Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-273

300 CCLXXIII. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Július 30. 1868.) és szövetségeseik semmisítő törekvéseivel is vitézül és dicsőségesen szembeszállhatott; és igy kiérdemelve magának az 1865-ben bekövetkezett feltámadást, már is visszaszerzé tetemes mértékben veszteségeit, helyrehozd mulasztásait. Fennen hirdetem tehát, hogy oly tulajdonokkal bír nemzetünk, melyek őt méltán érdemessé teszik egy uj 1000 éves nemzeti életre. Meglakolt ugyan hibáiért; de végre el is ny ere érdemeinek felismertetését és jutalmát. Kétségen tul bizonyos előttem, hogy nem fog elveszni nemzetünk az 1867: XIItörvényczikkel kötött transactiók folytán; sőt ma, e perczben, midőn ezen transactió utolsó tételét állapítjuk és fejtjük ni<-g, hogy ha eme, mondható, az Isten nyilvános akaratja szerint számunkra kimutatott ösvényen következetesen tántorgás nélkül haladunk; ha tartózkodunk a nemzetnek legjelesebb egyéneit, azokat, kik most factorok e törvényhozásban, árulással vádolni, sőt az ilyest mondani merészlő'ket megvetéssel űzzük el a közélet színpadjáról; (Helyeslés) ha óvakodunk a néposztályokat egymás ellen lázitani; (Hlyslés) ha nem talál követőkre és viszhangra azon lelkismeretlen izgatás , mely belháborut, anarchiát akarna előidézni, azt, mi nem sikerült a 18 éves rémuralom alatt a hatalom eszközeinek ; ha tartózkodunk oly levelek Írásától és közlésétől, melyek megátkozzák e nemzet legnemesb és legbecsületesb férfiainak^már is fényes sikerrel dicsekhető működését; (Élénk helyeslés) ha nem fognak oly izgató iratok terjesztetni, minő az ismeretes földvári levél, mely azt tanítja: ,,Az aristokratia soha sem tett semmit a népért, az aristokratia el fogja ismét veszteni a nemzetet" — bámulatos egy állítás, melylyel a levél szerzője igy meghazudtolja saját maga pályáját — ; ha tartózkodni fogunk ismétlésétől olyan súlyos vádaknak, milyeneket az előttem szóló képviselő épen most emelt, mondva, hogy ezen törvényjavaslatot az aristokratia és annak itteni képviselői csak azért tervezték, mert igy biztosítani remélik hosszabb élvezetét azon vívmányoknak, melyeket ezen transaetióval nyertek : akkor, mondom, lesz, sőt kell hogy legyen, boldog és dicső jövendője a nemzetnek. (Hosszas helyeslés.) 1848-ban a híres márcziusi napokban Ausztria megbánván azon engedményeket, melyeket Magyarországnak a világrázkódtatás és a bécsi forradalom pressiójának első érzetében tőn a független magyar miniszteri törvényjavaslat elfogadása által, márczius 24 vagy 25-én egy decretumot bocsátott ki , melyben először az úrbér megszüntetésére, másodszor pedig a hadügyre nézve történt határozatokat módosítja, mintegy visszaveszi. Az időben nagy izgalom uralkodott Pesten. Szabad legyen nekem ez eseményt beszédembe szőni, melynek, merem mondani, e napokban mintegy csúcsán állottam. A pesti mozgalmat vezető bizottság ekkor engem felküldött Pozsonyba, hogy ott mérlegbe vetve mindazon erőt, enthusasmust , energiát, melyet a pestiek kifejtettek, iparkodjam közreműködni a minisztériummal, hogy ezen veszedelmes reactionarius decretumok visszavétessenek, és a törvényjavaslat a fejedelem által, ugy a mint eredetileg fogalmazva volt, megerősíttessék. Nem fogom leírni, mi mindent tettem Pozsonyban; csak egyről emlékezem itt meg: hogy gróf Ráday Gedeon boldogult István föherczegtöl egy táviratot hozott hozzám éjféltájban, melyben kér engem, várjak reá reggeli 9 óráig, miután azt hiszi, kedvező resultatumot fog lehozni. Meg is érkezett az ifjú nádor, meg is hozta a törvényjavaslatokat. Azon gőzösnek, melyen felutaztam, kabinjében gyűltünk össze, Ott voltak Deák Ferencz és báró Eötvös akkori miniszterek, ott volt maga Batthyány Lajos és Kossuth Lajos, gondolom, Majthényi József, ott volt Perez el Miklós, Thaly Zsigmond és Madarász László. Deák Ferencz t. képviselőtársunk igen tisztelt hazánkfia olvasta fel a királyi resolutiót. Szemben állottam vele, és ő kérdé, vajon én, mint a pesti bizottság küldöttje, megelégszem-e vele? Rövid gondolkodás után a?,t felelém, hogy ha a nemzet ezen törvényjavaslattal nem bírja föntartani magát, ha a most már a nemzet minden osztályait képviselő országgyűlés, mely ezentnl már nem a nemesség, de az összes népnek küldöttjeiből fog alakíttatni, nem lesz képes továbbra is kifejteni az ország államiságát, nem lesz képes megvédeni a hazát, ugy nincs hatalom, mely e nemzetet megtartsa: ugy e nemzet nem érdemes az életre. És másnap Kossuth ugyanezt ismétlé az országgyűlésen. Nem csak nem bántotta ő e beszédében az aristokratiát; sőt örök dicsőséget szavazott nekie, mondván, hogy a magyar nemesség dicsőségesen futotta le pályáját, a magyar nemesség most minden jogát, de ugy a kötelességeket is átruházta az összes nemzetre : most már csak is az összes nemzet felelős azért, a mi az országgal ezentúl történni fog. (Hdyeslés, Igaz ! Ugy van!) T. ház! Ugyan azt mondom én ma ezen törvényjavaslattal szemben , mit Pozsonyban mondák 1848 márcziusában. Mérlegelve azon hiányokat, azon kimaradásokat, melyeket előbb felsoroltam, de más oldalról mindazon fontos előnyöket és vívmányokat is, melyeket szintén szerencsés voltam kimutatni: azt állítom,hogy a nemzet ezen uj vívmányával, ha csak ismét maga magát nem rontja és öli meg, lehetlen, hogy ne boldoguljon. Itt van a sajtószabadság, melyet szerintem olymértékben élvez ma minden honpolgár, mint a hogy az semmi más államban nem lelhető fel, és a nemzet nem hogy panaszt emelhetne e tekintetben, sőt erre nézve inkább a miatt kellene zúgolódnunk, hogy véghetet-