Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-261

48 CCLXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 13. 1868.) lalhatnám, és e körülményre már tárezám átvéte­lekor készen kellett lennem. Tehát nem volt-e tanácsosabb várnom az ujabb rendezésig és ezen időt fölhasználnom a jel­lemek és tehetségek fölismerésére, mintsem elha­markodva egy fait aecomplit teremtenem, a mely kezemet megkötötte és cselekvésem szabadságát elölte volna ? Van ezen kivül még egy igen fontos tekintet, i. ház, melynélfogva legnagyobb inopportunitás lett volna a végleges kinevezésekbe belebocsátkoz­nom, mielőtt a curia átalakittatnék. A curiához 1861-ben, azon évben, melyben a curia restituálva lett, mintegy 6 ezer per folyt be ; ezen szám azóta évről évre növekedett, annyi­ra, hogy a folyó évi május hó végéig, tehát öt hó­nap alatt, már több mint 16 ezer per érkezett be: ekképen a jelen év végéig a beérkezett perek szá­ma valószinüleg meg fogja haladni a 40 ezerét. A teendőknek ily roppant halmaza nagyon természetesen sok bírót igényel, és a curia — no­ha tagjai száma már megközeliti a 60-at — nem is lett volna képes azon feladatnak megfelelni, ha részint a titkárok szavazási és előadási joggal fel nem ruháztattak, részint pedig pótbirák ideiglen nem alkalmaztattak volna. E helyzet minden esetre abnormis. Ha körültekintem magamat, ezen abnormitás­nak főbb okait a következőkben találom: Első a visszaélés a felek részéről a felebbezés és semmiségi panasz jogorvoslásával, ugy hogy csak semmiségi panaszt kell emelni minden alap nélkül a félnek, ha időt akar nyerni. A másik ok az. hogy az itélő senatusok tag­jainak száma nagy, a mi természetesen sok mun kaerőt absorbeál. A harmadik nevezetes ok az, hogy a királyi táblának tagjai egyszersmind a hétszemélyes táb­lának referensei, s ekként, úgyszólván, két bi­róság teendőit végzik. Csak azt akarom már most felemlíteni, ha az uj törvénykezési javaslat elfogadtatik, e bajokon gyökeresen segítve lesz-e ? A cassatiónak azon rendszere, mely azon ja­vaslatban le van téve, nem nyújt a semmiségi pa­naszoknak időnyerést, és így az alaptalan semmi­ségi panaszoktól a rugót, az ösztönt teljesen el­veszi. Meg levén állapítva, hogy a felső törvény­székeknél öt, a legfőbb J törvényszéknél pedig 7 tagú tanácsok alakíttassanak, tehát ugyanazon személyzetből több tanács lesz alakitható. Végre pe­dig megszüntettetik azon abnormitás, melynélfogva a királyi tábla tagjai a septemviratusnál még most is mint előadók szerepelnek. íme már a reformok ezen főbb pontjai is majdnem mathematikai bizonyossággal engedik következtetnem, hogy az uj rendszerben keve­sebb számú bíróra lesz szükség, mint a jelen rend­szerben. Már most, t. ház, ha én a curia rendezése előtt a végleges kinevezésekbe bele bocsátkozom, kérdem, a birói tagok számának megállapitásában mit kövessek zsinórmértékül: vajon a mostani rendszer szükségletét-e, vagy pedig az uj rendszer követelményeit ? Ha a mostani rendszer követelményeit veszem irányadókuí, akkor mit csinálok azon bírákkal, kik az uj rendszer életbe léptetése következtében fölöslegesekké válnak ? Ha pedig a jövendő rendszer követelményeit veszem zsinórmértékül, azaz csak annyi birót ne­vezek ki, a mennyit az uj rendszer fog követelni, akkor a perek halmaza annyira összegyűl, hogy mire az uj bíróságok életbe lépnek, azok csak ezen restantiák feldolgozásával lesznek elfoglalva, évek telnek el, mig az uj bíróságok in currenti lesznek, és ez által nem csak az igazságszolgáltatás érde­keit támadjuk meg, hanem az uj biróságok hitelét is önhibájuk nélkül már kezdetben aláássuk. íme, t. ház, ezek az élet, a gyakorlati kivitel, ezek az átmeneti korszak nehézségei, melyeket a távolból nem látunk, de melyeket, fájdalom, közel­ről szemlélünk mi, kiknek minden nap alkalmunk van ezen akadályokkal és nehézségekkel talál­kozni. Ezek azon nehézségek, a melyek a kormány­férfit néha alkura kényszeritik a körülményekkel, nem az elv felett, a mely szent, a melyet feladni nem szabad soha semmiféle viszonyok között, ha­nem azon időpontra nézve, melyben az elvet érvé­nyesítheti. (Elénk helyeslés.) Ugy kell tennünk, mint azon hadvezérnek, ki a területnek legyőzhetetlen akadályaiba üt­közve, azokat megkerüli, nem azért, hogy a czélt feladja, hanem hogy táborának erejét megkímélje, és a czélt, bár lassabban, bár későbben, de annál könnyebben és biztosabban érje el. (Tetszés a jobb oldalon.) Atalábau, t. ház, azon szomorú tapasztalást tettem, hogy hazánkban igen sok félreértés, sok hibás következtetés és sok túlságos követelés léte­zik, melyeknek forrása az, hogy némely eszméket nem tisztáztunk. A mint az alkotmány visszaállíttatott, néme­lyek azon tévhitben éltek, azon hiu ábrándnak adták át magokat, hogy az által a 18 évi interreg­num minden alkotásai egyszerre mintegy varázs­ütésre el fognak tűnni; holott az alkotmány visz­szaállitásának gyakorlati hordereje csak az, hogy kezünkről lehullottak a bilincsek, hogy vissza­nyertük cselekvésünk szabadságát, s hogy jövőnk,

Next

/
Thumbnails
Contents