Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-273

CCLXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julins 30 1868) 301 len szabadosság uralkodik a sajtóban, és a legnagyobb visszaélés gyakoroltatik sokak által, kik igy compromittálják ezen legszebb jogát, fényét az alkotmányos életnek , elannyira, hogy nem egyszer szinte fel szerettem volna ugorni ülőszékemről és felkiáltani: elválok e testülettől, melynek a sajtó nem csak egyes tagjait, de összességét is insultáíni hol árulással, hol venalitással vádolni merészli, a mit sem az angol, sem a franczia parlament soha el nem tűrne. (Helyeslés, Igaz!) Továbbá uj életerőben működik a megyei institutio,melyDek most is oly hű bajnoka vagyok, mint voltam hajdanában, melyre nézve ha azt látnám, hogy amaz adóbehajtási törvényjavaslatban meg lett volna támadva és gyökereiben veszélyeztetve, gyenge szavamat bizonyára ismét fölemeltem volna: ezen megyei institutio, melyről kereken tagadom, hogy ma már aristokratikus institutio volna, miután a népképviselet alapján alakult épen ugy, mint a törvényhozás, és csupán csak a néptől függ, hogy küldötteink választása által magához ragadja ezen institutio egész erejét és tekintélyét. Végre itt a parlament, mely ismét nem hogy híjával volna a szabad szólásnak, de a hol, keserű fájdalommal tapasztalom , a legnigyobb kies .pongás engedtetik a nyugtalankodóknak, hol a folytonos interpellatióval, ezen drága előnyével a törvényhozásnak és hatalmas fegyverével aminoritásnak.melyly el csak fontos esetekben volna szabad élni, botrányos visszaélés követtetik el, ép azok által, kiké teremben nem egyszer a kormányt tétlenséggel vagy ferde iránynyal vádolják, s a drága időt lelkiismeretlenül elpazarolják. (Igaz!) A magyar nemzet,mondom, mely most mindazon tényezők mellé egy ujatnyerés sorozhat olyant, melyet én határozottan vivmánynak, nagy vivmánynek nyilvánítok, melyre nézve indignatióval utasítok vissza minden oly előadást, mely ezen vívmányt a nemzet előtt depopularizálni akarná, és reá a hazaárulás bélyegét igyekszik sütni, most ezen uj tényezővel, ez uj fegyver birtokában, különösen a honvédségről szóló törvényjavaslattal a nemzet véghetetlenül erősebb lesz,mint volt 1847-ben, de erősebb, mint volt bármelyik phasisábau az 1848 előtti korszaknak. (Helyeslés.) Emlékszem én az 1848-iki első népképviseleti legislatióra, mily bizonytalanságban állt előtte kezdetben a hadügy kérdése. Bátor vagyok figyelmét kikérni mindazoknak, kik oly hatalmssan szólnak ma az 1848-iki törvények mellett, és azt mondják, hogy az 1848-iki elvek itt fel vannak adva. Én is ragaszkodom az 1848-hoz bizonyára épen ugy, mint akár ki e teremben az 1848-ikhoz ragaszkodhatik; ragaszkodom azért, mert szent Öntudattal merem mondani, nincs ember az országban, ki nálamnál hűségesebben és nagyobb következetességgel működött volna az 1848-iki törvények létrehozásában, és mert azt is merem állítani , hogy nekem még azért sem szükség a nemzet nagy férfiai sorába tolakodni akarnom, miután nem csak egyik szerzője valék az 1848-iki törvényeknek, miként ama legnagyobb férfiak, de ezentúl valék azok egyik védője és szerzője azon harczi dicsőségének is , mely nélkül se jobb se bal oldal nem legislálna mai nap e teremben. (Igaz !) Az 1848-iki törvények alkalmazásában mily tévelyek , mily meghasonlás . mily kételyek forogtak fen épen 1848-ban az országgyűlésen, semmi sem tünteti fel világosabban , mint magának azon egyénnek akkori szereplése, kiben esküszik a szélső bal oldal. Hisz midőn én ott és velem „a törpe minoritás" alig 30 néhányad magammal sürgettük a magyar hadsereg felállítását, vagy midőn azt követeltük, hogy legalább derék magyar vitézek ne adassanak idegen zsoldos osztrák tábornokok kezébe, kik , miután a derék hadsereget 6 hónapon át kitikkaszták és elpazarolták a drága időt, még is átszöktek az ellenség táborába: épen azon egyén állott velem legélesb vitába, és mindenféle diplomatikus argumentatiókkal iparkodék kiforgatni bennünket és meg akará győzni a nemzetet, hogy az ő politikája jó; holott ezen politika csak pár nap múlva teljesen meghazudtoltatott az események által, és mely politikának hamisságát ő maga Kossuth Lajos legünnepélyesebbeu bevallotta. Törvényjaslitot terjesztett 1848 augusztusban a kormány a hadügyre nézve a ház elé. De hogyan lőn és mily czimmel azon törvényjavaslat előterjesztve ? Talán bizony a magyar hadsereg nevét viselé ? Koránsem! Azon magyar hadsereg czimét igen diplomatice és igen kitűnően elfeledé, nem használá ama kormány. Nem akarom vádolni ezért — Isten mentsen — de kétségen tul bár meggyőződése szerint, de csakugyan elhallgatá a hadsereg czimét, és az igen rövid sovány törvényjavaslatban még a fönálló magyar ezredeket meghagyta régi állapotukban, csak is az uj hadezredekben kívánta a magyar nyelvet és a magyar vezényletet behozni. Kemény,keserü harezokat vívtam én ez országgyűlésen épen Kossuth Lajossal! Nyáry Pál barátom vala az, ki indítványt tőn a tanácskozások folytán , a végre, hogy az uj törvény czime „a magyar hadseregről" legyen, és hogy itt rendelkezés történjék ne csak az ujonan állítandó ezredek nemzeties alakítása iránt, de hogy mindezen átalakítás a régi, a fenálló sorezredekre is kiterjesztessék. Artilleriáról a törvényjavaslatban szó sem volt. Sőt mi több, még a háború folytán is a huszárezredek és sorezredbeli gyalogság megtarták a német vezényszót és császári lobogót. Hadsereg pedig igazán véve csak az általam szervezett és parancsolt volt magyar; a többiben német vezényszó használtaték a vezényletnél.