Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-261

CCLXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 13. 1868.) 47 nyelnek, sem pedig az igazság magas érdekeinek ; meg nem felel, és hogy e téren, és ezt hangsúlyozva mondom, ha csak összes erkölcsi és anyagi hitelünket koczkára vetni nem akarjuk, igen gyors és igen gyökeres reformra van szükségünk. Ezen meggyőződéstől áthatva, nem is késtem azon polgári törvénykezési javaslatban, mely már körülbelül egy év óta a ház előtt fekszik, a felső bíróságok szervezésére nézve egészen uj tervezetet j terjeszteni elő. Hogy ezt ugyan akkor nem tehetem az első bíróságokra nézve is, ennek oka politikai körülményekben rejlik. I Az akkori hangulat és az akkori viszonyok között a politikai opportunitás parancsolta azt, hogy a megyei kérdés megoldása előtt a törvényhatóságok jogkörébe eső első bíróságokat érintet- | lenül hagyjam. Azóta azonban a viszonyok kedvezőbbre változván és most már a közhangulat követelvén ezen tárgynak is mielőbbi rendezését : megragadtam ezen kedvező alkalmat, hogy meggyőződésem sugalmát követve, melyet azóta az országos közvélemény vett szárnyai aiá, az első bíróságok szervezetét is munkába vegyem. Es örömmel jelenthetem a t. háznak, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot még ez év folytán a ház asztalára leteszem. És ekként Isten segélyével, és ha önök ugy akarják, összes bírósági szervezetünk a jövő év kezdetén már a kor színvonalán fog állhatni. Ez látszólag nem tartoznék a tárgyhoz, t. ház, és mégis szorosan hozzá tartozik. Fel kellett ezeket említenem részint azért, hogy a t. háznak alkalma legyen megismerkedni a minisztérium nézeteivel és szándékával; fel kellett említenem azért, hogy igazoljam, miszerint nem a kormányon múlt, hogy a felső bíróságokra nézve készített törvényjavaslat még eddig nem vált törvénynyé. Távol legyen tőlem, hogy ezen késedelemért talán a t, házat okozzam. Okozom az átmeneti korszak kíséretében járó nehézségeket; okozom azon roppant teendőket, melyek mind fontosság, mind sürgősség tekintetében a tárgyalás napirendén elsőséget követeltek. De fel kellett ezt hoznom, hogy constatáljam, miszerint a felső bíróságok szervezetére nézve már van törvényjavaslat nem csak. sőt ezen javaslatot igei? csekély eltéréssel az országos codificatiónális bizottság is magáévá tévé. Constatálnom kell ez által azt, hogy én napról napra biztosabb reménynyel várhatám, hogy ezen törvényjavaslat nem sokára a tárgyalás szőnyegére kerül és törvény erejére emelkedik. Vajon, t. ház, ily körülmények között helyes, igazolható eljárás lett volna-e tőlem a régi intézményt mellőznöm, még mielőtt az uj intézményt a törvényhozás rendelkezésemre adta volna? Ha ezt teszem, vagy teljesen felakad az igazságszolgáltatás folyama, vagy pedig ideiglen egy uj gépezetről kell vala gondoskodnom, a mire azonban e törvényhozástól felhatalmazásom nem volt. De valamint nem mellőzhetem a régi gépezetet, szintoly igazolhatlan és merőben következetlen eljárás lett volna tőlem. a ki a euriát mostani szerkezetében föntartbatónak nem hiszem és gyökeres átalakítását magam indítványoztam a törvényhozás előtt, mondom, merőben következetlen eljárás lett volaa tőlem ezen intézményt provisorius jellegéből kiemelnem és azt mintegy állandósítanom. Tehát sem az egyiket, sem a másikat nem tehetvén, nem volt más választásom, mint a királvi curia mindkét tábláját, ugy a mint azt találtam, átvennem és az igazságszolgáltatás érdekében felhasználnom egy részről azért, mert azt nem nélkülözhettem, más részről azon okból, mert átalakítására a törvényhozás beleegyezése nélkül jogom nincsen. A mit most magáról az intézményről mondottam, az áll, t. ház, és talán még nagyobb mértékben, ezen intézmény közegeiről, a királyi curia mindazon tagjairól, kik ámult rendszer alatt nyertek őtt alkalmazást. Ha én a királyi euriát mostani szerkezetében fentarthatónak hinném, ha én a királyi euriát. ugy a mint van, fen tartani akarnám, vagy fentartani akartam volna, akkor, elismerem, némileg a következetesség szabályánál fogva első teendőim közé tartozott volna szemlét tartanom annak királyi kinevezéstől függő bírósági tagjai fölött, és közülök azokat, kikért a felelősség súlyát magamra vállalhatni hiszem, ő felségének ujabb kinevezés végett felterjeszteni és ezen uj kinevezést miniszteri ellenjegyzésemmel ellátni. De vajon, t. ház, helyes, előrelátó és következetes eljárás lett volna-e ez épen azon minisztertől, a kinek hite, hogy a curia mostani szerkezetében sem a kor követelményeinek, sem az igazságszolgáltatás érdekeinek meg nem felel, sőt a ki a curia gyökeres átalakítását maga munkába vette ? Nem volt-e sokkal természetesebb, sőt egyedül következetes eljárás az, ha már az intéz vényt magát csak ideiglenesnek tekintem , hogy közegeit sem helyezem át a provisorius állapotból a definitív állapotba mindaddig, a míg az intézménynek sorsa el nem dől ? Nem akarom ugyan állítani, de lehetnének a kir. curia tagjai között, a kiknek további alkalmazására nézve a felelősséget magamra nem vál-