Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-261

48 CCLXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 13. 1868.) lalhatnám, és e körülményre már tárezám átvételekor készen kellett lennem. Tehát nem volt-e tanácsosabb várnom az ujabb rendezésig és ezen időt fölhasználnom a jellemek és tehetségek fölismerésére, mintsem elhamarkodva egy fait aecomplit teremtenem, a mely kezemet megkötötte és cselekvésem szabadságát elölte volna ? Van ezen kivül még egy igen fontos tekintet, i. ház, melynélfogva legnagyobb inopportunitás lett volna a végleges kinevezésekbe belebocsátkoznom, mielőtt a curia átalakittatnék. A curiához 1861-ben, azon évben, melyben a curia restituálva lett, mintegy 6 ezer per folyt be ; ezen szám azóta évről évre növekedett, annyira, hogy a folyó évi május hó végéig, tehát öt hónap alatt, már több mint 16 ezer per érkezett be: ekképen a jelen év végéig a beérkezett perek száma valószinüleg meg fogja haladni a 40 ezerét. A teendőknek ily roppant halmaza nagyon természetesen sok bírót igényel, és a curia — noha tagjai száma már megközeliti a 60-at — nem is lett volna képes azon feladatnak megfelelni, ha részint a titkárok szavazási és előadási joggal fel nem ruháztattak, részint pedig pótbirák ideiglen nem alkalmaztattak volna. E helyzet minden esetre abnormis. Ha körültekintem magamat, ezen abnormitásnak főbb okait a következőkben találom: Első a visszaélés a felek részéről a felebbezés és semmiségi panasz jogorvoslásával, ugy hogy csak semmiségi panaszt kell emelni minden alap nélkül a félnek, ha időt akar nyerni. A másik ok az. hogy az itélő senatusok tagjainak száma nagy, a mi természetesen sok mun kaerőt absorbeál. A harmadik nevezetes ok az, hogy a királyi táblának tagjai egyszersmind a hétszemélyes táblának referensei, s ekként, úgyszólván, két biróság teendőit végzik. Csak azt akarom már most felemlíteni, ha az uj törvénykezési javaslat elfogadtatik, e bajokon gyökeresen segítve lesz-e ? A cassatiónak azon rendszere, mely azon javaslatban le van téve, nem nyújt a semmiségi panaszoknak időnyerést, és így az alaptalan semmiségi panaszoktól a rugót, az ösztönt teljesen elveszi. Meg levén állapítva, hogy a felső törvényszékeknél öt, a legfőbb J törvényszéknél pedig 7 tagú tanácsok alakíttassanak, tehát ugyanazon személyzetből több tanács lesz alakitható. Végre pedig megszüntettetik azon abnormitás, melynélfogva a királyi tábla tagjai a septemviratusnál még most is mint előadók szerepelnek. íme már a reformok ezen főbb pontjai is majdnem mathematikai bizonyossággal engedik következtetnem, hogy az uj rendszerben kevesebb számú bíróra lesz szükség, mint a jelen rendszerben. Már most, t. ház, ha én a curia rendezése előtt a végleges kinevezésekbe bele bocsátkozom, kérdem, a birói tagok számának megállapitásában mit kövessek zsinórmértékül: vajon a mostani rendszer szükségletét-e, vagy pedig az uj rendszer követelményeit ? Ha a mostani rendszer követelményeit veszem irányadókuí, akkor mit csinálok azon bírákkal, kik az uj rendszer életbe léptetése következtében fölöslegesekké válnak ? Ha pedig a jövendő rendszer követelményeit veszem zsinórmértékül, azaz csak annyi birót nevezek ki, a mennyit az uj rendszer fog követelni, akkor a perek halmaza annyira összegyűl, hogy mire az uj bíróságok életbe lépnek, azok csak ezen restantiák feldolgozásával lesznek elfoglalva, évek telnek el, mig az uj bíróságok in currenti lesznek, és ez által nem csak az igazságszolgáltatás érdekeit támadjuk meg, hanem az uj biróságok hitelét is önhibájuk nélkül már kezdetben aláássuk. íme, t. ház, ezek az élet, a gyakorlati kivitel, ezek az átmeneti korszak nehézségei, melyeket a távolból nem látunk, de melyeket, fájdalom, közelről szemlélünk mi, kiknek minden nap alkalmunk van ezen akadályokkal és nehézségekkel találkozni. Ezek azon nehézségek, a melyek a kormányférfit néha alkura kényszeritik a körülményekkel, nem az elv felett, a mely szent, a melyet feladni nem szabad soha semmiféle viszonyok között, hanem azon időpontra nézve, melyben az elvet érvényesítheti. (Elénk helyeslés.) Ugy kell tennünk, mint azon hadvezérnek, ki a területnek legyőzhetetlen akadályaiba ütközve, azokat megkerüli, nem azért, hogy a czélt feladja, hanem hogy táborának erejét megkímélje, és a czélt, bár lassabban, bár későbben, de annál könnyebben és biztosabban érje el. (Tetszés a jobb oldalon.) Atalábau, t. ház, azon szomorú tapasztalást tettem, hogy hazánkban igen sok félreértés, sok hibás következtetés és sok túlságos követelés létezik, melyeknek forrása az, hogy némely eszméket nem tisztáztunk. A mint az alkotmány visszaállíttatott, némelyek azon tévhitben éltek, azon hiu ábrándnak adták át magokat, hogy az által a 18 évi interregnum minden alkotásai egyszerre mintegy varázsütésre el fognak tűnni; holott az alkotmány viszszaállitásának gyakorlati hordereje csak az, hogy kezünkről lehullottak a bilincsek, hogy visszanyertük cselekvésünk szabadságát, s hogy jövőnk,