Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-279
474 CCLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Augnsz.us 6. 1868.) vonatkozólag teendők, nézetem szerint, nem megy elég messze. Nem megy eléggé messze először azért, mert az évi szolgálat után még azokat is, kiket ezen kedvezményben részesít, a tartalékba rendeli soroztatni; tehát oly hadcsapatokba, a melyekbe besorozottnak a legkisebb háborúi eshetőségek közepett tanulmánya és foglalatossága zavartatik, a mi által pedig szerintem a kellő tekintetnek, a melylyel az intelligentíának tartozunk, elég nincs téve. Tehát óhajtásom az volna, hogy az esztendei szolgálat után az ilyenek ne a tartalékba, hanem a honvédségbe soroztassanak. (Helyeslés.) Továbbá nem megy* elég messze annyiban, a mennyiben azt mondja: csak a kitűnő tanulók és azok is csak kivételesen részesittessenek ezen kedvezményben. En, t. ház, azt hiszem, hogy ez nagyon is szűk marokkal van mérve, mert utoljára is azt, ha megfontoljuk és ismerőseink körében szétnézünk, hogy vajon csak a kitűnő tanulókból lettek-e, vagy kiválóan azokból lettek-e a hazának a tudományos pályán hasznos polgárai? azt fogjuk találni, a középszerű tanulók azok, kik az életben rendesen a leghasznosabb polgárok lesznek. Es ezt a statistikából is ki lehet mutatni. Elég messze nem megy 3-szor és végre anynyiban sem, a mennyiben nem mondatik ki, hogy a kik még tanulnak, de a kiket én azért nem kívánok a hadi szolgálat alól felmentetni, nem mondatik ki, hogy azoknak megadassák az alkalom, hogy egy évi szolgálatukat azon városban töltsék, a hol tanulmányaikat folytatni akarják: a mi, ha meg nem adatik, méltóztassanak meggondolni, hogy épen egy 19—20 éves fiatal embernél mi az, ha egy évet elveszít életéből, m i az, ha tanulmányai folytatásában megzavartatik : mig ellenben, ha ugyanazon városban töltheti egy évi katonai szolgálatát, tanulói pályáján megmaradhat és kellően végezheti azt. Ezen előadott okoknál fogva módositványom odajárul, hogy ezen 21-dik szakasznak három első bekezdése hagyassék ki és a helyett következő szerkezet tétessék. (Olvassa:) „Azon belföldiek, kik a képzettség oly fokán állanak, a mely valamely főgymnasiumban, valamely főrealtanodában vagy ezekkel egyen- vagy magasabb rangú tanintézetben végzett tanulmányaiknak megfelel és erre nézve magukat jogérvényes bizonyitványnyal igazolják, ezek, valamint azok is, a kik ezen intézetekben tanulmányaikat folytatják és erkölcsi jómagukviseletét és a tudományokban kielégítő előmenetelüket jogérvényes bizonyítványokkal igazolják, ha a hadseregbe önként belépnek, belépésektől számított egy évi tényleges szolgálat után a honvédségbe helyeztetnek és tanulmányaikat ezen egy évi szolgálat alatt azon városban fogják teljesiteni, melyben tanulmányaikat folytatni szándékoznak. ..Mely tanintézetek tekintessenek e kedvezményre nézve a főgymuasiumok vagy fó'reáltanodákkal egyen- vagy azoknál magasabb rangúaknak, a vallás- és közoktatási és a honvédelmi miniszter egyetértőleg állapitandja meg." Végül óhajtanám még, hogy az utósó bekezdés második és harmadik sorából ezen szavak: „és a hadügyminiszter elhatározása," hagyassanak ki. Ajánlom ezen módositványaimat. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház! Debreezen városa érdemes képviselőjének több aggodalmai vannak ezen szakasz tartalma ellen. Az első az, hogy a közö-s hadügy érnek itt oly hatáskör adatik, a mely messze, hatáskörén tul az ország belügyeibe engedi beavatkozását. Ezt a t. képviselő i'ir a második bekezdésből látszik kimagyarázni, mely azt mondja : „mely tanintézetek tekintessenek e kedvezményekre nézve a főgymnasiumokkal vagy fó'reáltanodákkal egyenrangúaknak, a két minisztérium és a közös hadügyminiszter úr egyetértésével fog megállapittatni/' Tökéletesen megnyugtathatom a t. képviselő urat az iránt, hogy e tekintetben a törvényjavaslatnak nem az volt szándéka, hogy a hadügyminisztérium mondja meg, mely tanintézetek tekintessenek egyenrendüeknek a fó'gymnasiumokkal vagy fó'reáltanodákkal, hanem egyszerűen csak annyit akart kimondani, hogy ez a közös hadügyminiszter tudtával és hozzájárulásával történjék. Ez pedig nagyon szükséges azért, mert a védelem czélszerüségeért nem felelhetne a közös hadügyminisztérium, ha talán oly tanodáknak növendékei is besoroztathatnának, a kikben a kielégítő előkészületek feltalálhatók nem volnának. Ha tehát e tekintetben aggodalma van a t. képviselő urnák, s ha netalán azt gondolja ő vagy más valaki e házban, hogy ennek eloszlatását^ a használt kifejezés változtatásával el lehetne érni, nekem nincs kifogásom az ellen, hogy az mondassék : „hozzájárultával," vagy „tudtával : u mert a törvénynek e tekintetben más értelme nincs. (FölkiáUások: Tudtával!) A czél tehát, kifejezni azt, hogy nem a hadügyminiszter az, a ki ebben döntőleg határoz, hanem a két minisztérium teendője azt meghatározni az ő tudtával és hozzájárultával. A t. képviselő urnák második ellenvetése az volt, hogy a vagyonosabbak és kevésbbé vagyonosak közt különbség tétetik. Én azt gondolom, a törvény mindkettőre nézve kiterjeszti az egy éves szolgálat előnyeit, hanem igen természetesen némi különbséget tesz, a mely onnan következik, hogy az egyik éves szolgálat az államnak terhére válik és igy bizonyos korlátok közzé kell azt szorítani,