Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-260

CCLX. ORSZÁGOSÜLÉS. (Július 11. 1868.) 27 parasztot meg kell adóztatni, mert feje van, és népszerű eszme volt, midőn a nemes emberek fejére is róvtak adót. De hogy miért épen csak Erdélyben tették ezt ? hogy miért épen a mi fejünk esett adó alá az egész ausztriai birodalomban ? azt nem tudom. Midőn az erdélyi reichsrathok felmentek Bécsbe, a reiehsrath kedvezést nyújtott e tekintetben, és megmutatta, hogy tud méltányos lenni, mert elengedte a fejadónak majdnem harmadát. Nagyon jól esett volna, ha a tisztelt pénzügyminiszter úr méltóztatott volna valamit szintén leengedni. (Derültség.) Nem akarom a kérdést tovább fejtegetni; csak azt mondom, hogy azon definitiótól méltóztassanak minket megmenteni. Ugy tetszik hogy Csiky Sándor barátom azt mondotta, hogy kedvezményt, kiváltságot nem akar adni senkinek. Ha az kedvezmény, kiváltság, hogy minket érjen a szerencse : köszönöm alásan ; s ha mi akarunk menekülni ez adótól: ez azt jelenti, hogy a privilégiumtól akarunk megszabadulni. Nekem bajos tovább menni, mert örökké beszélik, hogy Erdélyért ennyit meg ennyit fizet Magyarország. Tisztelettel vagyok bátor jelenteni. hogy ezt nem Erdélynek fizetik, mert az a kárpótlás nem fizettetik senki másnak, mint a kik azt csinálták s a kiknek a papiros kezökben maradt. Erdélyben ezen papirosból igen kevés van. Továbbá ha a budgetet tárgyalnék, ki lennemutatható, hogy ez a legterhesebb adófizetés; kimutathatnék, hogy Erdély adója három millióról 13 millióra szökött. (Elknmondás.) Ez nagyon terhes! A régi időben 3 millió volt s most egyszere 13 millió az adó. (Ellenmondás.) Ez utón csak ennyit mutathatunk ki; ha a, budget tárgyaltatnék, kitűnnék, hogy igen sokkal lejebb lehetne szállítani, kitűnnék, hogy mi nem vagyunk annyira elkényeztetett gyermekei Magyarországnak. Ha Magyarországban is számba vennének néhány felsőbb megyét, akkor, igen természetes, kitűnnék, hogy egy megyének több jövedelme van, mint a másiknak. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassanak minket ettől megkímélni: mert nekünk igen sajnos, hogy alig- találkozunk Magyarországban valakivel, a ki azt ne mondaná, hogy : „Nektek fizetünk." Nekem bizony nem fizetnek. (Derültség.) Azért vagyok bátor Hosszú inditványát pártolni, hogy ennek az adónak, ennek az embertelen adónak meg kell szűnnie; hanem hogy ennek megszűntével az adó a földre rovassák, v< leményem szerint lehetetlen, mert igen tul vagyunk terhelve. Egyébiránt csatlakozom Gál János véleményéhez, a mennyiben a központi bizottság véleményét pártolja. GajZágÓ Salamon: T. ház! Az előttem szólók tisztán kiderítették, hogy ha a t. ház e tekintetben valamely álláspontot el akar foglalni, legszabatosabb s legtüzetesebb az, melyet a központi bizottság előadott. Azt hiszem, t. ház, nem csak Erdélyben, de Magyarországban sincs egyetlen ember, ki ne érezné, hogy az adó igen nagy és súlyos; de minden esetre meg kell fontolni, hogy bármily súlyos is az adó, a természetes igazság követeli, hogy inkább fizessék azok, a kik valamivel bírnak, mint sem hogy azok helyett, a kik valamivel birnak, azok fizessék, a kiknek semmijök sincs. (Ilelyeslés.) Egészen idő előttinek látom azon vitatkozást, vajon azon deficit, mely az erdélyi adónak, a főadó leszállitásával fog kikerülni, kikre rovassák: a földbirtokra-e, vagy a jövedelmi adóra? mert ezen kérdést tüzetesen fogjuk tárgyalni akkor, midőn a pénzügyminiszter e tekintetben javaslatot terjeszt elő; és épen azért, mert igaz, hogy az adó nagy és igaz, hogy súlyosan van megadóztatva maga a föld : Gál János képviselőtársunknak épen nem logikai következtetése az, hogy azért a jövedelemre rójjuk, mert nagyon természetes, hogy ha a föld meg van adóztatva ugy. hogy nem hoz be semmit, akkor a jövedelem is nagyon kevés. Akkor minden esetre, ha majdan a pénzügyminiszter úr a központi bizottság tervezete szerint törvényjavaslatot nyújt be arra nézve, hogy a deficitet miként fedezzük, akkor tüzetesen szólunk a dologhoz. Az én nézetem tehát az, hogy meg vagyok elégedve, ha a jciénzügyminiszter kinyilatkoztatja, ü

°gy "~~ a jelen évre nem, mivel már ez az idő rövidsége miatt lehetetlen — de a jövő évre részletes törvényjavaslatokat Terjeszt elő arra nézve, hogy ez erdélyi fejadó, mint az jelenleg fenáll, megszüntettessék, s az ebből támadó hiány, más igazságosabb adóczimen szedessék be. A mi azon fájdalmat illeti, melyet Tisza László képviselőtársam kifejtett, hogy fájlalja, miszerint a minisztérium az indemnityt nem használta fel illőleg, hogy a nép terhein könnyítsen: abban, megvallom, én nem osztozom. Tisza László : Nem azt mondtam. GajZágÓ Salamon: Én körülbelül ily értelemben fogtam fel beszédét. Én tehát abban nem osztozom. Az én önérzetemet sokkal inkább sérti az, hogy én itt mint országos képviselő levén jelen, szüntelen és minduntalan azt hallom, hogy Erdély Magyarországnak évenkint 1 millió 600,000 írtjába kerül. Megvallom, t. ház, igen iparkodnám minden lehető módot felhasználni, s mindent megtenni arra nézve, hogy ezen, az erdélyi képviselőknek valóban nem kedvező és nem kedves szemrehár nyás egyszer mindenkorra megszűnjék. En csak akkor érzem magamat helyemen, és Magyarország jogaihoz, viszonyaihoz és adózásához illőleg és tel4*