Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-260

CCLX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 11. 1868.) 25 aránytalan államköltségek megszüntettetnek. Ha megvizsgáljuk azon költségeket, melyek Erdélyt illetőleg jelenleg a költségvetésbe betétettek, igen remélhető, hogy egy részök a jövő költségvetés­ben nem fog helyet találni, és talán ez adónem elengedését ugy fogjuk tenni, hogy legalább egy részére nézve uj jövedelem nem kell helyébe,minrlen esetre Erdélyben azon szerencsétlen földadó-katas­ter következtében nem fogja ismét nyomasztób­ban terhelni a földbirtokot, mint talán maga a fejadó most terheli. Ott van most a költségvetésben az erdélyi gubernium költsége 112 ezer forint, s a provinciá­lis comissariatusé ismét 13 ezer forinttal, ez együtt 125 ezer forint, egy kis minisztérium költsége, mely annál méltatlanabb, mert 1864-ig az erdélyi j gubernium nem csupán administrationalis testület volt, hanem egyszersmind judiciale gubernium, és mint ilyen Erdélynek legtöbb törvényszéke, a gu­bernium költségeinek fele tehát a judicale guber­niumra, másik fele pedig a politikai administra­tionalis testület fentartására tétetett. 1864-ben fel­áilittatott az erdélyi királyi legfőbb törvényszék, és ezzel a gubernium megszűnt Erdély legfőbb itélőbirói hatósága lenni; de az egész gubernium maradt ugy mint volt, és költségei maradtak a magok egész voltukban. Ismét példaképen bátor vagyok felhozni a költségvetésből, hogy midőn a költségvetésben 842 • mértföldre terjedő vármegyék és székely szé­kekre nézve az összes politikai administratiónak költsége 330 ezer forintra tétetik, akkor a 158 négyszög mértföldnyi szász székekre nézve csak a politikai administrationalis költségek 200 ezer frtra tétettek, azonfelül rabok tartására 40 ezer frt és a főt örvény székekre 28 ezer frt vétetett fel. Azt hiszem, t. képviselőtársam Hosszú Jószef indítványáról bátran kimondhatom, hogy Önmaga is azt tette fel, hogy a fejadó elengedésével a föld­birtokosokra ujabb teher ne tétessék; de állitom egyszersmind,hogy ily módon indítványa akkor fog legczélszerübben keresztül vitetni, mikor a jöve­delmi adó tisztába jő és az erdélyi részekre nézve a költségeknek megvizsgálása megtörténik és ennek helyes keresztül vitelével a fejadó fentar­tásának terhe szükség felettivé fog tétetni. Ugyan azért kérem a t. házat, méltóztassék még most kimondani azt, hogy az erdélyi fejadó 1869. január 1-sŐ napján szüntettessék meg, és az igen t. pénzügyminiszter úr bizassék mege tárgy­ban törvényjavaslatot terjeszteni elő , mely a földadónak emelése nélkül ezen fejadónak meg­szüntetését lehetségessé tegye. Ennélfogva ily értelemben pártolom a központi bizottság javas­latát. Csiky Sándor: T. képviselőház! Azon KÉPV. H. NAPLÓ 186%. EX. aránytalanság- és tulterheltetésről akarok szólni, melyet a személyes kereseti adó beszedése és ki­vetése érdemében felmerülni látunk, miután i előttem szóló két képviselőtársam csupán Erdély­; re vonatkozólag terjeszkedett ki előadásában, ez i pedig hazánkban Magyarországra nézve épen ugy, I mint a kapcsolt részekre nézve hasonlókép kiter­jeszkedik. A mint az előadottakból kivehető volt, sem az adó kivetésére az igazságot megközelítő kulcs, sem ehhez képest azon arány, melyet e tekintet­ben szem előtt kellene tartani, nem volt szem előtt tartva. Oka ennek felfogásom szerint az, mivel ezen törvényjavaslatnak első pontjában megemlítve van az, hogy a személyes adó kivetése tekintetéből az eddigi szabályok fognak továbbá is irányadóul szolgálni; ámde ezen szabályok melyek legyenek, vajon a Bach, vajon a Schmerling, vajon a Maj­láth vagy a mostani kormány által a tavalyi évre alkotott szabályok legyenek-e azok ? és jelesen mit tartalmaznak, a melyek irányt szolgálnak az adó meghatározásában és az illetőkre történendő kive­tésében? ez, mondom, ezen törvényben kijelölve és kimondva nincs. Innen és ebből keletkeznek az­után, a pénzügyi közegeknek szabad, önkényes gyakorlatára tér nyittatván, azon igazságtalan el­járások, a melyek következtében egyik adófizető polgár a másik felett tulterheltetik, egyiknek enyhítés eszközölhető bizonyos utakon és módo­kon, a másik pedig nem ismervén annak útját és módját, terhe túlságosan nehezül vállaira. így tehát, tisztelt képviselőház! én ezen sze­mélyes adó kivetéséről szóló törvényjavaslatnak ezen első pontját több tekintetből érthetetlennek találom, s igy el nem fogadhatom. Erthetlennek tartom először azért, a mit már említettem : jelesen, hogy az eddigi szabályok, me­lyek benne vannak, meghatározva nincsenek , s ehhez képest mit törvényesít a t. ház jövendőre nézve, azt senki sem tudja határozottan és bizo­nyosan közülünk, senki; én legalább nem. Másik oka ezen határozatlanságnak az, mert ki van benne mondva, hogy az országos és földte­hermentesitő adópótlékok jövőre is akként szeden­dők, mint eddig. Azonban mi alapon és mi okra tekintve kell azon adópótlékoknak fenmaradni? mennyiben igazságosak, mennyiben alaposak azok? azt tudni szintén nincs módunkban; a törvényja­vaslatban legalább ez kifejtve nincs. Mondatik továbbá az is benne, hogy a kik eddig az adópótlékok fizetésétől föl voltak ment­ve, jövőre is fölmentendők lesznek. Ugyan kérdem, a közteherviselésnek törvény által meghatározása után kicsodák lehetnek azok e hazában, kik az adópótlék alól fel lehetnek mentve ? Hiszen, ha a 4

Next

/
Thumbnails
Contents