyesek és államok erkölcsi és anyagi jólléte rendesen hanyatlásnak indul. S ebből mi következik? Nem az, hogy mihelyt valamely nemzet alkotmányos szabadságát visszanyerte, azonnal feltétlenül le kellene rombolnia mindazt, mit a korábbi rendszer alkotott; hanem következik az, hogy lerombolhatja és ujabb alkotásokkal pótolhatja mindazt, a mi czéljaival ellenkezik. Az elv, t. ház, mindent lerombolni, a mi akaratunk nélkül keletkezett, igen sok esetben ellenkezik a szabadság czéljaival, magát a szabadságot pedig megsemmisítené, mert a szabadság épen cselekvésünk függetlenségében áll, a cselekvésnek azon függetlenségében, a melynélfogva tőlünk függ, valamint egy részről lerombolni mindazt, a mi czéljainknak nem felel meg, ugy viszont fentartani mindazt, a mi czéljainknak ; megfelel, vagy a mit nélkülöznünk nem lehet. [(Élénk helyeslés jobb felöl.) Már maga az. hogy a múlt rendszer műveiből egyet vagy mást egy időre fentartunk, mondom, már ez maga az alkotmányos szabadság tettleges gyakorlását képezi. E kérdés eldöntésénél pedig soha sem szabad szenvedélyeinknek, hanem mindig érdekeinknek sugalmát kell követnünk. Ha puszta demonstratióbói, ha csupán azért, hogy szabadságunknak életjelet adjuk, lerombolnék azt is, a mire szükségünk van, vagy idő előtt semmisitenők meg azt, a mit egyelőre még nem nélkülözhetünk: ez annyit tenne, mint a fegyvert, melyet az isteni gondviselés azért adott kezünkbe, hogy azzal magunkat védelmezhessük ellenséges megtámadások ellen, ezen fegyvert magunk ellen forditanunk. Helyzetünk sokban hasonlít azon jőszágtulajdonoséhoz, a kit hosszú évek előtt ősi birtokából erőszakkal kiforgattak, s kinek elvégre sikerült ezen birtokot hosszadalmas per utján visszanyernie , s midőn ennek következtében ősi birtokába ismét visszatér, egészen uj gazdasági rendszert, uj beosztást, uj lakot és gazdasági épületeket talál. Visszanyert rendelkezési jogát e jószágtulajdonos KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / 8 . IX. — ha józan — bizonyára nem azzal fogja kezdem, hogy azonnal feltétlenül megsemmisítse mindazt, a mit birtokos elődje alkotott, hanem bírálat alá veszi, ezen alkotások közül melyek felelnek meg czéljának és melyek ellenkeznek azokkal. (Tetszés jobb felöl.) Ha elhatározza is magát a létező épületek egyike vagy másika megszüntetésére, bizonyára óvakodni fog ezt tenni mindaddig, mig a maga czéljainak megfelelőbb uj épületet fel nem emelte. (Helyeslés jobb felöl.) Ezt tettem én is, t. ház. a királyi curiávaí. Beláttam én, hogy az mostani szerkezetében teljesen fentartkaíatlan; ezt a t. ház eló'tt is őszintén bejelentettem, és már ezelőtt egy évvel előadtam egyúttal azon tervet, mely szerint én a curiát átalakítandónak tartom. De addig, a mig ezen tervet önök bírálat alá nem veszik, addig, mig én ezen tervezetet életbe nem léptethetem, hazafiúi kötelességemnek ismertem a régi intézményt megtartani. Soha sem jutott nekem eszembe vitatni akarni, hogy e testületnek, melyről szó van, egybealkotása törvényes; hanem igen is tekintem azt oly testületnek, a mely a törvényes bírói hatalmat, habár ideiglenes, de teljes joghatálylyal gyakorolja. (Helyeslés jobb felöl.) És ezen elvet, ezen tételt nem engedhetem megtámadtatni: mert ha ez elvet meg lehetne támadni, akkor érvénytelenné válnának mindazon ítéletek, melyek mától fogva visszamenve 1849-ig keletkeztek ; akkor kétessé válnék minden jog és minden tulajdon, mely ezen Ítéletekben és átalában az 1849 óta kibocsátott rendeleteken alapul; akkor a magán jog mezején oly forradalmat támasztanánk, melynek hordereje, következményei kiszámithatlanok. (Igaz! jobb felöl!) így vagyunk törvényeinkkel is, ne csináljunk titkot belőle. 1861-ben visszaállítottuk a magyar törvényeket, de csak egy részben, mert a restitutio in integvum e téren a gyakorlati lehetetlenségnek közé tartozik. Elfogadtuk, hogy egyebet ne említsek, az úrbéri pátenst; .el a telekkönyvi rendeletet; el az alaki eljárás azon szabályait, melyeket az országbírói értekezlet javasol. Tűrjük és elfogadjuk ezeket józanul és higgadtan, nem mintha alkotmányos értelemben törvények volnának, hanem mivel azokat a gyakorlati kényszerűség törvénye gyanánt tekintjük. Tűrjük és elfogadjuk ezeket mindaddig, mig azon roppant ürt, melyet törvényhozásunknak 18 éves önkéntelen szünetelése okozott, alkotmányos utón betölthetjük ; tűrjük és elfogadjuk azon magasabb szempontból, mert vannak a gyakorlati életnek oly követelményei, melyek halaszthatlan 7
