Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-280

504 CCLXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Augusztus 7. 1868.) t

örzsek és keretek az ujonczok tanításával foglalkozzanak. A mi azt illeti, hogy a honvédségi törvény hamar vihető keresztül és igy az ujonczokra szükség nincs : ezt épen oly kevéssé fogadhatom el, s azon okokhoz, melyeket Hollán t. képviselő úr ez állítás ellenében mondott még csak egyet adok : (Halljuk!) azt t. i , hogy a seregben megvan a törzs, és megvan a keret, mely az ujonczok kitanitására szükséges; de a honvédséget besorozni egyátalában nem lehet, mert nincs meg a törzs, nincs meg a keret, nincsenek meg az előkészületek : mindezekről tehát előbb gondoskodni kell, mielőtt a törvényhozás ezen intézkedését végre lehetne hajtani. A t. képviselő úr méltóztatott még fölhozni azt is, hogy semmi akadály sincs annak útjában, miszerint e törvények rögtön életbeléptethessenek. A kormány is inkább óhajtotta volna, hogy rögtön e rendszer szerint lehetett volna már az idei ujonczozást eszközölni. De ugy a kormány, mind a bizottság tökéletesen meggyőződött arról, hogy ez nem lehetséges. Arra nézve, hogy akadály nincs, azt méltóztatott a t. képviselő úr mondani, hogy hiszen e törvények nem fognak szentesittetni, hanem már szentesítve vannak as által, hogy a két minisztérium azokra nézve megegyezett. T. ház! ha a t. ház a képviselő urnák magyarázatát elfogadná, annak én igen örvendenék, azért, mert akkor lehetne igen rövid idő alatt igen sok czélirányos törvényt keresztül vinni: elég volna ugyanis hozzá a minisztérium, mert a mi a két minisztériumra vonatkozik, az egyre is vonatkozhatik, vagy két minisztérium megegyezése; de, megvallom, akkor az alkotmány garantiáját csupán csak a miniszterek egyéniségében volnánk kénytelenek keresni és a törvényhozás befolyása illusoriussá válnék: miért is én ezt átalános elvül fölállittatni bizonyára nem merném. (Helyeslés.) Ha azonban azon tisztelt oldalról, melyről a tisztelt képviselő úr felszólalt, ilyféle indítvány tétetnék, hozzájárulásomat előre is szívesen megígérhetem. (Derültség.) A t. képviselő úr azon kérdést méltóztatott feltenni, szabad-e akkor, midőn a jogegyenlőség elve gzerint az átalános védkötelezettség ki vau mondva, a régi elavult mód szerint ujonczokat ajánlani a hadsereg számára? Ez ellen ismét én vagyok bátor azon kérdést feltenni, szabad volna-e a kormánynak vagy magának a törvényhozásnak, mielőtt egy törvény szentesítve lett, oly elvek szerint állítani be az ujonczokat,melyekmég elfogadva s szentesítve nincsenek? Ha ez lehetett volna, t. ház, bizonyára szívesen tette volna a kormány; de a kormány magát arra feljogosítva nem érezhette, hogy oly alapokon és elvek szerint ajánlja az ujonczok besorozását, melyeket a törvényhozás még el nem fogadott, o felsége nem szentesitett. És ha ezt tette volna, bizonyára alapos és nehéz megtámadásnak tette volna ki magát. A kormány tehát azon szempontból indult ki, hogy mindaddig, míg az illetőket a jövőben szentesítendő' védrendszer előnyeiben nem részesítheti, nem akarja azokat kizárni a jelenlegi rendszer előnyeiből sem, és ezen elvből kiindulva engedte meg a megváltást, és intézkedett ugy, hogy a besorozandó ujonczokra a jövőben szentesítendő törvénynek minden előnyei és hátrányai kiterjesztessenek. Ez által gondoskodott nézetem szerint legjobban arról, hogy a nélkül, hogy a jövő törvénynek praejudicáltatnék, annak előnyeiben részesüljenek az illetők. Miután tehát az ország először egy perczig sem maradhat védetlenül; miután másodszor érdekében van az országnak, hogy a legrövidebb idő se múljék el a nélkül, hogy már a jövő rendszer számára betanittassanak az ujonczok; miután harmadszor ki van mondva, hogy a jövő rendszernek mincl^előnyei, mind pedig hátránj-ai kiterjesztessenek mindazokra, kik most az ország részéről megajánltatnak : azt gondolom, hogy e törvényt a t. ház teljes megnyugvással elfogadhatja, (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán; Nem szándékozom magához a törvényjavaslathoz szólani, az iránti nézetemet Várady Grábor t. barátom és elvrokonom kifejtette; azonban kénytelen vagyok egy dolgot felhozni, melvben őt az igen tisztelt miniszterelnök úr félre értette. O ugyanis azt, hogy a miben a két minisztérium megegyez, az már törvénynek tekinthető, egyátalában nem mondotta, (Felkiáltások: Igaz!) hanem mondta azt, hogy ahhoz a parlamenti rendszer mellett, a mit a minisztérium a ház elé terjesztett, már fel kell tenni, a dolog természeténél fogva, hogy a fejedelmi sanctio is hozzájárul, ugy, hogy a végleges sanctio már inkább csak formalitás. Azt hiszem, t. ház, hogy abban neki tökéletesen igaza volt, mert bizonyosan sem a mostani minisztérium, sem soha egy minisztérium is, mely helyzetét ismeri, nem fog oly törvényjavaslatot előterjeszteni, melyre nézve a fejedelem beleegyezését nem bírja. Parlamenti kormányforma mellett mást tenni nem lehet. Engedje meg a t. miniszterelnök úr, hogy én egy állítását, melyet pedig magára nézve mondott, kétségbe vonjam. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy ha a bal oldal, azaz ezen oldal indítványozni fogná, hogy az már törvény legyen, a miben a minisztérium megegyez, ahhoz ő hozzájárulna, de ezt maga nem indítványozhatja. Engedje meg, hogy kétségbe vegyem, hogy hozzájárulna még azon esetben is, ha mi indítványoznók azt: mert meg vagyok győződve, hogy sokkal nagyobb barátja a magyar képviselőház jogainak, semhogy