Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-279
CCLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Augusztus 6. 1868.) 473 Horváth Lajos jegyző (olvassa az ekö bekezdést.) Elnök : A központi bizottságnak módosítása van az első bekezdéshez. Mihályi Péter jegyző (olvassa a központi bizottság módosítását.) Horváth Lajos jegyző (olvassa Bónis Sámuel módositvány át.) Elnök : T. ház ! Lesz szerencsém legelőször a szerkezetre tenni fel a kérdést azon módosítással, melyet a központi bizottság javasolt ezen kikezdésre. Kérem azon t. képviselőket, kik a szerkezetet a központi bizottság által ajánlott módositással elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Bónis Sámuel: T. ház! A kérdéshez vagyok bátor szólani. Ha a kérdés igy tétetik fel, igen természetes, hogy sokan rá szavaznak, mivel a központi bizottság leginkább azon esetet kivántabiztosítani, midőn utólag törvényesíttetik a gyermek ; de ha a kérdés ugy tétetik fel, a mennyiben már a szerkezet elesett, az én módositványommal mind a két esetben elég van téve, mert akkor igy fog állani a szakasz : „azonban csak név szerinti egyetlen férfi," stb., akkor név szerinti férfi az, a ki per succedena matrimonium. (Helyeslés^ Elnök : T. ház! Nekem kötelességem volt ugy tenni fel a kérdést, mint a központi bizottság a szerkezetet módosította. Miután a t. ház ezt nem fogadta el, nagyon természetes, hogy következik most azon módositvány, melyet Bónis képviselő úr beadott; és ha meg nem szakítanak, épen most akartam feltenni a kérdést. Ennélfogva kérem azon t. képviselő urakat, kik ezen bekezdést Bónis módositványával elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Most következik Luksich mődositványa. Horváth LajOS jegyző (olvassa Luksich Bódog második módositvány át.) Elnök : Azt hiszem, miután az elsőt elfogadta, ezt is elfogadja a t. ház. (Elfogadjuk!) Több módositvány nem levén . . . (Fölkiállás : Hát Vv.chetich módositványa?) Horváth Lajos jegyző (olvassa Vuchetich István módositvány át.) Elnök : A kik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Nem fogadtatik el. HorváthLajOS jegyző (olvassa a,18—20-ik szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 21-diket.) Bujanovics Sándor előadó : A központi bizottság véleménye szerint a 21-dik szakasz 4-ik bekezdése 4-ikés5-ik sorában ezen szavak helyett: ,,létező vagy bekövetkezendő fogyatkozásokhoz" ez írassék: „szükséghez." (Elfogadjuk!) r Tisza Kálmán : T. képviselőház! En nem KÉPV. H. KÁPLÓ. 186 6 / 8 rx. vagyok oly szerencsés, hogy azt mondhatnám, hogy elfogadom. (Halljuk!) Én ezen szakaszt ezen törvényjavaslat igen fontos szakaszának tartom, mert — a mint már az átalános vita alkalmával jelezni volt szerencsém — ez azon szakasz, melyben a hadügyminiszter hatásköre oly szélesen terjesztetik ki Magyarország belügyeire nézve, a mily szélesen hogy kiterjesztessék, valóban kétlem, hogy még azok is, a kik kimagyarázzák magát a hadügyminisztert a XII. tczikkből, azt belőle kimagyarázni tudnák : mert ez azon szakasz, hol a közös hadügyminiszternek jog adatik arra. hogy határozó befolyást gyakorolhasson azon kérdésben, mely iskolák egyenrangúak hazánkban a főgymnasiumokkal és főrealtanodákkal; ez azon szakasz, mely a hadügyminiszternek határozó befolyást enged arra, mely szegény sorsú ifjak részesittessenek az egy évi szolgálat kedvezményében. Ez az egyik szempont, melyből ezen szakaszt én részemről el nem fogadhatom. Azonban vannak ezen szakasznak több oly részei, melyeket szintén nem helyeslek. Első hibájának tekintem ezen szakasznak azt, hogy midőn helyes irányban igyekszik haladni, a mennyiben ugyanis a műveltségnek igyekszik némi előnyt nyújtani, e tekintetben hitem szerint nem megy elég messze; és másodszor, hogy midőn ezen szándékból kiindul, ellenkezőleg az átalános védkötelezettség szellemével; a vagyonosabbak és kevésbbé vagyonosak közt különbséget tesz, adván oly előnyt, melyben a vagyonosabbakat lehet részesíteni, a kevésbbé vagyonosakat pedig nem. En azt tartom, t. ház, hogy az átalános védkötelezettség mellett csak egynemű kedvezmény lehet jogosult, és ez azon kedvezmény, melyben részesítjük az értelmiséget, az intelligentiát: mert annak emelése, annak bizonyos előnyökben részesítése egyfelől az országnak érdeke, másfelől az egyenlő teherviselésnek is csak látszólagos megzavarása; de valósággal inkább annak helyreállítása, a mennyiben azt gondolom, hogy nem lehet kétségbe vonni, hogy foglalkozásának megzavarása arra, a ki tudománya után van hivatva hogy éljen, vagy a ki tudományos pályára készül, sokkal nagyobb kárral, sokkal roszabb hatással van, mint arra, a ki mezei munkával vagy kézi munkával foglalkozik, mert mig ez utóbbi egy, két vagy három évi megszakítás után ott kezdheti el, a hol elhagyta, ezt valóban arról, a ki tudományos pályára készül, mondani nem lehet. Ezen javaslat igazságtalan tehát annyiban, a mennyiben az intelligentiára való figyelemből teendő kedvezményekre nézve a nagyobb vagy csekélyebb vagyon szerint különbséget tesz ; azon kedvezményekben pedig, melyek az értelmiségre 60
