Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-273
292 CGLXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julias 30. 1868. tekinthetem másnak, mint hogy az szégyenletesen piczi. Ellenkező állást foglalok el a részben is, mert a rendes hadsereg ily rjmletes száma által a támadó politikát látom megállapítva, mig én hazám védrendszerének akarok lenni hive. A rendes hadsereg, uraim, bárhol és bármikor, átalánosságban, igen csekély kivétellel, mindig a hatalom szolgája; de az alkotmánynak csak akkor őre, ha a hatalom az alkotmányt szükségesnek látja megtartani. A mellett tehát, hogy a legerősebb tényezőitől fosztatik meg a nemzetgazdaság a béke idején, lehetetlen önöknek megtagadni azt, hogy kútfejét nyitja meg egyúttal az elviselhetetlen adóztatásoknak. En a béke idején az állandó hadseregnek ilykép tervezett rémletes nagyságát nem tekinthetem másnak, mint fegyveres békének. A fegyveres béke pedig fölemészti a nemzetek vagyonát mindig. Önmaga a honvédelmi n iniözter urnák 1861ben mondott szavai szerint is a fegyveres tüntetés többnyire kétes kimenetelű, mert rendesen nem éretik el általa azon czél, mely óhajtatott. Én tehát megforditva, hazám véderejét óhajtom a lehető legnagyobb mennyiségben, és a hadsereget szükségletig kevésnek, melynek száma, miként én elégnek hiszem, lehet csekély, még is Hzt hiszem, béke idejében untig elég az. Egyébiránt indítványomban is ugy van kitéve, hogy legyen a haza szükségleteihez mért a' rendes hadsereg. És igy a véderő rendezésére nézve eltérvén véleményünk, nézzünk szemébe kissé a tényeknek. Követeli-e most már Magyarország állami területének, alkotmányának biztossága a rendes hadseregnek ily nagy mértékű és a honvédségnek ily csekély számbeli kiállítását? És ugyanekkor nézzünk szemébe a központi bizottság azon tételének is, hogy Ausztria biztossága talán első sorban hazánk biztossága. Eltekintve attól, hogy igen helyesen fejezik ki mindig azon egyének véleményöket, kik egy „talán" szót csúsztatnak bizonyos állításba, mert azt lehet igazolt és nem igazoltnak hinni: én , uraim , Magyarországra nézve azt hiszem , hogy Magyarország állami léte , biztossága és alkotmánya, ha honvédelmi ereje kifejtetik akkép, mikép én is óhajtom és indítványomban j van , senki által meg nem támadtathatik. i Ez benső meggyőződésem; azonban ismét' meggyőződésem az, hogy megtámadtathatik akkor, és ki van téve, ki lesz téve a kérdéses •esélynek , ha rendes haderejét oly rémletes számra emeli Magyarország , mely által a fegyveres béke nem tekintethetik semmi egyébnek, mint provocatiónak: mert a fegyveres béke és a fegyverben állás mindig mások kihívása. Tekintve tehát hazám állását, két kérdést kell okvetlenül megérintenem. Itt van a nemzetiségi belkérdés, (Mozgás) itt van az aldunai tartományok, a keleti népfajok kérdése. Kötelessége a férfiúnak, annak kivált, ki önök, mint nevezetes többségnek politikájával ellentétes politikát vall, miként ezt teszem, legalább előadni azon okokat, melyek késztik őt, késztetnek önök politikájának megtámadására. Én a nemzetiségi kérdés megoldását hazánkban veszélyeztetve látom az állandó hadseregnek rémletes számemelésével. (Ellenmondás.) Uraim, hazám, Magyarország területi és politikai épségét, hazám állami egységét, nincs hatalom, a mely ellen védeni, lenne az bár e hazábani nemzetiség bármely tagja, lenne az bár mely hatalom, mely megtámadná, ismétlem, hazám területi épségét, és állami politikai egységét védeni utolsó csepp véremig kötelességemnek ne tartanám. De e mellett ismét azt hiszem, (Zaj) ez az ón hitem . . . (Közbeszólás : Szép !) Valóban nem szoktam egyes megjegyzésekre felelni ; de azt hiszem, midőn, azt mondom, hogy hazám állami területét és állami politikai egységét megvédem, akkor ezt hallani: „szép!" nem értem, mert én azt hiszem, hogy ez nem csak szép, de utolsó csepp vérig kötelessége mindenkinek. E mellett azonban azt hiszem, hogy hazámnak területi és állami épsége akkor biztosíttatik leginkább, ha először az aldunai tartoruányok iránt barátságos azon politikával élünk, mely hazánk önálló állami létének biztosítása által előmozdittatik, ami, jegyezzék meg önök, mindig az osztrák birodalom ereje figyelemben tartásával egyúttal az ő önálló kifejiésöknek is legfőbb biztositéka. Az aldunai tartományok, uraim, akkor fogjákMagyarországot ónálló állami létök kifejlődésére nézve biztositónak találni, ha annak hadügyi ereje föl nem hasznáítathatik semminemű megkísérthető recompensation dis vagy bár mi más tervekre, (Helyeslés a szélsőbal oldalon. Zaj. Elnök csenget) és nagy mérvben itt e hazában lakó külön nyelvű , és külön nemzetiségű népfajokat is bizonyára az is kötendi leginkább a haza biztosságának területi épsége és állampolitikai önállósága tiszteletéhez, ha látják azt. hogy e haza azon államok irányában, mely államok velők nyelv és népfajra nézve rokonok, oly barátságos viszonyban áll, a mely az ő állami kifejlődésöket veszélyeztetni nem fogja. (Igaz! a szélső bal oldalon. Zaj. Halljuk]) Az ausztriai birodalomra nézve beismertem, uraim, hogy a hadseregnek e részben leszállítása, és a honvédségnek nagyobb mérvben kiállítása,
